Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Tövismadarak

Ez a világsikert aratott regény (és a belőle készült híres tévésorozat) a mondabeli „tövismadár” történetével kezdődik. A tövismadár jelkép: a könyv hősei – asszonyok és férfiak, a Cleary család tagjai – hasonlóképpen csak egyszer szeretnek, életüket egyetlen szenvedélyes szerelem tölti be, amely meghatározza sorsukat.A Cleary család a gyönyörű ausztrál tájakon küzd a boldogulásért az anya vezetésével. Az erős egyéniségű, szilárd erkölcsű Fee, habár mindent megtesz értük, mégsem tudja megóvni gyermekeit a keserves csalódásoktól és a természeti csapásoktól. Fee és leánya, Maggie ugyanazzal a végzettel kényszerül szembenézni: mindketten olyan férfit szeretnek, akitől a társadalom elválasztja őket, s a szerelmükből született gyermekek feje fölött a tragédia sötét árnya lebeg… A regényt utoljára 1999-ben jelentettük meg, most új formátumban veheti kézbe az olvasó.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
5 ajánlat
bigbandi
740 Ft
tovább a boltba
bedo
990 Ft
tovább a boltba
bedo
1 000 Ft
tovább a boltba
numero7
2 754 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 500 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

— Ezerhátszáztizenket méter magas. Azt mondják, szintiszta ón, de a dzsungel miatt semmi remény
rá, hogy ki tudnák bányászni.

A súlyos, lusta szél valami erős, émelyítő szagot sodort, ami azóta nem hagyta el Meggie orrát,
hogy a vonatról leléptek. Olyan is, meg nem is, mint a bomlás szaga; elviselhetetlenül édes,
mindent átható, szinte kitapintható jelenlét, ami soha nem enyhül, akármilyen erösen fúj is a szel.

— Melasz - mondta Anne, mikor észrevette, hogy Meggie beleszagol a levegőbe. Rágyújtótt egy
rendelésre készült Ar—dath cigarettára.

— Émelyitő.

— Tudom. Azért dohányzom. De az ember úgy-ahogy hozzászokik, bár minden más szagtól
eltérőleg, ez sose válik észrevehetetlenne. A melaszszag éjjel-nappal érezhetö.

— És mi az a fekete kéményes épületcsoport ott a folyó partján?

— A cukorgyár. Ott dolgozzák fel a nádat nyers cukorrá. A nád maradéka, amiből a cukrot kivonták,
az a bagasse, a préselt cukómád. A nyers cukrot is, a préselt cukornádat is Sydneybe szállitják, és
ott finomítják. A nyers cukorból me-lászt nyernek, cukorszirupot, barna cukrot, fehér cukrot és
folyékony glukózt. A préselt cukomádból meg rostlemez keszül, építőanyag. Kárba semmi sem
vész, az égvilágon semmi. Ezért van az, hogy még ilyenkor, válság idején is kifizetődő üzlet
cukornádat termeszteni.

Ame Swensón százkilencven centi volt, pontosan annyi, mint Luke. És eppólyan jóképü is. Csupasz
felsőteste sötét aranybarna a szakadatlan napsütéstől, ragyogó szőke üstöke göndör, finom svéd
arcvonásai a jellegüket tekintve annyira hasonlóak Luke-éhoz, hogy elsö pillanatra látni lehetett,
menynyi eszaki vér keveredett a skótok es irek ereibe.

Luke a sort kedvéért lemondott fehér lovaglónadrágjáról és fehér ingéröl. Arnéval együtt
fölkapaszkodott az ősöreg szuszogó T Ford teherautóra, s elindult Goondi irányába, ahol a banda
épp aratta a nádat. A bicikli, amit kéz alatt vett, ott hevert a teherautó platóján a kofferjával együtt.
Alig várta már, hogy dolgozhasson.

A többiek már hajnal óta vágták a nádat, s meg a fejüket sem emelték fel, mikor a munkásszállás
felöl felbukkant Arne, s mögötte Luke. A nádvágók egyenruhája sortból, vastag talpú bakancsból,
vastag gyapjúharisnyáböl és vászonkalapból állt. Luke összehúzott szemmel bámult a robotoló
férfiakra. Mi tagadás, különös látványt nyújtottak. Tetőtől talpig koromfekete por bontotta a
testüket, s a karjukra, mellkásukra, hátukra piros csíkokat mosott a veritekük.

— A nád korrná és piszka - magyarázta Ame. — Először le kell égetnünk, hogy vágni tudjuk.

Lehajolt és fölvett két szerszámot, az egyiket odaadta Lukenak, a másikat megtartotta. - Ez a
nádvágó kés - mondta a kezében latolgatva. - Ezzel fogsz dolgozni. Könnyü, ha tudod a módját. —
Elvigyoródótt, megmutatta, s valóban könnyebbnek látszott, mint amilyen a valóságban lehet.

Luke ránézett arra a gyilkos jószágra ott a kezében, amely egy csöppet sem hasonlított a nyugat-
indiai machetére. A vége felé nagy háromszöggé szélesedett, ahelyett, hogy hegyben végződött
volna, s a két élének egyike a kakas sarkantyújáhóz hasonló sarlóvá görbült. — Az észak-clueenslandi
cukornádhoz kicsi a machete - mondta Ame a bemutató befejeztével. - Ez az igazi játékszer, majd
rájössz. Vigyázz az élére, esjó szerencsét!

