Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Behálózva

Kicsi a világ!, szoktuk mondogatni, ha kiderül, hogy valamilyen módon közünk van egy ismeretlen emberhez. Valóban kicsi a világ, hiszen az emberiség hatmilliárd tagja közül alig pár lépésnyi kapcsolati távolságban mindenki mindenkit ismer! Az emberi társadalomban is, a világban is: minden mindennel összefügg. Ha így van, nyilvánvaló a kérdés: Miképpen béníthatja meg egy gimnazista a legnagyobb internetes cégek oldalait? Miként lehetséges, hogy az Egyesült Államok jól szervezett demokratikus társadalma látványosan felkészületlennek bizonyult a 2001. szeptember 11-én történt terrortámadás idején? Miben rejlik a terrorszervezetek ereje? Hogyan viselkednek és terjednek a vírusok? Milyen a legveszedelmesebb betegség, a rák igazi természete? A kulcsszó: HÁLÓZAT Barabási Albert-László, az USA-ban élő, magyar származású fizikus rendkívül izgalmas és érdekfeszítő könyvében lebilincselő könnyedséggel világítja meg egy új, mostanában kibontakozó tudományág, a komplex hálózatok kutatásának területét és főbb kérdéseit. A 21. század elejének talán legfontosabb felfedezése lehet annak meglátása, hogy minden hálózat, rendszer azonos szervező elv alapján jön létre, és egyszerű, de hatékony szabályok révén működik. A világunkban meglévő hálózatok valódi természetének megértésével olyan, az emberiséget foglalkoztató kérdésekben kerülhetünk közelebb a válaszhoz, mint az AIDS és más vírusok leküzdése, a gazdasági válságok kezelése, a terrorizmus visszaszorítása vagy akár az emberi társadalom gondjainak megoldása.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
magyarmenedek
3 720 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 774 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

kevés kán okoznak. Évmilliők alatt a földi élővilág megdöbbentően
ellenállóvá vált a hibákkal és a meghibásodásokkal szemben, és még
olyan drámai eseményeket is túlélt, mint a Yucatárrmeteorit
becsapódása, amely a dinoszauruszokkal együtt fajok tízezreit ölte meg.
Az élővilág az ember által készített rendszerekhez képest sokkal jobban
viseli a hibakat.

A legtöbb élö rendszer rendelkezik egy különleges képességgel:
képes nagyon eltérő környezeti feltételek esetén is életben maradni. A
belső hibák hatnak a viselkedésére, am az alapvető életfunkciöit
gyakran még igen erős belső hibak esetén is képes fenntartani. Az élő
rendszereknek ez a tulajdonsága szöges ellentétben van azzal, amit az
ember által tervezett rendszereknél tapasztalhatunk: egyetlen alkatrész
hibája gyakran az egész rendszert megbénítja. Manapság a kutatók már
a tudomány minden területén felismerték, hogy a természet által
,,tervezett" szerkezetek ellenállóak, és reménykedhetünk abban, hogy
ezeket a felismeréseket idövel fel tudjuk használni az ember által
készített szerkezetekben is. Ezért a hibatürö képesség kérdését sok
területen és egyre intenzívebben vizsgálják. A szó idegen megfelelője -
a ,,robusztusság" - az antik világban erőt és hosszú életet szimbolizáló
latin robus, azaz ,,tölgy" szóból ered.

A hibatürő képesség főként a biológusokat érdekli; ők azt próbálják
megérteni, hogy egy sejt gyakori belső hibák és rendkívüli külső
kön'jlmények esetén hogyan képes életben maradni és müködni. A
társadalomtudósokat és a közgazdászokat is foglalkoztatja a kérdés; ők
arra keresnek valaszt, hogy az emberek által létrehozott szervezetek
éhezés, háboru, szociális és gazdaságpolitikai változások esetén
mennyire stabilak. A hibatürő képesség vizsgálatával kapcsolatban az
ökológia és a kőmyezettudomány ten'jletén világszerte ambiciózus
programok indulnak, amelyeknek célja az, hogy az ipari fejlődés romboló
hatasa által fenyegetett élővilágot megörizzük az eljövendő korok
számára. Az egyre erősebben összekötött távközlési rendszerekben
gyakori, hogy az összetevők müködési hibái elkerülhetetlenek, mégis
állandóan nagyfokú készültségi állapotot kell fenntartani; a szakértők
szeme előtt ezen a területen is a hibatürő képesség lebeg.

A legtöbb olyan rendszernek, amelynek a hibatürő képessége erős,
van egy közös tulajdonsága: müködőképességüket egy bonyolult,
szorosan összefüggő hálözat garantálja.

