Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A HERCEG MENYASSZONYA

Egyszer volt, hol nem volt... három hercegnő, akiknek el kellett menekülniük a Pireneusokban lévő hazájukból, ám egy herceg később hazaviszi őket. Sorcha hercegnő és Rainger herceg már gyermekkoruk óta jegyesek voltak. Ám a forradalom miatt Sorcha egy távoli skót zárdába kerül, Rainger pedig tömlöcbe, amely olyan mély, hogy a hercegnek már halálhírét keltik. Az őt fenyegető veszély miatt Sorcha kénytelen hazautazni egy egyszerű halász kíséretében - aki nem más, mint Rainger herceg álruhában. A börtönben töltött idő a felelőtlen ifjút veszedelmes férfivá változtatta, aki elszántan szeretné visszaszerezni országát - és a nőt, akit jobban akar, mint az életet. Képes azonban megvédeni egy nőt, aki mindenkire, akivel csak találkozik, úgy néz, mint a barátjára, minden fogadóra, mint egy újabb helyre, ahol énekelni lehet, és minden útkanyarulatra, mint valamire, ami újabb kalandot rejt? Ahhoz, hogy megóvja hercegnőjét, Rainger kénytelen legalattomosabb fegyveréhez, a csábításhoz nyúlni.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből


Megvonaglott, próbálva visszatalálni a kéjhez.

84

- Két ujj, ennyi az egész. Drágám, engedd...

- Nem! - Megpróbált elhúzödni.

A férfi egyik karjával a földhöz szegezte - és feje ismét eltünt a lába között.

Ebben a pillanatban Sorcha rájött, hogy minden, amit a férfi eddig tett, csupán ízelítő volt.
Ujjait ki-be mozgatta, ugyanakkor a szájával szívta. Fájdalmat okozott, ugyanakkor szájával
és nyelvével csodálatos kéjjel ajándékozta meg. Sorcha harcolt ellene, szabadulni akart, meg
akarta adni magát. A szenvedély - nem helyénvaló, fantasztikus szenvedély— győzelmet aratott
a visszafogott hercegnö fölött és Sorcha egyszerre küzdött a változással és élvezte. A legjobb
az volt az egészben, hogy Arnou nem hagyott választási lehetőséget. Uralma alatt tartotta a
pillanatot, és ö kénytelen volt megadni magát.

Amikor végre megtette, a kín és a gyönyör minden addig elképzelhetöt túlszárnyalt.
Nyüszített és nyögött, harcolt és vonaglott, teste újra és újra összerándult, míg végül a
kimerültségtől szinte elalélt. Lihegve hanyatlott a fübe, képtelen volt mozdulni, testét belepte
a verejték és még gondolkodni sem volt képes. Amou felemelkedett és betakarta a testével.

Súlyával a foldhoz szegezte. Öltözékén a kapcsok belevájtak Sorcha börébe. Átölelte
Sorchát, megcsókolta a homlokát, szemhéját, száját.

- Ssshh! Drágám, egyszerüen csodálatos vagy. Gyönyörü. Csak téged akarlak.

Sorcha örült a dicséretnek, azonban nem akart mást, csak a férfit, és nem kapta meg.
Annyira azért nem volt kábult, hogy ezt ne tudja. Lábát a férfi dereka köré fonta és testét
hozzányomta.

A férfi válaszolt a mozdulatra, de nadrágba rejtett ágyékának nyomása csak rontott a
helyzeten. És mozdulata mintha vonakodó lett volna.

Sorcha ezt megalázónak érezte, és suttogva azt kérdezte:

- Nem akarsz engem'.7

A feje alatti kar megremegett. A mellkasára nehezedő nagy mellkasból keserves sohaj
szakadt fel.

- Meghalok érted.

- Akkor vedd le a ruhádat és...

- Nem! - A férfi felemelte a fejét és Sorchára nézett. - Nem. - De én akarom...

- Egyikünknek némi felelősséget kell tanúsítania, és úgy tünik, ez a személy én vagyok. —
Rekedten felnevetett. - Nem csodálkoznék, ha belém csapna a villám azért, mert
felelősségteljesnek neveztem azt, amit tettem, de most meg kell állnunk, Sorcha. Tovább kell
mennünk.

- Én éreztem azt a villámot. — Ismét a férfihoz dörgölózött.

- Drága kislány, meg sem perzselödtél a villámtol.

- Akkor mutasd meg, milyen az!

