Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Süsü, a sárkány

Több mint huszonöt éve bocsátotta útjára Csukás István Kossuth-díjas író legendává let mesehősét, Süsüt, a sárkányt. A behemót, ám szívében szelíd, híres egyfejű, akit háromfejű apja kitagadott, az emberek közé került. Előbb riadalmat keltve, azután szeretettől övezve. Bár vágya, hogy elnyerje a királylány kezét, nem teljesül, de kárpótlásul a Fő-fő Udvari Sárkány címet azért megkapja. Kalandjainak ártatlan sutasága, kedves humorral ábrázolt figurája révén, a gyerekek és a már felnőtt gyerekek kedvence lett.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
3 ajánlat
magyarmenedek
2 700 Ft
tovább a boltba
numero7
2 595 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 299 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

— Minek a kard? Minek a páncél? — kérdezte Süsü.

— Hát a bajvíváshoz!

— Miféle bajvíváshoz?!

— Hát ami itt van a plakáton!

Süsü a plakáthoz cammogott, és most látta csak, hogy egy kard is oda van
festve.

— Ki vív, kivel? — kérdezte gyanakodva.

— Te, meg én! — mondta a királyfi. — És a győztesé a királylány! Világos! Ide
van rajzolva!

Süsünél újra eltört a mécses, szipogott, hüppögött, a könnyeit törölgette.

— Mégsem lesz enyém a fele királyság! És potyára tanultam meg az
illemszabályokat is! Mert én nem vívok a barátommal! Nem én! Es nem lesz
enyém a királylány sem! Hüp-hüp-hiip!

A királyfi türelmesen vigasztalta a hüppögőt:

— Ne bőgi! Mondtam már, hogy a tied lesz!

— De nem kell vívni! — mondta könnyek között Süsü.

— De vívni kell! De nem igazándiból!

— Nem igazándiból? — csodálkozott Süsü. — És akkor ki győz?

A királyfi körülnézett, hogy nem hallgatózik-e valaki? De nem volt senki a
környéken.

— Te győzöl! Figyelj, elmagyarázom! Én kihivlak, te kiállsz! Vívunk, vívunk, és
mikor én akarattal elesem, te leszel a győztes. Erted?

Süsü tétován bólogatott.

l 7

— Értem. Te elesel, és én győzök! Vagyis akarattal elbotlasz, én pedig akarattal
győzök! Te véletlenül lehasalsz, és én akarattal talpon maradok! Világos, mint a
vakablak!

A királyfi tovább töprengett, nem figyelt Süsü karattyolására.

— De honnan veszek kardot, meg páncélt? Anélkül nem állhatok ki bajvívásra
egy rettenetes sárkány ellen! Es egy kard, meg egy páncél legalább húsz aranyba
kerül! Nekünk meg nincs egy fabatkánk se! Sőt egy fityingiink se! De még egy
petákunk se! Es még egy lukas garasunk se!

Majd mikor látta, hogy Süsü szája újra vészesen lefelé görbül, a szemébe meg
könny gyülemlik, gyorsan így szólt:

— Ne itasd megint az egereket! Megszerezzük a húsz aranyat, és lesz bajvívás!

— Hogyan szerezzük meg? — kérdezte Süsü.

— Dolgozni fogunk! — jelentette ki a királyfi.

, — Dolgozni?! — csodálkozott Süsü, mivel még életében nem dolgozott soha! —
Es mit fogunk dolgozni? Kiváncsi vagyok rá, hogy mit fogunk dolgozni!

De ezt a királyfi se tudta.

— Majd találunk valami munkát! Majd csak akad valami dolog! Gyerünk!

El is indultak szépen, s jobbra-balra figyelgettek, hogy hol akadna valami
munka?

Hát ahogy mentek, mendegéltek, nagy kopácsolást, meg dübbenést hallottak:
kop-kop! düb-düb! Azután megint: kop-kop! düb-düb!

Megálltak és hallgatóztak. Majd a királyfi így szólt Süsühöz:

— Maradj itt a nagy fa mögött! Én odamegyek és megnézem, ki kopácsol? Ez
nagyon úgy hangzik, mintha valaki dolgozna! Te csak akkor gyere, ha majd
szólok!

Süsü bólintott, hogy jól van, s elbújt a nagy fa mögé.

A királyfi a kopácsolás felé tartott, s meg is látta, hogy egy ember cölöpöket ver
a foldbe nagy fakalapáccsal. Megszólította:

— Bocsánat, hogy zavarok! Nem segíthetnénk?

A cölöpverő hatalmasat koppintott a fakalapáccsal a cölöp fejére, majd így
válaszolt:

— Az biz jó lenne! Aztán mit segítenél, he?

A királyfi a rengeteg cölöpre mutatott.

— Bevernénk ezeket a cölöpöket!

A cölöpverő hitetlenkedve nézett rá.

— Mindet? Nagyon nehéz munka ám ez, hékás! Én már egy álló hete verem
őket! Mert tudd meg, hidat építünk ide majd! Bizony! Ezekre a cölöpökre teszünk
pallodeszkát, és szép kis fahíd lesz belőle! Ugy'gondoltuk, hogy jövőre! Mert
hamarább nemigen tudom beverni a cölöpöket! Es te azt mondod, hogy bevered
mindet? Mikor? Mennyi idő alatt?

— Egy óra alatt! — válaszolta a királyfi.

A cölöpverő eltátotta a száját.

— Egy óra alatt? Jól hallottam? — kérdezte csodálkozva.

— Megmondtam! — felelte a királyfi. — De lehet, hogy még hamarább is!

1 8

— Na, ha bevered egi ora alatt ezt a rengeteg cölöpöt, neked adom a
munkadíjam felét! Neked én! Ot aranyat! Mert én ugyan tíz aranyat kapok érte,
de beláthatod, hogy nekem is élnem kell valamiből!

— Belátom! — mondta a királyfi. — Ide az öt aranyat!

A cölöpverő leszámolta a királyfi tenyerébe az öt aranyat. A királyfi bekötözte a
zsebkendője sarkába, majd hátrafordult a nagy fa irányába, és így kiáltott:

— Süsü, gyere elő!

Süsü elűbattyogott a nagy fa mögül, és feléjük lépkedett.

A cölöpverőnek égnek állt a haja, s így kiabált, meg kajaba'lt, meg visított:

— Jai. egv sárkánv! Meneküliünk! Fussunk! J ai!

Csukás István további könyvei