Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A TÉLI TÜCSÖK MESÉI

„A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó, és minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök.” Így kezdődik a meseregény, melyben a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel. A zsályaszagú hátizsák zsebében került be a szobába, itt tölti nagy unalomban a telet. Kiugrik a hátizsák zsebéből, felszökken az írógép billentyűire, és le-leüt egy-egy betűt. Valamennyi leütött betű egy-egy szép nyári emléket idéz. Véletlenül éppen ezt a mondatot kopogja le: „A szigetre vágyom.” Csukás István meseregénye Cakó Ferenc illusztrációival jelenik meg.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
magyarmenedek
2 250 Ft
tovább a boltba
lyravac
2 499 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

A tüskés hátú sün szaporán bólogatott, hogy teljesen
világos az ügy, az uhubagoly álmatlanságban szenved.

— Hé! — kiáltott fel az uhubagolynak. — Miért nem alszol?

Az uhubagoly fél szemmel lepislantott a legszélső ágról, és
sírós hangon ezt mondta:

— Mert nemtudok!

— És mióta nem tudsz? — kérdezte a tüskés hátú.

— Ma'r napok óta nem tudok! — válaszolta az uhubagoly.

— Hát ez világos ügy! — mondta a tüskés hátú a többieknek.
Majd felkiáltott az uhubagolynak: — Azértjöttünk, hogy segítsünk
neked!

Az uhubagoly valamivel vidámabb hangon köszönte meg:

— Köszönöm! — Majd felsóhajtott. — De jó lenne, ha tudnátok
segíteni! Vagyis, ha el tudnék aludni.

— Bízd csak ránk! — kiáltott fel a tüskés hátú. — Most pedig
figyelj!

— Figyelek! — mondta az uhubagoly, s olyan nagyra nyitotta
a szemét, amilyenre csak tudta.

A tüskés hátú folytatta a mondókáját:

— Szép lassan számolj! Érted?

Az uhubagoly bólintott, és szép lassan számolt:

— Egy! Egy! Egy!

A tüskés hátú felkiáltott:

— Ne csak egyig számolj!

— Nem tudok, csak egyig számolni! — mondta sírós hangon
az uhubagoly — Most mi lesz velem?

A tüskés hátú összeráncolta a homlokát, úgy töprengett.

— Itt valami mást kell kitalálni — morogta maga elé. — Már
meg is van!

Felkiáltott az uhubagolynak:

- Figyelj ide!

— Figyelek! — válaszolta az uhubagoly.

— Ismered a tücsköket a szigeten, ugye?

— Ismerem! — bólintott az uhubagoly.

— Akkor jó! Akkor nem kell egyebet csinálnod, minthogy
mindegyik tücsökre rágondolsz külön-külön! De mindegyikre,
egyet se hagyj ki! — kiáltotta a tüskés hátú.

Az uhubagoly pedig összeszedte az eszét, és emlékezetébe
idézte először az egyik tücsköt, azután a másikat, azután a
harmadikat. Hogyjobban emlékezetébe tudja idézni a tücsköket,
lehunyta a szemét.

27

De hát tücsök annyi volt, de annyi a szigeten, hogy az
uhubagoly még a felét se tudta az emlékezetébe idézni, mikor
elaludt. Elörecsuklott a feje, és elaludt a fa legszélső ágán.

— Elaludt — suttogta álmélkodva a legkisebb ugrifüles.

, — Ez a legbiztosabb módszer! — súgta vissza a tüskés hátú. —
En is ezt szoktam csinálni a téli alvás elött. Tudod, annyi tücsök
van, de annyi, és olyan egyformák!

A legkisebb ugrifüles meg a vakondok mosolyogva
bólintottak erre, mert ők is nagyon jól tudták, hogy annyi tücsök
van a szigeten, de annyi, és olyan egyformák!

Majd lábujjhegyen ellépkedtek afa alól.

A legkisebb ugrifüles újra találkozott a csupa pofazacskó
hörcsöggel, aki megszólította:

— Hé! Ugrifüles! Mit akarta! az előbb azzal az uhubagollyál?

A legkisebb ugrifüles vidáman válaszolt:

— Semmit! Igazán semmit! Felejtsd el!

A csupa pofazacskó hörcsög megvonta a vállát, és újra a fű
között turkált ennivaló után.

A téli tücsök büszkén gondolt an'a, hogy mennyi, de
mennyi tücsök is van a szigeten, lám, még az álmatlanságban
szenvedő uhubagoly se tudott mindegyikre gondolni! Bezzeg ó
tudna! S egy kicsit el is szontyolodott ezen, hogy már csak
gondolatban látja a többi tücsköt.

Lemászott a zöld heverőról, belebújt a terepszínű hátizsák
bál zsebébe, és felidézte magában a tücsköket a szigeten. De az
az igazság, hogy még felét sem idézte fel, mikor szépen elaludt.

9 .
A téli tücsök az ablakpárkányon üldögélt, és nézte, hogyan esik
a hó, kint az ablak mögött fehér lesz minden, a háztetők, a
villanydrót, a faágak, mindent belep a hó.

,,Vajon a szigeten is esik a hó? — tűnődött el a téli tücsök,
azután megrázta a fejét. — Nem, a. szigeten sohasem esik a hó.A

CSUKÁS ISTVÁN további könyvei