Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

BÁRCSAK LÁTHATNÁL

Elizabeth egy vidéki kisváros sikeres építésze, aki, ha a karrierjéről van szó, tudatos és kemény, de az érzelmek terén jócskán van még mit tanulnia. Nem elég, hogy roppant félénk és szinte lefagy a pasik közelében, de mindezek tetejébe magára vállalja zűrös húga kisfiának nevelését is. Egy nap azonban Elizabeth jól megtervezett világába váratlanul betoppan a szerelem; a titokzatos és sármos Ivan képében, aki a visszahúzódó lány életét gyökeresen megváltoztatja. Sőt, a titokzatos idegen nemcsak a lányból farag belevaló és kezdeményező nőt, de az álmatag kisváros életére is jó hatással van. Azonban akad még pár megoldásra váró rejtély, mielőtt a "szélesvásznú boldogság" beköszönthet az életükbe. Vajon elég erős lesz-e Elizabeth, hogy megtartsa magának a férfit? A kötetről ajánló olvasható: www.ekultura.hu

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
lyravac
2 990 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

- És mi köze ennek Luke lathatatlan barátjához?

133

-Talán én vagyok Luke barátja, csak nem szeretem, ha láthatat-
lannák neveznek. Politikailag nem túl korrekt kifejezés.

- De téged látlak.

-Pontosan, ezért nem értem, hogy miert mondják folyton, hogy
,,láthatátlan" vagyok. Ha valaki lát engem, akkor biztosan látható is
vagyok. Gondolkozz egy kicsit: voltunk valaha egy időben egy
helyen? Luke barátja meg én?

-Hát, a legjobb tudomásunk szerint most is itt lehet épp, olívát
eszik, vagy ki tudja. - Felnevetett, aztán hirtelen elhallgatott, mert
észrevette, hogy a mosolygós Ivan eltűnt. - Miről beszélsz, Ivan?

-Nagyon egyszerű, Elizabeth. Azt mondtad, hogy Ivan eltűnt,
amikor megjelentem.

-lgen.

-Nem gondolod, hogy ez azt jelenti, hogy én vagyok Ivan, és
egyszer csak te is látni kezdtel?

Elizabeth dühösnek látszott. - Nem, mert te igazi vagy, igazi éle-
ted van, feleséged van, gyereked van...

-Fiona nem a felesegem, Elizabeth.

-A volt feleséged, de nem ez a lenyeg.

-Sosem volt a felesegem.

-Jó, távol álljon tőlem, hogy ítélkezzem!

-Nem úgy értem. Sam nem a fiam. - A hangom határozottabb volt,
mint szerettem volna. A gyerekek sokkal könnyebben felfogják az
ilyesmit. A felnőttek mindent túlbonyolítának.

Elizabeth arckifejezése meglágyult, kezét a kezemre tette. Finom
bababőre volt, hosszú, vékony ujjai.

-Ivan - mondta kedvesen -, van bennünk valami közös. Luke sem
az én fiam. - Mosolygott. - De fantasztikus, hogy ennek ellenere látni
akarod.

-Nem, nem és nem. Nem érted, Elizabeth. Semmi vagyok Fiona
számára és semmi vagyok Sam számára. Nem látnak engem, mint
te, nem is ismernek, ezt próbálom megertetni veled. Számukra lát-
hatatlan vagyok. Láthatatlan vagyok mindenki számára, csak te és
Luke láttok.

Elizabethnek könnybe lábadt a szeme, és megszorította a keze-

134
met. - Értem... - Remegett a hangja. A másik kezével is megfogta a
kezem, és erősen megszorította. Láttam, hogy mondani akar
valamit, de nem tud. Bámá szemét a szemembe mélyesztette, es
pillanatnyi csend után, mint aki megtalálta, amit keresett, megenyhült
arccal mondta: - Ivan, fogalmad sincs, mennyire hasonlitunk
egymásra, akkora megkönnyebbülés, hogy ezt mondod, mert
magam is úgy érzem neha, mintha láthatatlan lennék. - A hangjából
magányosság áradt. - Úgy érzem, mintha senki se ismerne, es senki
se látná olyannak, amilyen vagyok... kivéve teged.

Annyira feldúltnak tűnt, hogy átöleltem. És közben csalódottnak
ereztem magam, hogy teljesen félreért, ami furcsa volt számomra,
mert a barátságaimnak nem szabad rólam szólniuk, meg arról, hogy
én mit akarok.

De aztán aznap éjjel, áhogy mindent szép sorjában végiggondol-
tam, rájöttem, hogy életemben először van egy barátom, Elizabeth,
áki tökéletesen megért.

És akinek valaha is volt kapcsolata valakivel, akár csak öt percre
is, annak ez fontos. Mert egyszerre csak nem éreztem úgy, mintha
más világban élnék, hanem azt éreztem, hogy van egy személy, akit
szeretek és tisztelek, aki megkapta a szívem egy darabját, és aki
ugyanúgy érez, mint en.

Mindenki elképzelheti, hogy éreztem magam akkor éjjel.

Nem éreztem már olyan egyedül magam. Sőt, ennel is többet
mondok: úgy éreztem, mintha lebegnek.

CECELIA AHERN további könyvei