Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

ANGYALOK ÉS DÉMONOK

Egy ősrégi, titkos testvériség. Egy pusztító erejű, új fegyver. És egy elképesztő célpont. Robert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet - az Illuminátusok - bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen. Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

- Azt én meg nem mondhatom.
- Jól vannak?
- Azt én meg nem mondhatom.
- Visszaj önnek egyáltalán?
Hosszú csönd.
- Higgyetek — mondta a camerlengo. És azzal magukra hagyta őket.
Ahogy a hagyomány előírta, nehéz láncokkal kívülről lezárták a Sixtus-kápolna kapuit. Négy svájci
testör posztolt elötte a folyosón. Mortati tudta, hogy most már csak akkor nyalhatnak meg az ajtók
az új pápa megválasztása előtt, ha valaki életveszélybe kerül odabent, vagy megérkezik a négy
pre/erni. Mortati imádkozott, hogy az utóbbi történjen meg, de a gyomrában érzett görcs arról
tanúskodott, hogy koránt sem biztos ebben.
Tegyük a dolgunkat, szánta el magát Mortati, erőt merítve a camerlengo han'ában csengő
határozottságból. Tehát azt kérte, hogy szavazzunk? Mi mást kérhetett volna?
Harminc percbe tellett, hogy befejezzék az előkészítő szertartást az elsö szavazás megtörténte előtt.
Mortati türelmesen várakozott a föoltárnál, amíg Valamennyi bíboros, a rangoknak megfelelő
sorrendben, az oltárhoz járult és elvégezte a kötelező szavazási procedúrát.
Most végre az utolsó kardinális is ott térdelt előtte az oltámál.
- Krisztus Urunkat hívom tanúmnak - mondta a bíboros, ahogyan a többiek is előtte -, legyen ő a
bírám, hogy annak adom a szavazatomat, akit Isten előtt megválasztásra méltónak tartok.
A kardinális fölállt. Magasra emelte a szavazólapját maga elött, hogy mindenki lássa. Aztán az
oltárhoz lépett, ahol egy nagy kehely tetején egy tál állt. A tálra tette a szavazólapját. Majd kézbe
vette a tálat, és arról ejtette bele a szavazatát a kehelybe. A tál közbeiktatása arra szolgált, hogy
senki se dobhasson titokban több szavazólapot a kehelybe.
Miután leadta szavazatát, visszatette a tálat a kehelyre, meghajtotta magát a kereszt elött, és újra
elfoglalta a helyét.
Az utolsó szavazatot is leadták.
Eljött az ideje, hogy Mortati munkához lásson.
Rajta hagyva a tálat a kelyhen, Mortati megrázta az edényg hogy a szavazólapok
összekeveredjenek. Azután leemelte a tálat, és véletlenszerüen kihúzott egy szavazólapot.
Széthajtogatta. A szavazólap pontosan öt centiméter széles volt. Hangosan felolvasta, hogy
mindenki hallja.
- E/igo in xummum pommcem... -jelentette be, felolvasva a szöveget, amely ott állt valamennyi
szavazólap tetején. - Pontifex Maximusnak választom... - Majd bemondta a jelöltnek a szöveg alá írt
nevét. Miután felolvasta a nevet, fölemelt egy tübe füzött fonalat, és az Eligo szónál átszürva a
papírt, ráhúzta a szavazólapot a fonálra. Majd bevezette a szavazatot egy naplóba.
Ugyanigy járt el a következö szavazólappal. Kiemelt egy lapot a kehelyből, hangosan felolvasta,
ráfüzte a fonálra és bejegyezte a naplóba. Mortati szinte azon nyomban érzékelte, hogy az első
szavazás érvénytelen lesz. Nincs konszenzus.
Még csak hét szavazatot nézett meg, és már hét kardinális neve merült fel. A lapokon szokás szerint
nyomtatott betük vagy gót betük szerepeltek, hogy ne lehessen fölismerni a kézírást. Ebben az
esetben ironikus volt a titkolózás, hiszen a bíborosok nyilvánvalóan saját magukra szavaztak.
Mortati tudta, hogy ennek az átlátszó csalásnak semmi köze a személyes ambíciókhoz. Az idöhúzás
volt a cél. Az elkerülő manöver. Taktikai fogás, amely arra szolgált, hogy egy kardinális se kapjon
annyi szavazatot, hogy nyerhessen... tehát újabb szavazást kell tartani.
A bíborosok a négy preferilire vártak...
Amikor az utolsó szavazatot is regisztrálta, Mortati bejelmtette, hogy eredménytelen volt a
választás.
Fogta a cémát a felfűzött szavazólapokkal és összekötötte a szál két végét. Majd rátette a
szavazatok gyűrűjét egy ezüsttálcára. Hozzáadta a megfelelő vegyszereket és odavitte a tálcát egy
kis kéményhéz a háta mögött. Itt meggyújtotta a szavazólapokat. Az égő szavazólapokból a
hozzáadott vegyszerek miatt fekete füst szállt fel. A füstöt egy cső elvezette a tetön lévő lyukhoz,
amelyen át a kápolna fölé emelkedett, hogy mindenki láthassa. Mortati bíboros ezzel elküldte az
első üzenetet a külvilágnak.
Első szavazás. Nincs pápa.

