Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Csábítás

A lovas leugrott a nyeregből és egy pillanat alatt mellette termett. Sophy csak egy fekete álarcos férfit látott, kezében hatalmas fekete köpeny. Sophy kiáltani akart, de a köpeny már rá is borult és elnémította a sötétség. A nép azt mondja rá, maga a sátán. Julian, Ravenwood grófja zárkózott, titokzatos ember, s felesége rejtélyes halála sem ment még feledésbe. Amikor aztán a gróf új asszonyt választ, váratlan kalandok egész sorába keveredik. Bonyolult zsarolási ügy, veszélyes kimenetelű álarcosbál, egy egészen különleges párbaj, s a bosszúvágyó csábító felbukkanása mégis mind semmi ahhoz a küzdelemhez képest, amit éles eszű, modern gondolkodású feleségével kell megvívnia boldogságuk érdekében.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

— Nem valószínű, hogy ezt elfelejtem.

— Bárcsak el tudnám hinni — felelte Sophy kissé szomorkás mosollyal.

Julian egy kicsit megdermedt a lány uj hangulatától. Valami furcsa volt Sophyban ma este.
Ilyennek még soha sem látta, és ez aggasztotta.

— Mi bánt, Sophy? Attol félsz, hogy ha legközelebb valami olyasmit teszel, ami engem
bosszant, azonnal megfeledkezem arrol, hogy milyen jó nekünk az ágyban? Vagy zavar, hogy
még akkor is el tudom érni, hogy ennyire kívánj, amikor dühös vagy rám?

— Nem is tudom - válaszolt Sophy lassan. — Fura dolog ez a csábítás, nem?

A férfit bosszantotta, hogy a lány ezt, ami köztük történt, egyszeruen csak csábításnak nevezi.
Most először tudatosodott benne, hogy nem akarja Sophytől ezt a szót hallani annak leírására,
amit vele az ágyban tesz. Lehet, hogy a húgát elcsábították, de ez szerelmeskedés, ez más
kategória.

— Ne nevezd ezt csábításnak - parancsolt rá kedvesen. — Szerelmeskedtünk, te meg én.

— Csakugyan? - A lány szemében hirtelen érdeklődés csillant meg. - Hát szeretsz te engem,
Julian?

Szóval erre megy ki ajáték, most már tudta, mi volt az a különös rossz érzés benne. Micsoda
bolond is volt. A nők ennek nagy mesterei. Szoval azt hiszi, mert elolvadt a karjaiban - mert
azt mondta neki, hogy szereti -, most majd az ujja köré csavarhatja'? Julian érezte, amint egy
ismerős csapda felé közeledik és ösztönősen ellenállt.

Nem tudta, mit is válaszolt volna tulajdonképpen, csak feküdt Sophyn és az agyában apro
vészjelek villantak. Sophy arcán ísmét megjelent az a különös furcsa mosoly és ujját a férfi
szájára tette.

— Nem - mondta -, nem kell semmit mondanod. Rendben van, mindent értek.

— Értesz, de mit? Figyelj ide, Sophy...

— Azt hiszem, jobb lesz, ha erről nem beszélünk többet. Többet mondtam, mint kellett volna,
nem gondoltam végig — feje fáradtan a párnára hanyatlott. - Biztos nagyon későre jár.

A férfi nyögött egyet, de értette a célzást.

— Igen, késő van.

Nem szivesen bár, de legurult a lányról, kezét azonban a csipöje hajlatában hagyta,
összetartozásuk kifejezéseképpen.

— Julian?

— Mi az Sophy?

— Nem mész vissza a szobádba?

Ez meglepte a férfit.

— Nem terveztem - vetette oda.

— Én pedig azt szeretném - szolt Sophy csendesen.

— És miért? - Bosszankodva könyökölt fel. A lánnyal akarta tölteni az éjszakát.

— A múltkor is visszamentél.

Akkor is csak azért, mert tudta, ha akkor vele marad, az első szeretkezést egy újabb követi
majd, és nem akart a lánynak fájdalmat okozni és persze azt sem akarta, hogy üzekedö
bikának tartsa. Szerette volna éreztetni a lánnyal, hogy az első éjszaka érzett győtrelemére
tekintettel van.

— Ez nem jelenti azt, hogy mindig visszamegyek, amikor szeretkezünk.

— Ó- a gyertyafényben olyan különösnek hatott a lány. — Ma kivételesen szeretnék egyedül
maradni, Julian. Kérlek. Ragaszkodom hozzá.

— Aha. Azt hiszem kezdem érteni - mondta Julian zord képpel, miközben felhajtotta a takarót.
— Azért akarsz egyedül maradni, mert nem válaszoltam az imént feltett kérdésedre. Nem
fogom hagyni, hogy véget nem érő, halhatatlan szerelemről szőlo vallomásokat csikarj ki
belőlem. Te pedig elhatároztad, hogy megbüntetsz a magad módján.

— Nem, Julian, ez nem igaz.

