Könyv Irodalom Szépirodalom Próza Világirodalom Regények Kortárs Angolszász szerelmes regények regény novella elbeszélés

Cecelia Ahern Ahol a szivárvány véget ér

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Izgalmas órai levelezéseik közben még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így töltik majd egymással levelezve. A sors próbára teszi barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet. S bár a gyerekek komoly felnőtteké cseperednek - dolgoznak, megházasodnak, gyereket nevelnek, válnak - a gyermekkori varázslatos kötelék életük minden öröme és bánata közepette megmarad. Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért? Az "Ahol a szivárvány véget ér" az írónő egyik legeredetibb bestsellere: a felszínes és mély érzelmekről szóló fordulatos, sodró történet kizárólag leveleken, elektronikus üzeneteken és meghívókon keresztül tárul elénk.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont

megrendelem ide

elfogyott

Részletek a könyvből

Rosie—nak, Katie—nek és Gregnek
Szeretetetel meg hivlak a 4edik szülinapi bulimra november 18adikán.

Lessz büvész is. Tud lufibol álatot csinálni. Egy álatot meg is tarthac. A buli

délelöt 11kor kezdödik és sok csoki lesz és utána hazamehetsz

az anyukádékal.
Köszönöm.
Puszi!
Josh

ÖNNEK AZONNALI ÚZENETE

ÉRKEZETT KATlE-TÖL

KATIE: Úgy nézek ki, mint egy rakás szerencsétlenség.

TOBY: Nem nézel ki úgy, mint egy rakás szerencsétlenség.

KATIE: Azt se tudod, hogy néz ki egy rakás szerencsétlenség.

TOBY: Jó, akkor, hogy néz ki?

KATIE: Mint én. Úgy nézek ki, mint valami futurisztikus, robotba oltott új
emberfaj.

TOBY: Nem úgy nézel ki.

KATIE: Istenem, mindenki engem bámul!

TOBY: Katie, a leghátsó padsorban ülünk. A tanteremben mindenki háttal ül
nekünk. NEM bámulnak rád, hacsak nincs hátul is szemük.

KATIE : Anyának van.

TOBY: Figyelj Katie, ez csak egy fogszabályzó! Ez még nem a világ vége!
Amúgy meg tudom, mit érzel. Amikor szemüveges lettem, nekem is olyan
érzésem volt, mintha mindenki engem bámult volna.

KATIE: Mert tényleg téged bámultak.

TOBY: Aha. Megtennél nekem valamit?

KATIE: Mit?

TOBY: Kérlek, mondd azt még egyszer, hogy szaftos szalámi.

KATIE: TOBY! Ez egyáltalán nem vicces! Azt ígérted, hogy nem fogsz nevetni!
Most évekig rajtam lesznek ezek a hülye vonatsínek, és nem tehetek róla,
hogy pösze vagyok tőlük! jövő héten még a születésnapi fotóimon is rajta
lesznek!

TOBY: Nagy cucc.

KATIE: A tizenharmadik születésnapom lesz. Ha majd idősebb leszek, nem
úgy akarom viszontlátni magam a fotókon, mint akinek két hatalmas
fémdarab van a szájába tuszkolva. Ráadásul mindenki eljön a bulira,
olyanok is, akiket már ezer éve nem láttam, és szeretnék csinos lenni.

TOBY: Hadd tippeljek; fekete ruhában próbálsz majd meg csinos lenni.

KATIE: Igen.

TOBY: Olyan morbid vagy.

KATIE: Nem, Toby, én elegáns vagyok. A fekete megy a hajamhoz.
A magazinjaimban ezt írják. De te jöhetsz a ratyi rövidgatyádban meg
pólódban, ha akarsz. Egy bizonyos életkor után már úgysem lehet
az ember szokásain változtatni.

TOBY: Az én magazinjaimban viszont azt írják, hogy így öltözzek.

KATIE: Na persze, tom én jól, mit írnak a te gusztustalan magazinjaidban,
de annak aztán semmi köze az öltözködéshez. Inkább a vetkőzéshez.

TOBY: De azért meg vagyok hívva.

KATIE: Talán. De... talán nem.

TOBY: Katie, elmegyek, akár meghívsz, akár nem. Nem hagyom ki
a tizenharmadik születésnapodat, csak azért, mert megint rád jött
az ötperc. Muszáj látnom, ahogy a fogszabályzódba szorul a szülinapi
torta, kiszivárog a fogaid közti réseken, aztán ráfröccsen az emberek
arcára, amikor beszélgetsz velük.

KATIE: Tökmindegy. Akkor majd igyekszem veled beszélgetni a legtöbbet.

TOBY: Amúgy kik jönnek?

KATIE: Alex, Steph néni, Pierre és Jean—Louis, Nagymama és Nagypapa,
Ruby, Teddy, meg Ruby fura fia, aki sose szólal meg, és természetesen
Anyu, meg egy pár csaj a kosárról.

TOBY: Hát, ez csodás. És a nagybátyád, Kevin?

KATIE: Ö soha nem jön el semmire. Még mindig Kilkennyben dolgozik abban
az előkelő szállodában. Azt mondta, sajnálja, hogy nem tud eljönni,
de küldött egy lapot, és benne egy tízest.

TOBY: Neked úgyis csak ennyi kell. És Greg?

KATIE: Ö sem jön, egy hétig Amerikában lesz üzleti ügyben. Adott tizenhárom
eurót. Egy eurót minden évre.

TOBY: Szuper. Gazdag leszel. Még jó, hogy Greg dolgozik, utálom, amikor
egy szobában vannak Alexszel. Frászt kapok tőlük.

KATIE: Tom. Ha Anya is a szobában van, az még rosszabb, mert olyankor
folyton rohan egyik pasitól a másikig, mintha bíró lenne egy bokszmeccsen.

TOBY: Alex lezúzná Greget, ha bokszmeccsen lennének.

KATIE: Az biztos. Anya meg lezúzná mindkettőjüket, ha ilyesmire
vetemednének. Most legalább hordhatom majd a medált, amit Alextől
kaptam, anélkül, hogy Greg úgy nézne rá, mintha le akarná tépni
a nyakamból.