Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A leghosszabb nap

Cornelius Ryan

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből


Több mint két óra telt el azóta, hogy az első ejtőernyősök földet értek. A német parancsnokok most kezdték felfogni, hogy Wlami
fontos történik. Az első szétszört jelentések kezdtek befutni, és lassan, ahogy a beteg ocsudik fel az altahfsből, ébredeztek a németek

5

Erich Márcks tüzérségi tábornok egy hosszu asztalnál állt, és á kiterített térképet tanulmányozta. A törzs tisztjei körülvették. A
születésnapi köszöntő óta ott voltak mellette, felkészítették á LXXXIV. hadtest parancsnokát a Rennes melletti hadijátékra. A
tábornok időnként egy másik térképet kért. Hírszerző tisztjének, Friedrich Hayn őrnagynak az a benyomása támadt hogy Marcks úgy
készült a hadijátekra, mintha wlóságos ütközet volna, nem csupán elméleti partraszállás Normandiában.

A megbeszélés közben csengett a telefon. Abbamamdt á beszélgdés, amikor Marcks felvette a kagylót. Háyn űgy emlékszik, hogy
,a tábornok szinte kővé dermedt miközben a telefont hallgatta". Marcks intett vezérkari főnökének, hogy vegye fel a másik telefont.
A hívő Wilhelm Richter altábornagy, a 716. hadosztály pámncsnoká, á Caen fölötti partszakasz védője volt.

— Ejtőemyősök szálltak le az Orne-tól keletre — jelentette Richter Marcksnak. — Jelek szerint a Bréville és Ranville körüli
területen. .. a Bavent—erdő északi szélén. . .

Ez volt az első hivatalos jelentés a szövetségesek támadásáről, mely eljutott egy néma főhadiszállásra ,,Úgy ért benrrünka —
mondta Háyn —, mint a villámcsapás.' Hajnali 2 óra 1 1 perc volt (brit kétszeres nyári időszámítás szerint).

Marcks azonnal telefonált Max Pemsel vezérőmágynak, a 7. hadsereg vezérkari főnökének Negyed 3-kor Pemsel elsőfokú
riadokészültséget rendelt el a 7. hadsereg számára Ez volt a legmagasabb készültségi fok. Már négy óra eltelt azöa hogy a második
Verlaine-üzenetet lehallgatták. Most végre a 7. hadsereget is riasztották, amelynek a körzetében a partraszállás megkezdődött.

Pemsel nem kockázmtott. F elébresztette, a 7. hadsereg pamncsnokát Friedrich Dollmann vezérezredest.

— Vezérezredes űr — mondta Pemsel —, azt hiszem, itt a partraszállás. Kérem, jöjjön át azonnal!

Amikor [dette a kagylót Pemselnek hirtelen eszebe jutott valami. Egy halom hírszerző jelentés között melyek délután futottak be,
az egyik egy Casablancái ügynöktől származott. Határozottan állította, hogy á partraszállás június 6-án lesz Normandiában.

Miközben Pemsel Dollmann érkezésá várta, a LXXXIV. hadtest újra jelentkezett: ,,...Ejtőernyősök ugrottak le Montebourg és
Saint-Maroouf mellett (a Cotentin—félszigeten). . . Csapataink egy része már harcban áll."

(Sok vita folyt a németeknek a partraszállást követő reakcioja időpontjáról és azokról a jelentésekről, melyeket egyik
parancsnokság a násikmk küldött Amkor elkezdtem a kutatásokat, Franz Hakler vezérezredes egykor a német veÉllrar főröke
[akkor az amerikai hadsereg történdi osztályán dolgozott Németországban], azt mondta nekem, hogy ,ne higgyek az ő részükről
semmit, csak ha megegyezik a pamncsnokságok hivatalos hadműveleti naplójával". Követtem a tanácsát. Az összes időpontokat
[átszámítva angol kétszeres nyári időszámításm], a jelentésre és telefonhívásra vonatkozó adatokat, melyek a németek tevékenységére
utalnak, ezekből a forrásokból vettem.)

Pemsel azonnal felhívta Rommel vezérkari főnökét dr. Hans Speidel dábomgyot a B hádseregcsoportnál. 2 óra 35 perc volt.

Körülbelül ugyanebben az időben Hans von Salmuth tábornok a 15. hadsereg belga határ melletti főhadiszállásáről próbált első
kézből való híreket szerezni. Bár az ő hadseregének a zöme messze volt az ejtőernyős támadásoktól, az egyik hadosztály, Josef
Reichardt dábomágy 711. hadosztálya az Orne folyótól keletre volt állásban, a 7. és 15. hadsereg közötti sávhatáron. Ettől a
hádoszhflytol érkeztek is jelentések Az egyik szerint valóban ejtőernyősök ereszkedtek le a cabourg—i hadosztály-pamncsnokság
közelében. A másik szerint pedig a harcálláspont körül mindenütt folyik a harc.