A férfi úgy meredt rá, mintha valamiféle felismerés vágott volna bele, méghozzá nem is
kellemes felismerés.

Sorcha nem szerette, ha úgy néznek rá, mint valami kellemetlen dologra.

- Azért aggódsz, mert én hercegnő vagyok, te pedig egyszerü ember, de már eddig is voltak
kivételek. Katalin cárnönek voltak szeretói...

A férfi a szájára tapasztotta a tenyerét, arca rémületet tükrözött.

- Nem fogjuk végigcsinálni, ha nincs... Miről beszél ez az ember'?

- Mi nélkül?

A férfi szája hangtalanul mozgott, mintha képtelen lenne kimondani, amit akar. Aztán
hatalmasat sóhajtott, megnedvesítette az ajkát, és azt mondta:

- Tennünk kell egy kis kitérőt. Az éjszakát egy fogadóban kell töltened!

- Kitéró't'I - Meztelenül feküdt a fűben, rajta egy férfival. A szenvedély visszhang'a még
alig halt el a testében, és a férfi az u'ljukró/ beszél! Gyorsan megpróbálta visszaterelni a
beszélgetést aje/enhez.

85

- Volt egy francia származású angol királynő, Izabellának hivták, és neki is voltak szeretöi.

- A kitérő értékes idót rabol el tőlünk, amiben nem bővelkedünk, de képtelen vagyok
megbirkózni ezzel az egésszel.

Ha dühösen, érdeklődéssel vagy bármilyen heves érzelemmel reagált volna, Sorcha talán
tovább vitatkozik. A férfi azonban szórakozott volt. Elgyötört.

Meglökte és legördítette magáról a férfit. Egy olyan nő fájdalmas alaposságával látott
hozzá az öltözködéshez, aki nemrég szenvedte el - és élvezte - a bevezetőt az élvezetek
világába.

- És mi a helyzet azzal az alakkal, aki megtámadott? Amiatt aggodtál, hogy társai lehetnek,
és biztosan vannak is. Ha kitéröt teszünk, megkönnyítjük a bérgyilkosok dolgát.

- És egyúttal nyomunkat vesztik. - Arnou átnyújtotta Sorcha ingjeit, mintha szeretné végre
felöltözve látni, ugyanakkor olyan mélabús figyelemmel nézte, hogy látszott, utálja minden
pillanatát az öltözködésndr. — Én csak ezt a fogadót ismerem. Egy olyan ember vezeti, akit
szerintem kedvelni fogsz.

- Biztos vagyok benne.

- Miért, ki az, akit te nem kedvelsz? - A férfi a fejét csóválta, mintha bosszantaná a tény,
hogy élvezi az új emberekkel való megismerkedést annyi évnyi zárdaélet után. - Nem szabad
mindenkiben megbiznod!

- Madam is ezt mondta. De olyan kellemetlen úgy tekinteni az emberekre, mint lehetséges
ellenségekre. - Sorcha tudta, mi az, hogy kellemetlen. Szűk bricsesznadrágjának érintésére a
lába között, hátát kiverte a verejték. A csalódottság miatt feltámadt benne a rosszindulat. -
Különben is, ha bizalmatlannak kell lennem mindenkivel szemben, akkor veled nem kellene
annak lennem'.7

A férfi felállt, majd lehajolt és leporolta a térdét. Sorcha elszégyellte magát. Biztos volt
benne, hogy megbántotta a férfit.

- Amou! - suttogta. A férfi felegyenesedett.

- Bennem természetesen megbízhatsz. Miért, talán gyanakszol rám'.7

Sorcha megkönnyebbülést érzett. Nem haragszik rá bizalmatlansága miatt.

- Tudod, hogy bízom benned. Sokkal jobban, mint bárkiben, akit eddig ismertem. - Sorcha
felállt és széttárta a karját, mintha át akarná ölelni az egész világot. - Lehet, hogy egyszerű
halász vagy, de nekem nemes lovag.

A férfi, mintha képtelen lenne ellenállni, magához húzta. Sorcha valósággal beleolvadt a
karjába. A férfi azonban hirtelen eltolta, mintha nem men-té megölelni.

- Rendben. Szoval megbízol bennem. Akkor azt mondom, hogy elmegyünk ebbe a
fogadóba. Sorcha beadta a derekát.

- Rendben, Amou. Megyünk.

Hasonló cimű könyvek

CHRISTINA DODD további könyvei