Nem vette észre a lány hangjában az esdeklést. Keresztülvihárzott a szobán, felkapta a
köntösét és a szobáikat összekötö ajtóhoz lépett. Ott megállt, megfordult és barátságtalanul
nézett Sophyra.

— Míg itt fekszel magányosan az ágyadban, élvezve az egyedüllétet, jusson eszedbe, micsoda
gyönyört tudunk egymásnak nyújtani. Nincs arra törvény kedvesem, hogy egy éjszaka csak
egyszer szeretkezhet egy férfi és egy nő.

Kinyitotta az ajtót, majd nagy csattanással becsapta maga mögött, hogy ezzel is jelezze,
mennyire felboszszantották. A fenébe ezzel a kis tyúkkal. Mégis mit képzel magáról, hogy így
vezesse őt az orránál fogva. Csak nem gondolta komolyan, hogy ebbe ő belemegy.
Találkozott már néhány nővel, akik megpróbálkoztak ilyesmivel és sokkal ügyesebbek voltak,
mint Sophy valaha is lehet.

Nevethetnékje támadt arra a gondolatra, hogy Sophy így akarja megfogni. Nevetett volna, ha
nem lett volna olyan átkozottul dühös a lányra.

Buta, zöldfülü liba, hiába huszonhárom éves. Elisabeth már iskolás korában is öregebb és
ügyesebb volt ebben a mufajban, mint Sophy akár ötvenévesen lehet.

Julian egy székre lökte köntösét és az ágyra vetette magát. Karját összekulcsolta a feje alatt és
csak feküdt a mennyezetet bámulva. Remélhetőleg Sophy már bánja a dolgot. Ha azt képzeli,
hogy ilyen átlátszó trükkel megbüntetheti és térdre kényszerítheti, hát nagyon téved. () ennél
rafináltabb, nagyobb és összetettebb csatákban is gyözedelmeskedett már.

De Sophy nem Elisabeth, és soha nem is lesz az. Es Sophy nem véletlenül fél a csábítástöl.
Gyanitotta, hogy újdonsült feleségétől a romantika sem áll távol.

Julian morgott egyet és megdörzsölte a szemét, amint mérge kezdett elpárologni. El kell
ismernie, felesége kétségei végül is érthetőek. Igaz, hogy ki akart erőszakolni egy vallomást,
de az is igaz, hogy minden oka megvan rá, hogy tartson minden szenvedélytől, ami esetleg
nem szerelem.

Sophy szűkös élményvilágában a szerelmen kívül csak az a kegyetlen csábítás létezett,
melynek a nővére is áldozatul esett, amikor állapotosan elhagyták. Nyilván valamiféle
kapaszkodót keres, hogy vele ez utóbbi nem fog megtörténni. Szeretné elhinni, hogy őt
szeretik és így nem fenyegeti az a veszély, mint a nővérét.

De hiszen ő törvényes férjével osztja meg az ágyát, dühöngött magában. Nem kell attól
tartania, hogy a nővére helyzete vele megismétlődik. A fenébe is, hiszen ő akart örököst,
szüksége volt rá. Ha a gyermekével Sophy teherbe esik, a legutolso dolog, ami megtörténhet
vele az, hogy ö eldobja magátol.

Sophyt, a törvény és Ravenwood grőtjának személyesesküje védte. Hogy a nővére sorsa ilyen
módon foglalkoztatja, az tipikusan nöi dolog és Julian úgy döntőtt, nem hajlandó ezt tolerálni.
Meg kell értenie, hogy semmiféle párhuzam nincsen az o és a nővére sorsa között.

Annál is inkább, mert semmi kedve nem volt ahhoz, hogy több éjszakát egyedül töltsön.
Julian nem emlékezett rá, meddig feküdhetett ébren, azon töprengve, mi a legcélravezetöbb
módja annak, hogy Sophyt megleckéztesse, de végül mégis elnyomta az álom. Nyugtalanul
aludt és néhány óra múlva arra riadt fel, mintha Sophy szobájának ajtaját hallaná halkan
becsuködni.

Megmozdult mert nem tudta, nem kellene-e márfelkelnie. De amikor fél szemét nagy
nehezen kinyitotta, álmosan állapította meg, a függöny mögött még sötét van.

Londonban hajnalban senki nem megy lovagolni, még Sophy sem. Julian a másik oldalára
fordult azzal, hogy tovább aludjon, de valami miatt ez mégsem sikerült. Azon gondolkodott,
ki nyithatta ki Sophy ajtaját ebben a lehetetlenül korai órában.

Végül, nem tudva leküzdeni egyre növekvő kíváncsiságát, Julian kimászott az ágyból és a
szobáikat összekötő ajtóhoz ment. Csendesen kinyitotta.

Néhány másodpercbe telt, míg szeme megszokta a sötétséget és észrevette, hogy Sophy ágya
üres. Éppen hogy tudatosodott benne a tény, amikor az utcáról közeledő kocsi zaja hallatszott
fel. Jobban odafigyelve hallotta, hogy egy kocsi áll meg a ház előtt.

Amanda Quick további könyvei