Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
A TIZENHARMADIK BOSZORKÁNY

A TIZENHARMADIK BOSZORKÁNY

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

amikor leengedik a függönyt. Egyik percben még nappali
világosságban állt, a másikban már teljes volt a feketeség.

— Nézd meg a hátad mögötti emlékművet — szólt vissza Matt,
amikor beszállt a teherautójába. — Az a kedvencem.

Dudált, miközben elhajtott, és a hang visszaverődőtt a park fái
közt. Jenny úgy érezte, mintha vizbe fulladna. Milyen különös,
esős hely ez! Milyen zöld, sötét és csendes! Megfordult, hogy
megnézze az emlékművet, amit ülőhelynek használt. Még sosem
vette a fáradságot, hogy egy pillantást vessen rá; egyszer sem
tette meg a hosszú évek alatt, míg itt élt. A múlt az a múlt; mindig
is ettől akart szabadulni. Jennyt a jövő érdekelte, ezért nem
figyelt fel a fekete gránitból faragott angyalra, és nem tudta, hogy
az angyal, akit annyi évvel ezelőtt, a tizenharmadik születésnapja
reggelén látott, egész idő alatt itt volt, szilárd ikertestvéreként
annak, aki csak egy álom volt.

ILFEZEJET

A North Arthur—i rendelőintézet a Hopewell Streeten volt, a
város legszélén, ahol az épített városkép beleolvadt a saras,
hasznavehetetlen, túlművelt és pusztulni hagyott földekbe.
Csaknem félmérföldes távolságban az egyetlen más épület egy
istállószerű építmény volt, a megye egykori iskolabuszremíze.
Dr. Stewartban felmerült, vajon a város azért választotta—e ezt a
helyet, hogy féken tartsa a betegségeket, vagy talán csak azt
akarta titokban tartani, hogy a betegek többsége mezőgazdasági
bérmunkás, aki júniusban az eperszüretre, októberben pedig az
almaszüretre érkezik. A rendelőintézetben ennek ellenére
elsőrangú volt a személyzet, és kényelmes, tágas parkoló állt az
orvosok rendelkezésére, amit dr. Stewart kivált nagyra értékelt,
mert mindig bőven volt hely hatalmas, öreg Lincolnja számára.

Hap is elkísérte néha a nagyapját a rendelőintézetbe, és ezúttal
Stellát is elcipelte magával. Ma több orvos is átjött a hamiltoni
kórházból, akik ingyen dolgoztak itt egy gyakorló nővérrel, két
diplomás nővérrel, egy gyakorló orvossal, aki egyedül látta el a
kis sürgősségi osztályt, és egy Ruth Holworthy nevü nővel
együtt, aki tulajdonképpen az intézményt vezette.

— Hello, doki — köszöntötte dr. Stewartot Ruth, amikor
beléptek a rendelőbe. — Látom, pár lejmost is hozott magával!

— Ahogy mondja, Ruth — helyeselt vidáman az orvos. — A
kíséretemet. Úljetek le ide, és segítsetek Ruthnak — mondta dr.
Stewart Hapnek és Stellának. — Azt tegyétek, amit mond.

— Helyes. Semmi kapcsolat a betegekkel — derült fel Hap. A
várószobában egy öregember köhögött, egy kislány meg úgy

Hasonló cimű könyvek

ALICE HOFFMAN további könyvei