Ezzel otthagyta faképnél, ment a munkája után, ő meg ott maradt, s állingált tétován. Majd
megvonta a vállát, és nekilátott ő is a munkának. Perceken belül megértette, miért maradt ez a
munka rabszolgákra, és olyan fajtákra, amelyek nem lévén eleg müveltek, nem tudják a módját,
hogyan is élhetnének meg könnyebb munkából. Akár a birkányirás, gondolta fanyar humorral.
Lehajolni, vágni, kiegyenesedni, összemarkolni a fent nehezebb, nehezen kezelhető nyalábog
végigcsúsztatni á marka közt, lecsapni a leveleket lerakni takaros halomrná, továbblépni a
következő számyalábhoz, lehajolni, vágni, fölegyenesedni, vágni, lerakni...

A cukómádföld nyüzsgött az állatoktól: volt itt patkány, borz, svábbógár, béka, pók, kigyó, darázs,
légy és meh...

Minden, ami gonoszul már és csip, kibirhatatlan mennyiségben. Épp ezért a vágok elöbb
fölper'zseltek a táblát; szivesebben dolgoztak a megperzselt növeny mocskában, mint hogy
elviseljek az eleven, zöld nád kártetelét. igy is csupa csipes, marás, vágás voltak. Ha a bakancs
nincsen, Luke lábát még a kezénél is jobban megviselte volna ez a munka, de kesztyüt soha,
egyetlen vágó sem viselt. Az lelassitja a munkát, és ebben ajátekban az idő pénz. És különben is, a
kesztyű kisász-szonydólog.

Napszálltakor Arne megálljt parancsolt, s odament Lukehoz, hogy megnézze, mire ment.

— Nem rossz, pajtás! — kiáltotta, és jól hátba vágta. — öt tonna; elsö napra nem rossz.

A munkásszállásig nem volt hosszú az út, de a trópusi ejszaka olyan hirtelen szakadt rájuk, hogy
vaksötétben erkeztek óda. Mielőtt betértek volna, előbb anyaszült meztelenül beálltak a közös
zuhanyozóba, s csak aztán sorjáztak be derekukon törülközővel á barakkba, ahol a vágók közül épp
soros szakács hegyekben tálalta elébük a maga főzte különlegességet. Aznap épp marhasültet
burgonyával, lángost és lekváros tésztát. Nekiestek és úgy befalták az utolsó morzsáig, mint a
farkas.

A hosszú, hullámbádog épület két oldalán egy-egy sor vaságy húzódott; az emberek meztelenül,
sóhajtozva vetették el magukat a hófehér lepedőn, szidták a nádat teli pofával, oly változatosan,
hogy egy ökörhajcsár is megirigyelte volna, ösz—szevonták á szúnyoghálöt, s a gézsátor alatt csak
homályosan látható emberalakók perceken belül már húzták is mind a lóbőrt.

Ame visszatartotta Luke-ot. - Mutasd a kezed! - Szemügyre vette a vérzö vágásokat, a hólyágókat,
a rovarcsipeseket. - Fertötlenitsd, aztán kend be ezzel. És ha hallgatsz rám, minden este bedörzsölöd
kökuszolajjal. Jó nagy a markod, s ha a hátad birja, jö nádvágöt faragok belőled. Egy hét és hozzá-
edzödsz, akkor már nem fog ennyire fájni.

Luke keménykötésű testének valamennyi izomszála külön-külön sajgott; ez a roppant, izzó
fájdalom minden mást kiveri a tudatából. Bekente, bekötötte a kezét, s elnyúlt a kijelöli ágyon,
összehúzta a szúnyóghálót, s ráhunytá a szemét a fojtogató, fekete világra. Ha csak sejtette volna is,
hogy mibe keveredik, nem pazarolta volna az erejét Meggie-re; a lány elvesztette a vonzöerejét,
nem kívánt és vonakodva fogadott gondolattá vált valahol az ágyában hátul. Tudta, hogy amig a
nádat vágja, rá már nem futja az erejeböl.

Ahogy Arne megjósolta, egy hét alatt hozzáedződött, s elérte azt a napi nyolctonnás minimumot,
amit Ame á bandája tagjaitól megkövetelt. Ö azonban azt akarta, hogy ő keressen a legtöbbet, söt,
hogy netán Ame üzlettársa legyen. De mindenek közt mégiscsak arra vágyott legjobban, hogy olyan
szemmel nézzen rá mindenki, mint ahogy Arnérá neznek. Arne amolyan istenféle volt, a legjobb
nádvágó egész Oueensland-ben, ami annyit jelent, hogy az egész világon. Mikor szombat este
bementek a városba, az odavalósi férfiak törték magukat, hogy Arnénak rumot, sört rendeljenek, a
nők meg úgy röpködtek körül, mint a kólibrik. Közte es Arne közt sok volt a hasonlóság.
Mindketten hiúk, mindketten élvezik, ha bálványozzák öket a nök. Bálványózzák, és semmi több.
Mert a nőknek nem volt mit adniuk; azt mind a munkájukba ölték.

Mert Luke a munkában mindazt a szépséget és fájdalmat megtalálta, amire, úgy látszik,
világéletében vágyott. Az, hogy a szertartás megkövetelte ritmusban hajolt le, egyenesedett föl,
hajolt le újra, olyan érzés volt, mintha valami varázslat, a hétköznapi ember felfogóképességét
meghaladó varázslat részese volna. Hisz Arnetól megtanulta, hogy ha ezt kitünöen csinálja, akkor a
világ legjobb munkácsoportjának vezetö tagja lesz; s kerüljön akárhová, ezt a büszke tudatot senki

Colleen McCullough további könyvei