Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Keménykalap és krumpliorr

A háttérben a fákra szögelték az oroszlános plakátokat. Nagyon félelmetes látvány volt, ahogy lengedeztek a fatörzseken: mintha a dzsungelből pislogna elő egy oroszláncsorda! - És mi lesz a közönséggel? Lesz egyáltalán közönség? - Mi kiragasztottuk a plakátokat! - mondta Karcsi a fára csomózott kötélen lógva, mint a levegő ördöge. A kis Rece a krumpliorrt babrálta, úgy hallgatta a beszélgetést. "Az ám, közönség nélkül semmit se ér az egész! Hiába jön ki a tévé, csak lebőgünk!" - mondta magában. És mint mindig, ha válságosra fordult a helyzet, most is támadt egy ötlete. "Elég vakmerő!" - minősítette magában morogva az ötletet, éppen ezért nem is mondta el senkinek. Vagy sikerül, vagy nem. Elég, ha akkor tudják meg, ha sikerül!

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből


A sarokban hatalmas láda állt, amolyan régimódi utazóbőrönd, oldaláról szakadozott,
foszladozott a nádfonat, sarkain a rézveret megzöldült.

A kis Rece előtt egy pillanatra megcsillant a remény. Felnyitotta a láda fedelét. A láda félig
volt nyúlbőr'rel. Izgatottan turkált benne, de nem talált mást, mint ropogósra száradt
dohányleveleket, amelyeket a molyok ellen raktak a bőrök közé.

A kis Rece felegyenesedett, még egyszer végignézett a padláson, a ketreceken, a drótháló
mögött gubbasztó, örökké mozgó pofájú nyulakon, és felvonta a vállát.

,,Pedig minden egybevágott!"

Már éppen azon kezdte törni a fejét, hogyan is jusson ki a padlásról, mikor hirtelen
megcsikordult a zár, s az ajtó szélesre tárult. Kívülről hangok hallatszottak.

Annyi ideje maradt csak, hogy gyorsan belebujjék a ládába. Lilit az ingébe dugta, és magára
húzta a láda fedelét.

Egy puffanás hallatszott. ,,Most dobta be a zsákot!" — fejtete meg a puffanást a kis Rece,
összekucorodott a ládában, és nagy óvatosan maga fölé húzgálta és szétteregette a
nyúlbőröket. A bőrök tömény nyúlszagát súlyosbította a közéjük dugott dohánylevél, de ettől
eltekintve kényelmes és puha búvóhely volt. Miután elhelyezkedett, és kellőképpen álcázta is
magát, fülelni kezdett.

A kesehajú vénember cuppogását azonnal felismerte.

Majd gy gúnyos röhincsélés hangzott fel, idétlenül elnyújtva, mintha egy szamárba oltott
kakas nyerítene. A nyerítéshez fáradhatatlanul kontrázott a cuppogás.

Majd a nyerítés egy hirtelen felkanyarodás után abbamaradt.

— Nem fél, faterkám, hogy felfalják a nyulak? Hű, de büdös van itt! Nincs ezek közt görény?

A hang semmivel sem volt emberibb és rokonszenvesebb, mint mikor nyer'ített.

A kis Recének rémlett valiami, hogy mintha már hallotta volna, de ez nem jelentett semmit,
mert fogalma sem volt róla, hogy hol hallhatta.

Az öreg vakkantott egyet.

A láda oldalán dobogás hallatszott. A kis Rece rájött, hogy a nyerítb' idegen ül a ládán, és
dobol a sarkaival. Ennek nem örült, mert éppen azon gondolkozott, hogy óvatosan ki kellene
lesni és megszemlélni a nyen'tő röhögés tulajdonosát.

Nem tehetett mást, tovább hegyezte a fülét.

— Ez is üzlet, faterkám? Ez a sok büdös nyúl? Ki eszik ma nyulat? Kinek tudja ezt maga
eladni? A kórháznak esetleg, bagóért. A ritka állatokra kell rámenni, faterkám! Az egzotikus
állatokra! Tudja maga, mi az az egzotikus állat?

— Például te! — vakkantotta el magát a vénember gúnyosan.

A röhögős nem vette a szívére a személyeskedést.

— Azokat nem kilóra adják, faterkám! Hanem darabonként és sok pénzért! Az ám az üzlet!
És tiszta üzlet! Az állatkert felneveli, én meg eladom.

