Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
A tizenharmadik törzs

egyetemes Történelem Ókor

ISBN: 9789632673431

A tizenharmadik törzs

Arthur Koestler 1905-ben született Budapesten. Természettudományos és pszichológiai tanulmányait Bécsben végezte. Húszéves korában különböző nyugati lapok tudósítója volt a Közel-Keleten, Párizsban, Berlinben, a Szovjetunióban és Spanyolországban; itt a polgárháború alatt a köztársasági oldalról tudósított. Francóék elfogták. Több hónapos fogság után nemzetközi tiltakozásra elengedték; 1939-40-ben francia fogolytáborban volt. Belépett a francia idegenlégióba, majd Angliába szökött és csatlakozott a brit hadsereghez. Mint sok más értelmiségi a harmincas években Koestler is az egyetlen lehetőséget a fasizmussal szemben a Szovjetunióban látta, ezért 1931-ben belépett a Kommunista Pártba. Az 1938. évi tisztogatások Moszkvában kiábrándították. Korábbi könyvei akkori tapasztalatait dolgozzák fel. (Sötétség délben) A második világháború után felvette a brit állampolgárságot, könyveit 1940 után angolul írta. Londonban élt, gyakran adott elő amereikai egyetemeken. 1968-ban megkapta a Sonning-díjat a koppenhágai egyetemen és számos más irodalmi és polgári kitüntetést. 1983-ban halt meg. Tartalom A kazár birodalom öröksége Térkép: a kazár birodalom A kazárok felemelkedése és bukása A felemelkedés 9 Az áttérés 44 A hanyatlás 64 A bukás 87 Az örökség Exudus 109 Honnét? 123 Ellenáramlatok 131 Faj és mítosz 141 Függelék Megjegyzés az írásmódhoz 161 Kommentár a forrásokhoz 162 A kazár levelezés 171 Néhány következtetés (Izrael és diaszpóra) 177 Utószó 181 Irodalmi hivatkozások 189 Válogatott irodalom 197

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
3 ajánlat
magyarmenedek
2 602 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 243 Ft
tovább a boltba
konyvlabirintus
2 500 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

felkeltheti a kalifátus haragját - nem a ruszok ellen, akiket nem
érhetnek el, hanem az ártatlan - na jó, majdnem ártatlan - kazárok
ellen.

Viszonyuk a kalifátussal békés volt, de mindamellett ingatag, amint ezt
egy incidens, amelyról Ibn Fadlan számol be, mutatja. A rusz portyázó
hadjárat, amelyet Maszudi ír le, 912-3-ban történt, Ibn Fadlan
küldetése a bolgárokhoz 921-2-ben. Az ő beszámolója a szóban forgó
incidensről a következő:

A mozlimoknak van ebben a városban (Itil) egy katedrális mecsetük,
ahol pénteken imádkoznak és összegyűlnek. Ennek van egy magas
minaretje és néhány müezzinje (kiáltok, akik a minaretről imára
szólítanak). Amikor a kazárok királya a. h. 3lO-bén (A. D. 922) értesült
róla, hogy a mozlimok a zsinagógát Dar-al-Babunajban (egy nem
azonosított hely mozlim területen) lerombolták, parancsot adott, hogy
rombolják le a minaretét és megölte a müezzint. Es azt mondta: "Ha
nem tartottam volna tőle, hogy egyetlen zsinagóga sem marad fenn az
iszlám országában, hanem lerombolnák, léromboltam volna a mecsetet
IS."

Ez az epizód tanúsítja a kölcsönös elriasztás és az eszkaláció veszélyei
iránti kifinomult érzékenységnek a stratégiáját. De mutatja megint újra
a kazár uralkodó érzelmi elkötelezettségét a zsidók sorsa iránta világ
más részein.

2.

