Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
Ez egy aranykor volt, a kalandozások, az intenzív élet és a durva agónia korszaka. Vagyon és tolvajlás, fosztogatás és erőszak, kultúra és bűn korszaka. A szertelenség kora volt, a különcök elbűvölő évszázada... A dzsauntolás helyváltoztatás, pusztán az elme erejével- alapjaiban rendítette meg és fenekestül felforgatta a társadalmat. A Naprendszer kettészakadt; a Belső Bolygók és a Külső Holdak közötti gazdasági feszültség véres, kíméletlen háborúvá eszkalálódott, minden készen állt arra, hogy az emberiség elpusztítsa önmagát. Gulliver Foyle, harmadosztályú segédgépész százhetven napon át sodródott az űrben egy kilőtt teherhajó roncsán. Egy tudatlan barom, aki megadóan várja a halált. Ám egy napon feltűnik egy hajó, egy testvérhajó, mely megmenthetné, de sorsára hagyja... Foyle bekattan, és a közönyös átlagember nem létezik többé. Szörnyetegek, különcök és hóbortosok kora ez... és ebben a forrongó huszonötödik században veszi kezdetét Gully Foyle ádáz bosszújának története. Minden idők egyik legjobb science fiction regénye! A kötetről ajánló olvasható: www.ekultura.hu Profundus Librum könyvajánló
— Nem értem. ,
— Hát — mondta Foyle szelíden — pedig elég egyszerű. En
bohóc vagyok. En vagyok a közönségesseg, az ostobaság, a
trágárság. Ennek véget kell vetni. Azt akarom, hogy a
társasági titkárom legyen.
— Azt várja, hogy elhiggyem? Akár száz társasági titkárt is
alkalmazhat... ezret, amennyi pénze van. Azt várja, hogy
elhiggyem, én vagyok az egyetlen? Hogy azért rabolt el a
védőőrizetből, hogy megszerezhessen?
Foyle bólintott.
— Igaz, hogy kaphatnék ezret, de mindössze egyetlent, aki
ki tudja vetíteni gondolatait.
— Mi köze van ennek a dologhoz?
— Maga lesz a hasbeszélő, én pedig a bábu. Nem ismerem a
felsőbb osztályokat, de maga igen. Ok másképpen beszélnek,
másképpen tréfálkoznak, másképpen viselkednek. Ha az
ember azt akarja, hogy befogadják, az ő nyelvüket kell
beszélnie. Én azt nem ismerem, de maga igen. Maga fog
beszélni helyettem az én számon keresztül...
— De meg is tanulhatná. ,
— Nem. Túl hosszú időbe telne. Es a bűbájt nem lehet
megtanulni. Meg akarom venni a bűbáját. Miss Wednesbury.
Es most beszéljünk a fizetségről. Egy ezrest fizetek magának
havonta.
A lány szeme kitágult.
— Nagyon bőkezű, Fourmyle.
—Tisztázni fogom magát az öngyilkosság vádja alól.
— Nagyon kedves.
— Es kezeskedem róla, hogy leveszik a hadsereg szürke
listájáról. Ujra a fehér listán lesz, amint befejezte nálam a
munkát. Tiszta lappal indulhat. Ujrakezdheti az életét.
Robin ajka reszketett, aztán sírni kezdett. Rázkódott a
zokogástól, úgy, hogy Foyle kénytelen volt megtámasztani.
— Nos? — kérdezte. — Elvállalja?
A lány bólintott.
— Maga olyan kedves... ez... én már teljesen elszoktam a
kedvességtől...
Egy távoli robbanás tompa rázkódására Foyle
megmerevedett.
, — Krisztusom! ,— kiáltott fel hirtelen támadt rémülettel. —
Ujabb kékjaunt! En...
— Nem — mondta Robin. — Nem tudom, mi az a kék jaunt, de
ez a lőtér, ahol.
Foyle arcára pillantott, és felsikoltott. A robbanás keltette
váratlan megrázkódtatás és az élénk képzettársítások
hatására Foyle vasfegyelme meglazult. A tetoválás
vérvörösen rajzolódott ki a bőre alatt. A lány iszonyodva
bámult rá, és sikoltozott.
Foyle rögtön az arcához kapott, majd előreugrott, és
megragadta a lányt. Már visszanyerte az önuralmát.
— Látszik, mi? — mondta kísérteties mosollyal. — Egy
pillanatra megfeledkeztem magamról. Azt hittem a Gouffre
Martelben vagyok, és kék jauntot hallok. Igen, én vagyok
Foyle. A vadállat, aki tönkretette magát. Előbb vagy utóbb
úgyis rájött volna, de reméltem, hogy inkább később. Foyle
vagyok, visszajöttem. Csendben maradna, es figyelne rám?
A lány őrjöngve rázta a fejét, s megpróbált kiszabadulni a
szorításból. Foyle szenvtelenül szájon vágta. Robin elernyedt.
Foyle felemelte, bebugyolálta a kabátjába, és a karjában
tartva várta, hogy magához térjen. Amikor látta, hogy a lány
szemhéja megrebben, újra megszólalt:
— Ne mozduljon, különben rosszul lesz. Lehet, hogy meg
nem nyertem, vissza teljesen az önuralmamat.
— Vadállat... aljas disznó...
— Választhatnám a rosszabbik megoldást is — mondta a férfi.
Zsarolhatnám. Tudom, hogy az anyja és a nővérei a Callistón
vannak, és tudom, hogy emiatt ön idegen hadviselőként van
számon tartva. Ez elég, hogy ipso facto, a fekete listára
kerüljön. Igaz? Ipso facto. "A puszta tény miatt." Latin.
Elárulhatnám, hogy csak egy névtelen információt kellene
küldenem a Központi Elhárításnak, és többé nem lenne
nnc-rl-án nunnl'lcíI-AH- Tivnnl/ál- ('n-án hnlí'il l/ic-znrlnn'nnl/ mamák/x!
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!