Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Az Ezeréves Háború

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
lyravac
2 999 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

Azt már nem akarta végignézni, mi történik a többi tetemmel. El-
határozta magát végre, s iszkolva a rengeteg felé indult. Inaszakadtá-
ból kapkodta lábait, de alig ért a füves tér közepére, amikor — mintha
a semmiből bukkantak volna elő — grakhurok ugráltak elé. Megtor-
pant. A teremtmények hörögve közeledtek. Egyikük máris ütésre
emelte vasszögekkel kivert dorongját.

Toba szemtől szemben állt vele. A grakhur ferdevágású szemei
nedves fekete gombként csillogtak a csontos arcban, s ahogy diadal-
ittasan felhördült megint, kivillantotta agyarait. Toba arcára nyál
fröccsent, s ahogy a dorong lesújtott, bűzös lehelet csapta meg orrát.

Az ütés célt tévesztett, a grakhur panaszosan felhördült, és értetle-
nül a karjára meredt. A vastag, szőrös végtagból rezgő tollú nyílve-
sző állt ki.

A fiú már hallotta is füle mellett elsuhanni a következőt, ami
egyenesen a grakhur bal szemébe fúródott. A teremtmény üvöltve
görnyedt össze, mancsszerű kezével próbálta kirántani szemgödréből
a vesszőt, de a nyílhegy fémhorgos vége a csontba akadt. A követke-
ző pillanatban görcsbe rándult a megsebzett grakhur, majd holtan
Toba elé zuhant.

A másik három elképedve meredt mögé. Ám azt nem kockáztatták
meg, hogy bevárják a következő lövést. Szemvillanás alatt eltűntek a
viskók között, talpuk alatt ágak recsegtek-ropogtak.

Toba megpördült. Az erdőből lovon vágtató fiatal nőt pillantott
meg, abból az irányból, ahonnan a nyílvesszők röppentek. A lány ép-
pen hátára vetette az íjat, másik kezével pedig elengedte a gyeplőt, és
már messziről Toba felé nyúlt.

A fiút nem kellett biztatni.

Ahogy a ló elsuhant mellette, megragadta a puha, de meglepően
erős kezet, s a lány habozás nélkül felrántotta a nyeregbe. Orrát kü-
lönös, balzsamos illat csapta meg, a barna bőr, s fekete haj illata.
Nem szólt semmit. Szorosan átkarolta megmentője derekát, könnyes
arcát hátához szorította. Aztán hagyta, hogy a ló vadul dobálja, mi-
179
közben végigvágtattak a tisztáson, átugratva két váratlanul előtoppa-
nó grakhur között, akiknek meglepetésükben arra sem maradt ideje,
hogy dorongjaikat felemeljék.

Onnan már karnyújtásnyira látszott az erdő.

A vérszlávok vékony, hátborzongató kiáltása már csak akkor ju-
tott el füléhez, amikor a lány vele együtt berontott a vadonba.

4.

Mérföldekkel arrébb pihentek meg egy zsombékos szigeten, ahol a
Tisza kiöntve, terebélyesen nyújtózott végig mocsaras ingovánnyá
változtatva a part menti földeket. A lápban zöldellő szigetecskék virí-
tottak, s a lány lova ezeken lépdelt egy, a fáktól teljesen takart kis
szilárd földnyelvre. Sárga füzek nőttek be mindent, sűrű függönyt
vonva köribük.

A lány kikötötte a lovat majd fáradtan elnyújtózott a füvön, ügyet
sem vetve a tétován álldogáló Tobára. De nemcsak őt, a fiút is alapo-
san megviselte a hosszú vágta. Ráadásul még mindig remegett az át-
élt borzalmaktól. Megmentőjére pillantott. A füzek sárga függönyén
átszűrődő napfényben most először vehette szemügyre vonásait.

Húszéves lehetett. Barna bőre és csillogó, hátközépig érő fekete
haja ruád szárrnazásról árulkodott. De Toba figyelmét nem kerülték
el a szép metszésű, keleties arcon felfedezhető nomád vonások sem.
Öltözete és fegyverei vándorló fegyverforgatóra vallottak, pompás
lova pedig azt bizonyította, hogy igen rövid idő alatt képes nagyobb
távolság megtételére.

— Hogy hívnak? — kérdezte Toba, de mintha felnőtt hangján szólalt
volna meg. Fájdalmas, elkeseredett hangon. A lány kinyitotta szemét,
és felkönyökölt.

— A nevem Felice cel Arcsak — felelte barátságosan. Végigmérte a
kölvlzi'it F'hc hi7m'mval Plöntöthn a c7ánnlnm _ Éninálnm _ mnnrlm _ A

Bán Mór további könyvei