Cecelia Ahern Bennem élsz

ül egy sok lámpával kivilágított tükörrel szemben. Papírgallért adnak rá,
hogy megóvják a ruháját a rácsöppenő vegyszerektől. A kezében egy
csésze és csészealj. Eppen az orrát púderezik.

— A, megvagy végre, kedvesem — mondja apa fölényes arckifejezéssel. —
Emberek, ez itt a lányom. O fogja elmesélni annak a lenyűgöző darabnak
a történetét, amely még Michael Aspel figyelmét is felkeltette. — Kuncog
egyet, és belekortyol a teájába. — Ott van egy kis teasütemény, ha kérsz.

Micsoda gazfickó!

A szoba tele van kíváncsi arcokkal. Rám néznek, bólogatnak. Mosolyt
erőltetek az arcomra.

Justin fészkelődik a székében a fogászati rendelő várótermében. Az arca
lüktet, be van dagadva. Két oldalán egy—egy idős hölgy, akik egy Rebecca
nevű ismerősükről beszélgetnek, akinek feltétlenül ott kell hagynia egy
Timothy nevű férfit.

Fogjátok be, fogjátok be, fogjátok be!

A szoba sarkában egy tévé áll, még az 1970—es évekből. A tetején
csipkés terítő, rajta egy váza, tele művirággal. A tévé bemondja, hogy
most kezdődik a Régiségek útja.

Justin felnyög.

— Zavar valakit, ha átkapcsolok egy másik csatornára?

— En nézem — válaszol egy legfeljebb hétéves fiúcska.

— Bájos — mosolyog rá Justin gyűlölködve. Aztán a fiú anyjára pillant,
hátha onnan segítséget kap.

A nő azonban csak megvonja a vállát.

— Ö nézi.

Justin haragosan mordul egyet.

— Elnézést — szakítja félbe Justin a rajta keresztül trécselő hölgyeket. —
Mit szólnának, ha helyet cserélnék az egyikükkel? Akkor sokkal
diszkrétebb körülmények között beszélgethetnének

— Ne aggódjon, kedvesem, semmi olyat nem beszélünk, amihez
különleges diszkréció kellene. Hallgatózzon csak nyugodtan.

A nő lehelete ismét megüti Justin orrát, megcsiklandozza, aztán egy
gonosz nevetéssel tovaszáll.

— Egyáltalán nem hallgatóztam. Viszont a szájuk szó szerint belelóg a
fülembe, és azért nem vagyok benne biztos, hogy Charlie, Graham vagy
Rebecca örülne, ha megtudná — szól, és felhúzza az orrát.

— Te, Ethel! — nevet az egyik nő. — Azt hiszi, valódi emberekről
beszélgetünk.

Mekkora marha vagyok.

Justin a figyelmét újra a televízió felé fordítja. A szobában várakozó
másik hat páciens kigúvadt szemekkel figyeli a képernyőt.

— ...üdvözöljük önöket. A mai műsorban első alkalommal élőben hozzuk
el önöknek a Régiségek útját...

Justin újra nagyot sóhajt.

A kisfiú összeszűkült szemmel néz rá, majd felhangosítja a készüléket.
Szorosan fogja a távirányítót, semmi pénzért ki nem adná a kezéből.

— A Bangueting House—ból jelentkezünk, Londonból.

Naha't, ott már jártam. Az építész nagyon ügyesen keverte a ión és
korinthoszi stílust. Harmonikus épület.

— Reggel fél tíz óta több mint kétezer ember Jelentkezett a mai
műsorba. Az ajtót még csak néhány perce csuktuk be. Nos, ma ebből a
hatalmas felhozatalból választottuk ki a legjobb darabokat, hogy
bemutathassuk önöknek. Az első vendégeink pedig...

Ethel áthajol Justin fölött, a könyökét a férfi combjára támasztva.

— Na, szóval, Margaret...

Justin inkább a tévére koncentrál. Legszívesebben megragadná a két
öregasszony fejét, és erőből összecsapná őket ,

— Na, lássuk, mit hoztak? — kérdi Michael Aspel. — Ugy látom, egy egyedi
tervezésű szemeteskosár. — A kamera ráközelít a stúdióasztalon heverő
kukára.

Justinnak eszeveszett tempóban kezd verni a szíve.

— Uram, átkapcsoljak máshová? — kérdi a fiú, de válaszra sem várva
gyors ütemben ugrálni kezd a csatornák között.

— Ne! — kiáltja Justin. Kitöri magát Margaret és Ethel beszélgetéséből, és
úgy kap a levegőbe, mintha a tévé attól kapcsolna vissza, mert megállítja
a hullámokat. Térdre esik a televízió előtt Margaret és Ethel elhallgat.
Felugranak. — Vissza, vissza! — kiáltJustin a fiúra kétségbeesetten.

A fiú alsó ajka megremeg. A gyerek az anyjára néz.

— Nem kéne rákiabálni — mondja az anya, és a fiú fejét védő mozdulattal
a mellére húzza.

Justin kikapja a fiú kezéből a távirányítót, és amilyen gyorsan csak
tudja, végigpásztázza a csatornákat. Aztán a keresés" egyszer csak megáll,
amikor a képernyő épp egy közelit mutatJoyce-ről. O bizonytalanul pillant
jobbra—balra, nagyjából mintha épp egy éhes bengáli tigris ketrecében
landolt volna etetési időben.

Az ír Pénzügyi Szolgáltató Központ épületében Frankie irodáról irodára
futva próbál televíziót keresni. Végül talál egyet. Sajnos olyat, amelyet
épp több tucat öltönyös ember néz figyelmesen, hátha ki tudnak olvasni
valamit a képernyőjén futó számsorokból. , ,