Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Egy gésa emlékiratai

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba . A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
3 ajánlat
konyvlabirintus
1 800 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 993 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 990 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

— Feküdj nyugodtan, Szajuri. Ha megint akadékoskodsz, meg fogod bánni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagy örömmel engedelmeskedtem, de végül is nem
volt más választásom. Lefeküdtem a fapadlöra kiterített leped őre, Mameha pedig majdnem a
csípőmig felhúzta a ruhámat.

— Ne feledd, szakács, hogy a bevágás bármikor tovább mélyíthet ő. Kezdd ezért a bevágást
a lehető legkevésbé mélyen — parancsolta Mameha.

Amikor a kés a bőrömet érintette, összeharaptam az ajkamat, s őt talán még halkan fel is
sikítottam. Erre már nem emlékszem. Annyi biztos, hogy enyhe nyomást éreztem a bőrömön és
meghallottam Mameha hangját:

— Nem elég mély a vágás... Mélyebben vágj.

— A vágás kifejezetten ajkak hatását kelti, mert a vörös sáv közepébe vágtál — mondta
Kazuko a szakácsnak. — Az orvos nagyot nevet majd.

Mameha egyetértett Kazuko megjegyzésével és letörölte a vörös sávot, miután a szakács
biztosította, hogy anélkül is megtalálja a megfelel ő helyet. A kés újból megérintette a bőrömet.

A vér látványát már régebben se nagyon bírtam. Emlékeztetem az olvasót, hogy amikor
annak idején Tanaka urat megláttam és az ajkamba harapva kiserkent a vérem, elájultam. Most is
ez történt, amikor megláttam, hogy csurog a vér arra a törölköz őre, amelyet Mameha a
combomhoz nyomott. így azután fogalmam sincs arról, hogy mi tönént ezután. Csak arra tértem
magamhoz, amikor a kórházhoz közeledve Mameha jobbra-balra mozgatta a fejemet.

— Ide figyelj, Szajuri! Felejtsd el, hogy a te karriered attól függ, sikerül-e megnyemed a
többi gésa jóindulatát. A te esetedre ez nem érvényes. A te sorsod két férfitól függ és egyikükkel
most fogsz találkozni. Feltétlenül jó hatással kell lenned rá. Jól figyelsz?

— Igen, asszonyom. Minden szavát megjegyzem.

— Ha a férfi megkérdezi, mivel vágtad meg magad, mondjad azt, hogy a kimonóban
elestél és nekiestél valami éles dolognak. Tulajdonképpen azt sem tudod, mi volt az, mert
elájultál. Tetszésed szerint találj ki bármit, csak igyekezzél minél gyerekesebbnek látszani. Es
mutatkozz minél gyámoltalanabbnak. Hadd lássam, hogyan csinálod.

Hátrahajtottam a fejemet és az égre emeltem a szemeimet. Azt hittem, hogy
tulajdonképpen egészen jól játszom meg magam, Mameha azonban elégedetlenül rázta meg a
fejét.

— Nem azt mondtam, hogy halottnak tettesd magad. Csak gyámoltalanságröl volt szó. így
például...

Mameha ködösen nézett maga elé, mintha azt sem tudná, hol van és úgy emelte föl a
karját az arca elé, mintha attól félne, hogy elájul. Ezt mindaddig gyakoroltatta velem, amíg az
előadásommal meg nem volt elégedve. Az előadást már akkor elkezdtem, amikor a sofőr a
kórház bejárata felé kísért. Mameha mellettem jött és a ruhámat úgy igazgatta, hogy a
legvonzóbbnak tűnjek fel.

A lengőajtón keresztül beléptünk a kórházba és megkérdeztük, hol található a kórház
igazgatója. Mameha azt mondta, tud már az érkezésünkr ől. Egy ápolónő bevezetett bennünket
egy poros, a redőnyök által félig elsötétített szobába. Várakozás közben Mameha levette a

124
lábamról a törölközőt és bedobta a szemetes kosárba.

— Ne feledkezz el róla Szajuri, az a fontos, hogy az orvos minél ánatlanabbnak és
gyámoltalanabbnak lásson — mondta szinte suttogva. — Feküdj le és igyekezz minél gyöngébbnek
látszani.