69

Langdon a kipárolgásoktöl jóformán fuldokolva küzdötte magát fel a létrán, az akna peremén
imbolygó fény felé. Hangokat hallott odafentről, de nem tudta kivenni a szavak értelmét. A fejében
kavarogtak a képek a megbélyegzett kardinálisról.
Föld... fold...
Ahogy nyomult fölfelé, érezte, hogy beszűkül a látótere, és attól félt, hogy eszméletét veszti. Két
létrafokra a céltól cserbenhagyta az egyensúlya. Előrelendült, megpróbálva elkapni az akna
peremét, de elkésett. Lecsúszott a keze a létráról és csaknem visszazuhant a sötétségbe. Éles
fájdalmat érzett a hóna alatt, aztán egyszerre a levegőbeli lógott, vadul kapálózva lábával a mélység
fölött.
A két svájci testőr erös kézzel markolta Langdont a hóna alatt és húzta kifelé. Egy pillanattal
késöbb Langdon feje, fuldokolva és levegő után kapdosva kibukkant a démonlyukból. A testőrök
kirántották a lyuk szájából, végigvonszolták a kápolnán, és hanyatt fektették a márványpadlón.
Langdon egy másodpercig azt sem tudta, hogy hol van. Csillagokat látott a feje fölött... keringö
bolygókat. Elmosódott figurák rohangáltak körülötte. Emberek kiáltoztak. Megpróbált felülni. Az
egyik köpiramis lábánál feküdt. Egy dühös hang ismerős tónusa visszhangzott a kápolnában, és
Langdon Végre magához tért.
Olivetti üvöltözött Vittoriával. - Hogy a pokolba nem jöttek rá erre elöbb?
Vittoria megpróbálta elmagyarázni a helyzetet.
Olivetti a szavába Vágott, majd az embereinek kezdett el parancsokat osztogatni. — Hozzátok ki
onnan a holttestet! Kutassátok át az egész épületet!
Langdon újra megpróbált felülni. A Chigi-kápolna tele volt svájci testőrökkel. A kápolna bejárati
nyílása elöl letépték a müanyag függönyt, és friss levegő áramlott Langdon tüdejébe. Ahogy lassan
összeszedte magát, meglátta a felé tartó Vittoriát. A lány letérdelt mellé, arca akár egy angyalé.
- Jól van? — Vittoria megfogta Langdon karját és ellenőrizte a pulzusát. Langdon gyengéd érintést
érzett a bőrén.
- Köszönöm — ült fel végre. - Olivetti örjöng.
Vittoria bólintott. - Jó oka van rá. Elszúrtuk.
- Úgy érti, hogy én elszúrtam.
- Ne becsülje le magát. Legközelebb el fogjuk kapni.
Legközelebbi7 Langdon úgy gondolta, hogy ez kíméletlen megjegyzés volt. Nincs legközelebb!
Elvétettük az egyetlen dobásunkat!
Vittoria megnézte Langdon óráját. - Miki szerint negyven percünk van. Szedje össze magát és
segítsen megtalálni a következö ütjelzőt.
- Mondtam már, Vittoria, hogy azok a szobrok eltüntek. Az Illuminálusok örvénye... - Langdon
elakadt.
Vittoria kedvesen mosolygott rá.
Langdon ügyetlenül álló helyzetbe tornázta magát. Szédülten forgott körbe, szemügyre véve a
freskókat. Piramisok, csillagok, bolygók, ellipszisek. Hirtelen minden beugrott. Ez a tudomány első
oltára! Nem a Pantheon! Most döbbent csak rá, milyen tökéletesen illuminátus ez a kápolna, sokkal

DAN BROWN további könyvei