Egy sejt hibatürő képessége a sejt bonyolult szabályozó- és
anyagcsere-hálózatában van elrejtve; a társadalom alkalmazkodó
képességének kulcsa a kapcsolatokkal átszőtt ismeretségi háló; a
gazdasági stabilitást pénzügyi és szabályozó szervezetek tartják fenn;
az élővilág túlélésének titka a fajok közötti kőlcsőnhatások aprólékosan
kidolgozott hálózatában rejtőzik. Úgy tűnik, hogy a természet sokszoros
ősszekapcsolásokkal törekszik a hibatürő képesség elérésére. Szinte
bárhová tekintünk, ugyanazzal a hálózati szerkezettel talalkozunk. Ez a
választás valószínűleg több mint véletlen egybeesés.

2.

1999 őszén a Defense Advanced Research Projects Agency (az
Amerikai Egyesült Államok egyik, kutatásért felelős állami ügynöksége),
vagy DARPA, pályázati felhívást tett közzé a hibatürő hálózatok
tanulmányozására. A felhívásban ez állt: ,,A program elsődlegesen
azoknak az új halozati technológiáknak a fejlesztését tűzi ki célul,
amelyek a jövő hálózatai számára lehetővé teszik, hogy a támadások
esetén épek maradjanak, és a hálózati szolgáltatásokat fenntartsák."
Néhány hónappal a világhálóval és skálafüggetlen hálózatokkal
foglalkozó cikkünk megjelenése után az ezen a területen folyó
kutatásainkhoz kerestem támogatást. A DARPA felhívása kitünő
lehetőségnek tünt számunkra, mivel a program céljai egybeestek
ten/ezett kutatási irányunkkal. Azt reméltük, hogy a skálafüggetlen
hálózatok szerepet játszhatnak a hálózatok hibatürési képességének
megértésében. A november elsejei határidejű pályázat elkészülte után
leültem Albert Rékával és Hawong Jeonggal, és javasoltam, hogy ne
váljuk meg a DARPA válaszát, hanem kezdjünk el dolgozni a
pályázatban megfogalmazott kérdéseken. Egy hálözat csomópontjainak
a meghibásodása a hálózatot könnyen széttördelheti elszigetelt,
egymással nem kommunikáló részekre. Például ha a floridai
Jacksonville és Lake City összes ki- és bevezető autópályáját lezárjuk,
nemcsak ezeket a városokat szigetelnénk el egymástól, hanem az
egész Floridai-félsziget elérhetetlenné válna az Egyesült Államok többi
részéröl autópályán keresztül. Ez a jelenség a részekre hullás, ami a
meghibásodő halozatok jól ismert tulajdonsága; a matematikusok és a
fizikusok ezt a kérdést sokat tanulmányozták. Egy kicsit általánosabban
úgy is megfogalmazhatjuk a kérdést, hogy mennyi idő alatt esik szét egy
hálózat darabokra, ha egyszer véletlenszerüen elveszünk belőle
pontokat? Mennyi routert kell elmozdítanunk az internetböl, hogy
elszigetelt számítógépekre tőredezzen, amelyek nem tudnak egymással
kommunikálni?

Nyilvánvaló, hogy minél több pontot veszünk ki, annal nagyobb lesz
a valószínűsége annak, hogy a pontok jelentős csoportjait elszigeteljük a
többi ponttól. Ám a véletlen hálózatok kutatásával töltőtt évtizedek
tanulságai szerint a hálózat összeomlása nem fokozatos folyamat.
Néhány pont eltávolítása alig befolyásolja a hálózat épségét. Mégis, ha
az eltávolított pontok száma elér egy kritikus értéket, akkor a rendszer
azonnal pici részekre esik szét, amelyek közt nincsen kapcsolat. A
véletlen hálózatok meghibásodásai fordított fázisátalakulást mutatnak:
létezik egy kritikus küszöbérték, amely alatt a rendszer alig szenved kárt.
A küszöbérték felett azonban a hálózat egyszerüen szétesik.

2000 januárjában a DARPA-pályázaton felbuzdulva egy
számítógépes kísérletsorozatot hajtottunk végre, hogy teszteljük,
mennyire ellenallo az internet a routerek meghibásodására. Az
akkoriban elérhető legjobb internettérképböl kiindulva véletlenszerűen
kiválasztott pontokat távolitottunk el a hálózatböl. Egy kritikus pontot
vartunk, ezért fokozatosan növeltük az eltávolított pontok számát, és
arra a pillanatra vártunk, mikor az internet darabokra esik. Legnagyobb
meglepetésünkre a hálózat nem akart szétesni. Az összes csomópont

Barabási Albert-László további könyvei