Borisz Akunyin Azazel

becsukódott egy alacsony ajtó, és víz zubogását lehetett
hallani. Ezek szerint ott van a fürdőszoba.

Az asztalon csábítóan hevert a kék írattáska, a nők pedig,

tudvalevő, nem kevés időt fordítanak az esti toalettre. Fandorin

belökte az ablakszárnyat, rátérdelt a párkányra, s a következő
pillanatban már benn is volt. Időről időre a fürdő5zoba felé

pillantva, ahol meg mindig egyenletesen zuhogott a víz, nekiállt, hogy kipakolj a

atáskát.

Egy halom levelet talált benne, valamint a már ismerős sárga

borítékot. Ez a cím szerepelt rajta: "Mr. Nicholas M. Croog.

Poste restante, l'Hotel des postes S.-Petersburg. Russie".

Ez már valami. A borítékban a Fandorin által is jól ismert ferde

kézírással angolul teleírt rubrikás lapok voltak. Az első

rubrikában egy szám, a másodikban egy ország neve, a

harmadikban valamilyen rang vagy tisztség, a negyedikben és

az ötödikben is kronologikus sorrendben egymás után
következő júniusi dátumok szerepeltek. Az utolsó három
bejegyzés például, mely a tinta színéből ítélve nemrég
születhetett, a következőképpen nézett ki:

No.1053F Brazília Az uralkodó Feladva május erkezett
testőrségén 30. 1876. június 28.
ek
arancsnoka

No.852F Észak- Aszenátusi Feladva június erkezett

Amerikai bizottság 10. 1876. június 28.
Egyesült elnökhelyettes
Államok e
No.354F Ne'metorszá A körzeti Feladva június erkezett június
g bíróság 25. 28.
elnöke

Állj! A szállodában a Miss Olsen nevere ma erkezett leveleket Rio de

Janeiróban, Washingtonban e's Stuttgartban adták fel. Eraszt Petrovics beleturt a

levelrakásba, s megkereste a brazíliait. Egy megszólítás es aláírás nélküli

papírlap volt benne, rajm egy sor:
május 30. Az uralkodó testőrségének parancsnoka,
No.!053F.

Tehát Bezseckája valamiert átmásolja a kapott levelek tartalmát pápírlapokrá,

melyeket aztán elküld Pétervárra valami monsieur Nicole Croognak, vagy

inkább Mr. Nicholas Croognak. Mi célból? És miért Pétervárra? S mi a csudát
jelent ez az egesz?

Csak úgy tülekedtek a kérdések, egyik a másik után, de nem

volt idő sokáig töprengeni rajtuk, mert a fürdőszobában

abbamaradt a víz zubogása. Fandorin sietve visszagyömöszölte

a leveleket és a papírokat a táskába, de már nem volt ideje visszamenni az

ablakhoz. Az ajtónyilásban egy karcsú, fehe'r alak jelent meg.

Eraszt Petrovics kirántotta öve mögül a revolvert, s sziszegő

hangon megparancsolta:

- Bezseckaja asszony, egy hang és lelövöm. Jöjjön ide és üljön le! Igyekezzen!

A nő szótlanul közeledett, mélytüzű szemével elbűvölöen nézett

Fandorinra, s leült az asztal mellé.

— Mi az, nem várt? - érdeklődött gúnyosan Eraszt Petrovics. — Kis

hülyének tartott, igaz?

Amália Kazimirovna hallgatott, tekintete figyelmes és kissé CSOdálkOZÓ

volt, mintha először látná Fandorint.

- Mit jelentsen ez a lista? - ke'rdezte Fandorin a colttal hadonászva, — Hogy jön

ide Brazília? Kit rejtenek a számok? Na gyerünk, válaszoljon!

— Olyan felnőttebb lett - szólalt meg váratlanul Bezseckaja halk,

ábrándos hangon. — S úgy tűnik, megférfiasodott.

Leengedte a karját, s az inge lecsúszott gömbölyű válláról,

amely olyan fehér volt, hogy Eraszt Petrovics nyelt egyet.

— Bátor, kötekedő, buta kölyök — mondta Bezseckaja ugyanolyan

halkan, és egyenesen a szemébe nézett. — Es nagyon, nagyon

jóképű.

- Ha azt hiszi, hogy elcsábíthat, fölöslegesen fárad - mondta elvörösödve
Pages 80 To 88 ore noi shown in This prevlew.

Fandorin. - Nem vagyok annyira buta kölyök, mint ahogy képzeli.

Amália Kazimirovnának bánatosan csengett a hangja:

- Ön egy szegény fiú, aki még csak nem is tudja, mibe keveredett. Szegény szép

fiúcska. S most már nem tudom megmenteni...

- Jobban tenné, ha először a saját megmentéséről gondolkodna!

- Eraszt Petrovics próbált nem nézni a még jobban