— Csak vigyázz!

— Jó, jó! Tudom én! Vagyok olyan dörzsölt, mint maga! Várok egy darabig, míg elül az
izgalom, s aztán eladom őket. Egy ilyen teknősért megkapok száz forintot is!

— Ha közben nem kerülsz dutyiba.

— Mit kell mindig károgni? Ne féljen, sose jönnek rá! Legközelebb majd másfajtát újítok.
Mondjuk, papagájokat. Nem akar társulni velem, faterkám? Ezt a bűzt akarja szagolni egész
életében?

— Na, tűnj el, te elfajzott csibész! Itt a zöldség, és ne is lássalak! Engem bele ne keverj, mert
még azt is letagadom, hogy valaha is láttalak! — A vénember ilyen hosszan még nem beszélt.
A hangja reszketett az idegességtől.

A vasajtón kopogtak.

— Nem hallod? Tűnj el! És ne gyere többet nappal! Gyere este! De a legjobb az lenne, ha
egyáltalán nem jönnél.

— Jó, jó. Már el is tűntem. Csaó, nagypapa!

A kis Rece izgatottan lapult a ládában. ,,Megvan a tettes! Itt volt az orrom előtt!" Nem tudta,
mit csináljon. Kiáltson segítségért? Ki hallaná meg itt a padláson? Inkább jó lesz vigyázni,
hogy ez a bűnbanda fel ne fedezze!

Magához szorította Lilit, és lapult csendben a ládában. Ez nem volt könnyű, mert az
izgalomtól-e vagy az összetört dohánylevelek porától rettenetes tüsszögési inger fogta el.
Viszketett az orra töve, mintha apró tűkkel kainak, a viszketés fölkúszott egészen a tarkójáig.
Óvatosan befogta az orrát, a száján lélegzett, s minden vágya az volt, hogy csak kerülne már
ki a padlásról.

Ez a vágya villámgyorsan teljesült.

Egy férfihang közvetlen közel azt kérdezte:

— Ez az?

Az öregember vakkantott.

A ládát lelakatolták, majd nagyot nyögve felemelték, és kivitték a padlásról.

— Az áldóját, de nehéz! — hallotta a másik férfi hangját a kis Rece egészen közelről, és érezte,
hogy imbolyogva, zökkenve haladnak lefelé a lépcsőn. A padlásajtó valahol a magasban
döndülve becsapódott.

,,A tej!" — villant az agyába, hogy a nyúlketrecen felejtette a szatyrot a tejjel. A másik
gondolata már sokkal komorabb volt: — ,,Lehet, hogy fölfedezték, és most. . ."

Torkában dobogott a szíve, és magához ölelte Lilit. Lili a félhomályban végignyalta ,,az
arcát, mintha biztatná, hogy ne féljen, míg ő ittvan.

,,És ha most kiáltanék segítségért? Az utcán csak meghallja valaki!" — súgta a gondolatot a
feltámadt életösztön.

Mire elég erőt gyűjtött a kiáltáshoz, a ládát feldobták egy autóra, s az autó nagy
motorzúgással elindult.

,,Most már nem kell csendben lenni — gondolta —, a motorzúgás úgyis elnyom mindent.
Legalább kitüsszentem magam!"

Hatalmasakat tüsszentett. Lili csillogó szemmel nézte, majd elfintorr'totta az orrát, és ő is
követte a példát. Versenyt tüsszögtek a láda mélyén.

— Egészségedre! — hallotta a kis Rece a motorzúgáson keresztül, abbahagyták a
tüsszentőversenyt, ijedten lapultak.

,,Ezek itt ülnek a ládán! — gondolta rémülten. — Jaj, csak nem vettek észre?!"

— Egészségemre? Én meg azt hittem, hogy te tüsszentettél!

— Akkor biztos Feri volt, a sofőr.

— Nem lesz bajunk ebből a ládából? Nem szeretnék lebukni!

— Hát ha csak a rendőrség meg nem állít. . . Reméljük, hogy nem.

— Én nem szeretem az ilyen izgalmakat!

— De a pénzt szereted! Jól jön az a mellékes kereset!

A7 autó inhhra-hnlra kanvaronn Maid hirtelen megállt A ládát ovni-san felkantn'k és

Csukás István további könyvei