Ez igazán nem esett nehezemre. Egy pillanattal később kinyílt az ajtó és belépett Rák
doktor. A neve persze nem Rák doktor volt, azonban a vállait annyira felhúzta és a könyökei
annyira kiálltak, hogy az embernek feltétlenül a rák jutott róla az eszébe. Még a járása is
hasonlított a rákéhoz. Bajuszt viselt és nagyon megörült Mamehának, noha az arckifejezése
inkább meglepetést, mint örömet fejezett ki.

Rák doktor mindent módszeresen csinált. Amikor becsukta az ajtót, el őször a kilincset
nyomta le, hogy a nyelv ne csináljon semmilyen zajt és miután becsukta az ajtót, külön
nyomással meggyőződött róla, valóban be van-e csukva. Aztán a kabátzsebéb ől elővett egy tokot
és rendkívül óvatosan nyitotta ki. Úgy látszott, mintha attól félne, hogy kiugrik bel őle valami,
pedig csak a szemüvege volt benne. A rajta levő szemüveget kicserélte a tokban levővel, majd a
tokot visszatette a zsebébe. Végül rám nézett és biccentett egyet. Ezután megszólalt Mameha.

— Sajnálom, hogy kénytelen vagyok Önt, doktor, megzavarni a munkájában. De Szajuri
ígéretes jövő előtt áll és a szerencsétlen kislány belevágott a lábába! Figyelembe véve, hogy a
seb heget hagyhat hátra és fertőzés is bekövetkezhet, úgy éreztem, Ön az egyetlen személy,
akihez fordulhatok, hogy kezelje.

— Biztosan igaza van — szólalt meg a doktor. — De most hadd nézzem meg végre a sebet.

— Félek, hogy Szajuri a vér láttára elájul, doktor — folytatta Mameha. — Talán az a legjobb,
ha a hasára fordul vizsgálat közben, hiszen a seb amúgy is a combja hátulsó részén van.

— Értem. Kérje meg a kislányt, hogy hasaljón föl a vizsgálöasztalra — mondta Mamehának
a doktor.

Fogalmam sincs, hogy Rák doktor ezt miért nem mondta közvetlenül nekem. De hogy
engedelmesnek mutatkozzam, megvártam, amíg Mameha szól nekem. A doktor ezután majdnem
a csípőmig felhúzta ruhámat és egy erősen szagos anyaggal átitatott vattadarabbal lemosta a
sebet. Utána ezt mondta: — És most, Szajuri, légy szíves mondd el, hogyan sérültél meg.

Egy mély lélegzetet vettem, igyekezve a lehető leggyöngébbnek mutatkozni. — Nos,
nagyon zavarban vagyok, de az az igazság — kezdtem a mondókámat —, hogy délután nagyon sok
teát ittam...

— Szajuri csak nemrég lett gésajelölt — szólt közbe Mameha. — Körülvezettem, hogy
bemutassam őt a teaházak úmőinek és természetesen mindenhol megkínáltak teával bennünket.

— Ez magától értetődő — vetette közbe az orvos.

— Egyszerre csak — folytattam a mesémet — azt éreztem, hogy... gondolom, érti már...

— Aki sokat iszik, egyszerre csak azt érzi, hogy sürgősen ki kell ürítenie a hölyagját —
mondta a doktor.

— Ó, köszönöm a segítséget. És a ,,sürgősség" tulajdonképpen gyönge kifejezés, mert attól
féltem, hogy egyszerre csak minden elsárgul előttem, azt hiszem, érti már, mire gondolok...

— Csak röviden meséld el a doktornak, hogy mi tönént, Szajuri — szólt közbe Mameha.

— Elnézést, csak azt akartam mondani, hogy nagyon sürgősen ki kellett mennem a
mosdóba, úgyhogy amikor kiénem, igyekeztem gyorsan lekapni magamról a kimonót és azt
hiszem, eközben elvesztettem az egyensúlyomat. Esés közben a lábam valami éles dologba akadt
bele. Azt sem tudom, mi lehetett az. Azt hiszem, el is ájultam.

— Csoda, hogy a hölyagod nem ürült ki azalatt, amíg nem voltál eszméletnél — állapította
meg a doktor.

Ezalatt ott feküdtem hason a vizsgálöasztalon. A fejemet fölemelve tartottam, hogy a
sminkem ne kenődjék el. Mialatt beszéltem, az orvos csak a tarkómat láthatta. De Rák doktor e
megjegyzése után a vállam fölött figyelmeztet ően Mamehára néztem, aki nagyon gyorsan
kapcsolt:

— Szajuri tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy akkor vesztette el az eszméletét,

125

Arthur Golden további könyvei