Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

TÍZ KICSI NÉGER

"Nem a költészet a legfontosabb dolog a világon... Szívesebben fekszem egy kád forró vízben savanyúcukrot szopogatva és Agatha Christie-t olvasva." (Dylan Thomas)Elegáns, új formában vehetjük kezünkbe a világ kedvenc Agatha Christie-regényét.2015-ben szavaztattuk meg mi is az olvasókat, ki melyik könyvét szereti legjobban a krimi királynőjének. A toronymagas győztes nálunk is a Tíz kicsi néger lett.Tíz, egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, lakatlan szigeten áll. Titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a nyaralásra.A tulajdonos azonban nincs sehol...A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A látogatókat a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés.Tízen érkeznek. Hányan távoznak?Nem meglepő, hogy a világ ezt a regényt választotta kedvencének: eddig több mint százmillió példányban fogyott el, és ebből készült a legtöbb feldolgozás.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
lyravac
990 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


— Nos, doktor?

Armstrong nagyon sápadt volt.

— Szó sincs szívszélhűdésről vagy valami efféléről — mondta —
Macarthurt tarkón va'gta'k egy ólmosbottal vagy valami hasonló
szerszámmal.

Halk moraj támadt, de megint megszólalt a bíró éles hangja:

— Megtalálta a szóban forgó fegyvert?

— Nem.

— Mégis biztos a dologban?

— Feltétlenül.

Wargrave bíró nyugodtan így szólt:

— Mostmár semmi kétség, hányadán állunk.

Nem volt vitás, ki veszi át az irányítást. Délelőtt Wargrave a nyugágyban
kuporgott a teraszon, nem csinált semmit, csak töprengett. Most minden
további nélkül átvette a parancsnokságot, ahogy hivatali működése alatt
megszokta. Mintha csak a bíróságon elnökölt volna.

Megköszörülte a torkát, s újból megszolalt:

— Ma délelőtt, miközben a teraszon üldögéltem, megfigyeltem, mit
művelnek, uraim. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy mi a céljuk.
Nyilván az ismeretlen gyilkos után kutatták át a szigetet.

— Úgy, ahogy mondja — felelte Philip Lombard.

A bíró folytatta.

— S kétségtelenül ugyanarra a következtetésre jutottak, amire én — hogy
tudniillik Anthony Marston és Mrs. Rogers hala'la nem volt sem véletlen,
sem öngyilkosság. S nyilván eljutottak bizonyos következtetésre arra
vonatkozólag is, hogy Mr. Lacky milyen célból csalt minket erre a szigetre.

— Örült a fickó! Elmebajos! — mondta rekedten Blore.

A bíró köhintett egyet.

— Ez majdnem biztos. De a végeredmény szempontjából alig lényeges. Fő
feladatunk: megmenteni az életünket.

Armstrong remegő hangon megszólalt:

— Higgye el, hogy nincs senki a szigeten. Senki!

A bíró végigsimított az a'llán.

Csöndesen folytatta.

— Úgy, ahogy ön érti, valóban nincs. Én már kora délelőtt eljutottam erre
a következtetésre. Akár előre meg is mondhattam volna, hogy kutatasuk
eredménytelen lesz. Ennek ellenére szilárd meggyőződésem, hogy "Mr.
Lacky" — hogy én is úgy nevezzem, ahogy ő nevezi magát — igenis a szigeten
van. Még tovább is megyek. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó terv sem
több, sem kevesebb, mint az, hogy törvényt üljön bizonyos egyének felett
olyan bűnök miatt, amelyekért a törvény nem vonhatja felelősségre őket,
csak egyetlen mód van rá, hogy ezt a tervet végre tudja hajtani. Mr. Lacky
csak egyféleképpen kerülhetett a szigetre.

— A dolog teljesen világos. Mr. Lacky közülünk valaki...

6

— Nem, nem, nem!

Vera tört ki — szinte nyüszítve. A bíró éles pillantást vetett rá.

Aztán így szólt:

— Kedves kisasszony, a tényekkel szembe kell néznünk. Valamennyien
életveszélyben vagyunk. V. A. Lacky közülünk valaki. A tíz ember közül,
aki a szigetre érkezett, hárman már egyszer s mindenkorra mentesek minden
gyanú alól. Anthony Marston, Mrs. Rogers és Macarthur tábornok már
tisztázták magukat. Heten maradtunk. S hetünk közül valaki — ha szabad így
kifejeznem magam — egy álcázott kis néger.

Elhallgatott és körülnézett.

— Egyetértenek velem?

Armstrong azt mondta:

— Elképesztő. .. de alighanem igaza van.

— Feltétlenül — mondta Blore. — És ha kíváncsi ra', van is egy
elképzelésem. . .

Wargrave bíró hirtelen kézmozdulattal elhallgattatta. Csöndesen azt
mondta:

— Azonnal rátérünk. Pillanatnyilag azt szeretném megállapítani,
valamennyien egyetértünk-e a ténymegállapítást illetően.

Émilv Rrent, aki még mindig kötögetett, azt mondta:

Hasonló cimű könyvek

AGATHA CHRISTIE további könyvei