Maszudi beszámolója a ruszok 912-13. évi betöréséról a káspi végekré
ezekkel a szavakkal végződik: "A ruszok részéről annak a
megismétlése, amit leírtunk, attól az évtől kezdve nem fordult elő."
Ahogyan a dolgok néha összeesnék, Maszudi ezeket a sorokat
ugyanabban az esztendőben, 943-ban írta, amelyikben a ruszok
megismételték a betörésüket a Káspi-tengérre egy még nagyobb
hajóhaddal, de Maszudi erről nem szerezhetett tudomást.

A 912. évi szerencsétlenségük, után harminc esztendőn át, távol
maradtak a világnak ettől a részétól; most azután már nyilván elég
erősnek érezték magukat, hogy ismét megpróbálkozzanak. Es talán
lényeges, hogy ez a kísérletük egy vagy két év különbséggel
összeesett a bizánciak ellen intézett expedíciójukkal Hetvenkédő Igor
alatt, amely a görögtűz hatására semmisült meg.

Ennek az új behatolásnak a folyamán a ruszok megvetették a lábukat a
káspi térségben Bardha városában és ezt a várost egy teljes éven át
tartani is tudták. A végén járvány tört ki közöttük és az azerbajdzsánok
a túlélőket meg tudták futamítani. Ez alkalommal az arab források nem
említik a kazárok valamilyen részesedését a zsákmányban - a harcban
sem. Dejózsef néhány évvel később Haszdájnak írt levelében ezt közli:
"Védelmézem a folyó torkolatát és nem engedem áta ruszokat, aki k
jönnek a hajókon, hogy megtámadják az arabok országát... Súlyos
háborúkat vívok velük."*

* Ugyanannak a levélnek az un. hosszú változatában (lásd a III.
függeléket) van még egy másik mondat is, amit meglehet az íródeák
tett hozzá: "Ha csak egy órára is átengedném ókét, elpusztítanák az
arabok egész országát akár Bagdadig." Minthogy a ruszok nem egy
órán át, hanem egy évig voltak a Káspi-tengérén, ez a dicsekvés
meglehetősen üresen hangzik -, ámbár akkor már kevésbé, ha ezt nem
a múltra, hanem a jövőre vonatkoztatjuk.

Akár részt vett ez alkalommal a harcokban a kazár hadsereg, akár
nem, az tény, hogy néhány évvel később úgy döntöttek, megtagadják
a ruszoknak a bejutást a "Kazár-tengerre", és hogy 943-tól kezdve már
nem hallunk többet rusz betörésekről a Káspi-tengerre.

Ez a nagy jelentőségű döntés, amelyet minden valószínűség szerint a
közöttük élő mozlim közösség belső nyomása motivált, a kazárokat
"súlyos háborúkba" bonyolította a ruszokkal. Erről azonban jőzrsef
levelének a megállapításán felül nincsenek feljegyzéseink. Ezek inkább
csetepaté jellegűek lehettek, kivéve az egyetlen nagyobb hadjáratot
965-ben, amelyet az Orosz Krónika megemlít, és amely a kazár
birodalom felbomlásához vezetett.

3.

A hadjárat vezére Kijev fejedelme, Igor és Olga fia, Szvatoszláv volt.
Már hallottuk róla, hogy "könnyed volt a lépése, mint a leopárdé" és
hogy "sok hadjáratot kezdett", a valóságban uralkodásának
legnagyobb részét hadjáratokkal töltötte el. Anyjának állandó
könyörgése ellenére sem volt hajlandó megkeresztelkedni, "mivel az
alattvalói között nevetség tárgyává tenné". Az Orosz Krónika elbeszéli
azt is, hogy "az expedíciőira nem vitt sem szekerét, sem
konyhaédényeket, nem főzte még a húst, hanem a lóhúsből, a vadból
vagy marhából keskeny csíkokat vágott és úgy ette, hogy parázson
megsütötte. Sátra nem volt, hanem egy lópokrócot térített maga alá és
a nyergét használta fejpárnának, és minden kísérete is így tett." Ha
megtámadta az ellenséget, megvetette, hogy titokban közelítse meg,
hanem futárokat küldött maga előtt az üzenettel: "Megyek ellened!".

Hasonló cimű könyvek

Arthur Koestler további könyvei