Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Keménykalap és krumpliorr

A háttérben a fákra szögelték az oroszlános plakátokat. Nagyon félelmetes látvány volt, ahogy lengedeztek a fatörzseken: mintha a dzsungelből pislogna elő egy oroszláncsorda! - És mi lesz a közönséggel? Lesz egyáltalán közönség? - Mi kiragasztottuk a plakátokat! - mondta Karcsi a fára csomózott kötélen lógva, mint a levegő ördöge. A kis Rece a krumpliorrt babrálta, úgy hallgatta a beszélgetést. "Az ám, közönség nélkül semmit se ér az egész! Hiába jön ki a tévé, csak lebőgünk!" - mondta magában. És mint mindig, ha válságosra fordult a helyzet, most is támadt egy ötlete. "Elég vakmerő!" - minősítette magában morogva az ötletet, éppen ezért nem is mondta el senkinek. Vagy sikerül, vagy nem. Elég, ha akkor tudják meg, ha sikerül!

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
lyravac
2 999 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


A sarokban hatalmas láda állt, amolyan régimódi utazóbőrönd, oldaláról szakadozott,
foszladozott a nádfonat, sarkain a rézveret megzöldült.

A kis Rece előtt egy pillanatra megcsillant a remény. Felnyitotta a láda fedelét. A láda félig
volt nyúlbőr'rel. Izgatottan turkált benne, de nem talált mást, mint ropogósra száradt
dohányleveleket, amelyeket a molyok ellen raktak a bőrök közé.

A kis Rece felegyenesedett, még egyszer végignézett a padláson, a ketreceken, a drótháló
mögött gubbasztó, örökké mozgó pofájú nyulakon, és felvonta a vállát.

,,Pedig minden egybevágott!"

Már éppen azon kezdte törni a fejét, hogyan is jusson ki a padlásról, mikor hirtelen
megcsikordult a zár, s az ajtó szélesre tárult. Kívülről hangok hallatszottak.

Annyi ideje maradt csak, hogy gyorsan belebujjék a ládába. Lilit az ingébe dugta, és magára
húzta a láda fedelét.

Egy puffanás hallatszott. ,,Most dobta be a zsákot!" — fejtete meg a puffanást a kis Rece,
összekucorodott a ládában, és nagy óvatosan maga fölé húzgálta és szétteregette a
nyúlbőröket. A bőrök tömény nyúlszagát súlyosbította a közéjük dugott dohánylevél, de ettől
eltekintve kényelmes és puha búvóhely volt. Miután elhelyezkedett, és kellőképpen álcázta is
magát, fülelni kezdett.

A kesehajú vénember cuppogását azonnal felismerte.

Majd gy gúnyos röhincsélés hangzott fel, idétlenül elnyújtva, mintha egy szamárba oltott
kakas nyerítene. A nyerítéshez fáradhatatlanul kontrázott a cuppogás.

Majd a nyerítés egy hirtelen felkanyarodás után abbamaradt.

— Nem fél, faterkám, hogy felfalják a nyulak? Hű, de büdös van itt! Nincs ezek közt görény?

A hang semmivel sem volt emberibb és rokonszenvesebb, mint mikor nyer'ített.

A kis Recének rémlett valiami, hogy mintha már hallotta volna, de ez nem jelentett semmit,
mert fogalma sem volt róla, hogy hol hallhatta.

Az öreg vakkantott egyet.

A láda oldalán dobogás hallatszott. A kis Rece rájött, hogy a nyerítb' idegen ül a ládán, és
dobol a sarkaival. Ennek nem örült, mert éppen azon gondolkozott, hogy óvatosan ki kellene
lesni és megszemlélni a nyen'tő röhögés tulajdonosát.

Nem tehetett mást, tovább hegyezte a fülét.

— Ez is üzlet, faterkám? Ez a sok büdös nyúl? Ki eszik ma nyulat? Kinek tudja ezt maga
eladni? A kórháznak esetleg, bagóért. A ritka állatokra kell rámenni, faterkám! Az egzotikus
állatokra! Tudja maga, mi az az egzotikus állat?

— Például te! — vakkantotta el magát a vénember gúnyosan.

A röhögős nem vette a szívére a személyeskedést.

— Azokat nem kilóra adják, faterkám! Hanem darabonként és sok pénzért! Az ám az üzlet!
És tiszta üzlet! Az állatkert felneveli, én meg eladom.