Von Salmuth elhatározta, hogy személyesen jár a dolog végére. Felhívta Reichardtot.

— Mi az ördög wn ott? — kérdezte.

— Tábornok úr — hangon Reichardt izgatott hangja a drót túlsó végén —, kérem, hallgassa meg a saját fülével.

Rövid ideig csend volt aztán von Salmuth tisztán hallotta a gépfegyverek káttogását.

— Köszönöm — mondta von Salmuth, és letette a kagylót. Azonnal hívta a B hadseregcsoportot és jelentette, hogy a 711.
hádoszhfly hárcálláspontján ,a csatazaj jól hallható".

Pemsel és von Salmuth majdnem egyidejű telefonhívása adott először hírt Rommel főhadiszállására a szövetséges támadásról.
Vajon ez lesz—e a rég várt partraszállás? A B ladserercsmortnál erre a kérdésre rrr'rz senki sem tudta a választ. Rormel
haditengerészeti összekötője, Friedrich Rüge altengernagy világosan errrlékszik, hogy amikor már bőven volt hír ejtőernyős
csapatokról, ,,egyesek azt mondták, hogy csak ejtőemyősöknek öltöztetett bábuklől van sző".

Akárki tette is ezt a kijelentést részben igaza volt. A németek zawrát növelendő, a szövetségesek több száz élethű gumibábut
dobtak le ejtőernyős ruhában a normandiai inváziós területtől délre. Mindegyikre egy sor robbanószerkezetet erősítettek, amelyek
földre éréskor robbantak, és azt a benyomást keltették, mintha kézifegyverrel harcolnánák. Több mint három ómn át néhány ilyen
gumiba'bu miszedte Marcks tüzérségi tábomokot is, aki azt hitte, hogy ejtőernyősök szálltak le Lessaynél, mintegy negyven
kiloméernyire délnyugatra harcálláspontja'tol.

Különös, zűrzavaros perceket éltek át von Rundstedt törzsének tisztjei Párizsban és Rommel tisztjei Lá Roche—Guyonban.
Mindenfelől özönlöttek ajelentések — s ezek a jelentések gyakran ponmtlánok, néha érthetetlenek és a legtöbbször ellentmondóak
voltak.

A német légierő párizsi főhadiszállása jelentette, hogy ,,ötven—hátvan karnotoros repülőgép közeledik" a (btentin—félszigethez, es
ejtőernyősök szállmk le ,,Caen közelében". Theodor Kmncke tengernagy nyugati haditengerészeti csoportpámncsnokságá
megerősítette az angol ejtőernyősök leszállásánák hírét, és ingerülten hangoztatta, hogy az ellenség az ő part menti ütegeihez közel
ugrott le, majd hozzátette, hegy ,a leereszkedő ejtőernyősök egy része szalrnábábukból áll". Egyetlen jelentés sem tett említést az
amerikaiakról a Cotentin—félszigeten, pedig ekkor már az egyik Sáint-Marcouf melletti haditengerészeti üteg — pontosan az Utah—párt
fölött értesítette a cherbourg—i főhadiszállást, hogy egy tucat amerikait elfogmk. A légierő — néhány perccel első jelentése után — újabb
telefonjelentést küldött. Ejtőemyősök — hangzott ájelentés — ereszkedtek le Báyeux mellett. Valójában ott egyetlenegy ejtőernyős sem
ugrott le.

Mindkét parancsnokság tisztjei lázasan igyekeztek felrnélni a térképeken egyre terjedő piros pettyes kiütések méreteit. A B
hadseregcsoport tisztjei hívták az OB West megfelelő telefonszirnait összemvarták a helyzetet és sokan közülük olyan
következtaésre jutottak, amelyek ma — a valóban megtörtént események fényében — hihetetlennek tűnnek Amikor például az OB
West helyettes hírszerző parancsnoka, Doertenbach őrnagy felhíva a B hadseregcsoportot és jelentést kért, azt a választ kapta, hogy
a ,,főnök nyugodtan szemléli az eseményeket", és ,.lehdséges, hogy á jelentésekben szereplő ejtőernyősök egyszerűen lelőtt
borrbázok kiugrott leÉnysége".

A 7. hadsereg másként vélekedett. 3 órakor Pemsel már meg volt győződve róla, hogy a támadás főirányá Norlnandiá. Térképei
ejtőemyősöket jeleztek a 7. hadsereg mindkét sávhatámín, á Cotentin—félszigeten és az Orne-tól keletre. És megint riaszto jelentések
érkeztek a cherbourg—i haditengerészeti állomásokról. Hang- és Rádió—iránymérő berendezéseket használtak, s ezek hajók mozgását
jelezték a Szajna-öbölben

Pemsel számára nem volt többé kétséges — megkezdődött a partraszállás. Felhívta Speidelt.

