A funtineli boszorkány III.

Legyőzhetetlenül haladt a tavasz a maga útján. Délutánonként fölterelte a szellő a bükkös aljából a varjútövis virágzó bokrának édeskés illatát, és a bükkös szegélye tele volt hóvirággal, kék jácinttal, kakasmandikóval. Csillaggyúláskor szalonkapárok szálltak át csapongva a tisztás fölött, és a levegő megtelt valami fárasztó, édes-fanyar szaggal. Egy hajnalon ott állt az ajtóban. Akkor kelt a nap a bükkös mögött, még csak rézvörös tüzek jelezték ...