— Csak vigyázz!

— Jó, jó! Tudom én! Vagyok olyan dörzsölt, mint maga! Várok egy darabig, míg elül az
izgalom, s aztán eladom őket. Egy ilyen teknősért megkapok száz forintot is!

— Ha közben nem kerülsz dutyiba.

— Mit kell mindig károgni? Ne féljen, sose jönnek rá! Legközelebb majd másfajtát újítok.
Mondjuk, papagájokat. Nem akar társulni velem, faterkám? Ezt a bűzt akarja szagolni egész
életében?

— Na, tűnj el, te elfajzott csibész! Itt a zöldség, és ne is lássalak! Engem bele ne keverj, mert
még azt is letagadom, hogy valaha is láttalak! — A vénember ilyen hosszan még nem beszélt.
A hangja reszketett az idegességtől.

A vasajtón kopogtak.

— Nem hallod? Tűnj el! És ne gyere többet nappal! Gyere este! De a legjobb az lenne, ha
egyáltalán nem jönnél.

— Jó, jó. Már el is tűntem. Csaó, nagypapa!

A kis Rece izgatottan lapult a ládában. ,,Megvan a tettes! Itt volt az orrom előtt!" Nem tudta,
mit csináljon. Kiáltson segítségért? Ki hallaná meg itt a padláson? Inkább jó lesz vigyázni,
hogy ez a bűnbanda fel ne fedezze!

Magához szorította Lilit, és lapult csendben a ládában. Ez nem volt könnyű, mert az
izgalomtól-e vagy az összetört dohánylevelek porától rettenetes tüsszögési inger fogta el.
Viszketett az orra töve, mintha apró tűkkel kainak, a viszketés fölkúszott egészen a tarkójáig.
Óvatosan befogta az orrát, a száján lélegzett, s minden vágya az volt, hogy csak kerülne már
ki a padlásról.

Ez a vágya villámgyorsan teljesült.

Egy férfihang közvetlen közel azt kérdezte:

— Ez az?

Az öregember vakkantott.

A ládát lelakatolták, majd nagyot nyögve felemelték, és kivitték a padlásról.

— Az áldóját, de nehéz! — hallotta a másik férfi hangját a kis Rece egészen közelről, és érezte,
hogy imbolyogva, zökkenve haladnak lefelé a lépcsőn. A padlásajtó valahol a magasban
döndülve becsapódott.

,,A tej!" — villant az agyába, hogy a nyúlketrecen felejtette a szatyrot a tejjel. A másik
gondolata már sokkal komorabb volt: — ,,Lehet, hogy fölfedezték, és most. . ."

Torkában dobogott a szíve, és magához ölelte Lilit. Lili a félhomályban végignyalta ,,az
arcát, mintha biztatná, hogy ne féljen, míg ő ittvan.

,,És ha most kiáltanék segítségért? Az utcán csak meghallja valaki!" — súgta a gondolatot a
feltámadt életösztön.

Mire elég erőt gyűjtött a kiáltáshoz, a ládát feldobták egy autóra, s az autó nagy
motorzúgással elindult.

,,Most már nem kell csendben lenni — gondolta —, a motorzúgás úgyis elnyom mindent.
Legalább kitüsszentem magam!"

Hatalmasakat tüsszentett. Lili csillogó szemmel nézte, majd elfintorr'totta az orrát, és ő is
követte a példát. Versenyt tüsszögtek a láda mélyén.

— Egészségedre! — hallotta a kis Rece a motorzúgáson keresztül, abbahagyták a
tüsszentőversenyt, ijedten lapultak.

,,Ezek itt ülnek a ládán! — gondolta rémülten. — Jaj, csak nem vettek észre?!"

— Egészségemre? Én meg azt hittem, hogy te tüsszentettél!

— Akkor biztos Feri volt, a sofőr.

— Nem lesz bajunk ebből a ládából? Nem szeretnék lebukni!

— Hát ha csak a rendőrség meg nem állít. . . Reméljük, hogy nem.

— Én nem szeretem az ilyen izgalmakat!

— De a pénzt szereted! Jól jön az a mellékes kereset!

A7 autó inhhra-hnlra kanvaronn Maid hirtelen megállt A ládát ovni-san felkantn'k és

Hasonló cimű könyvek

Csukás István további könyvei