— Az ejtőernyős ákcio — mondta — egy nagyobb ellenséges hadművelet első szakasza. — Azután houátette: — Motorzaj hallható a
nyílt tenger felől.

Nem tudta meggyőzni Rommel vezérkari főnökét. Speidel azt wflaszolta, mint azt a 7. hadsereg telefonbeszélgetéseinek
jegyzőkönyve bizonyítja, hogy ,az ügy egyelőre szűk helyre korlátozidik". Az értékelésről, nelyet akkor Pemselnek adon,
összefoglaló ran a hadműveldi naploban is. így hangzik: ,A B hadseregcsoport vezérkari főnöke úgy ítéli, hogy a történteket egyelőre
nem leha széles körű hadműveletnek tekinteni."

Miközben Pemsel és Speidel beszélgetett a 18000 főnyi légiszállításű támadás utolső ejtőernyősei éppen a levegőben lebegtek a
Cotentin—félsziget fölött. Hátrmnkilenc vitorlázögép, mely embereket lövegeket és nehéz felszerelést szállított éppen akkor érkezett a
francia pártok fölé, és a Ranville melletti ángol leszállási övezet felé tartott. Húsz kilométerre az öt normandiai inváziós parttól pedig a 0
jelzésű különleges egység parancsnoki hajója, azAncan John L. Hall ellentengernagy parancsnoksága alatt horgonyt vetett Mögötte
ott sorakoztak a csapátsz'illíto hajók, melyek az elsö hullámban az Omaha-párton partraszálló katonákat hozták.

Lá Roche—Guyonban azonban még semmi sem jelme a szövetségesek támadásának hatalmas méreteit és Párizsban az OB West
támogatta Speidel első értékelését a helyzetről. Rundstedt kitűnő l. vezérkari (hadműveleti) tisztje, Bodo Zimmermann altábornagy,
áki értesült Speidel és Pemsel megbeszéléséről, Speidellel egyetértő üzenetet küldött. ,,Az OB Wést l. vaérkári tisztje úgy ítéli, hogy
ez nem nagyméretű légiakciő, annál is inkább, rrrivel a nyugati haditengerészeti csoportparancsnok (Krancke) azt jelentette, hogy az
ellenség szalmabábukat dobott le."

Ezeket a tiszteket aligha lehet hibáztatni, hogy félreismerték a helyzete. Sok kilométernyi távolságban tartózkodtak a harcok
színhelyétől, és teljesen a befutó jelentésekre voltak utalva. Azok pedig olyan hézagosak és félrevezetők voltak, hogy még a
legtapasztaltabb tisztek sem tudhatták helyesen megítélni az ejtőernyős támadás nagyságát — vagy pedig a szövetséges csapásokből
nem következtettek az egész területre kiterjedő támadásra. Ha ez a partraszállás, Normandia volna a célja? Csak a 7. hadsereg
vélekeddt így. Az ejtőernyős támadás talán csak félrevezető hadművelet, hogy elterelje a figyelmet az igazi pártraszállásról, árnely
Hans von Salmuth tábomoknak a calais-i szoros mentén állomásozö erős 15. hadserege ellen irányul. Hiszen mindenki azt hitte, hogy
ott wfrhato a szövetségesek csapása. A 15. hadsereg vezérkari főnöke, RudolfHofmann vezérőrnagy annyira biztosra vette, hogy a fő
támadás az ő övezetében fog megindulni, hogy felhívta Pemselt, és fogadott vele egy wcsorában, hogy neki van igazat

— A fogadást el fogja veszíteni — mondta Pemsel.

Ekkor azonban még sem a B hadseregcsoport, sem az OB West nem rendelkezmt elég adattal ahhoz, hogy bármilyen
következtetésre jusson. Riadőztátták áz inváziős partszakaszt, és rendszabályokat rendeltek el az ejtőernyős támadások ellen. Azután
mindenki további hírekre várt. Nem is igen tehetett mást.

Ekkor már özönlöttek a jelentések a harcálláspontolcra egész Normandiában. Némelyik hadosztály első gondja az volt hogy
neukeresse parancsnokát — azokat a táborrokokat akik uár elutaztak á remes-i hadi átékrá. Bár a Iertöblí üket gyorsan elérték
kettőjüket Karl von Schlieben altábornagyot és Wilhelm Falley vezérőrnagyot — mindkettő hadosztálypamncsnok volt a Cotentin-
félszigden — sehol sem találták Von Schlieben egy rennasi szállodában aludt, és Falley még úton volt gépkocsijával.

Krancke tengernagy, a nyugati haditengerészeti csoportpárancsnok ellenőrző körúton-tartózkodott Bordeaux-ban. Törzsének

Hasonló cimű könyvek

Cornelius Ryan további könyvei