Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

ÉRINTÉS

Amikor Barney Stark és felesége, Karen házának kapujában megjelentek a Sugárbiztonsági Szolgálat emberei, hogy mindent és mindenkit átvizsgáljanak, még azt hitték, hogy múló kellemetlenség az egész. Végtére Barney, a National Motors tervezője nem dolgozik radioaktív anyaggal, Karen pedig naphosszat otthon van, és arról álmodozik, hogy végre gyerekük lesz. A National Motorsnál apró baleset történt csak. Egyetlen ember kapott sugárfertőzést: Max Prager, aki Barney-t szokta kocsin bevinni a központba. Rajta jelentkeztek először a tünetek. Aztán Barneyn. Aztán Karenen. A házukon. A szomszéd kutyáján. És ki tudja még hol, mi mindenen. A fertőzéshez elég egyetlen érintés! Mitchigan város felbolydul. A beteg házaspárt megpróbálják elűzni, ám ők maradnak. A kártérítésre várnak - és a gyerekre, aki épp a baleset előtt fogant. A világhírű szerző regénye hátborzongató hitelességgel mutatja be testek és lelkek roncsolódását. A katasztrófát, amelynek elindítója a sugárzás, továbbvivője azonban a félelem, a gyűlölet. Megszülethet-e ebből egy új élet? S ha igen, ép lesz-e? Vagy csupán szörnyű torzó?

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

ort állitson a ház elé. Ez egy idöre védelmet jelenthet,
szabadkozott, amig a dolgok elcsondesednek. A polgár—
mester úgy gondolta, eladják a házukat, s elkoltoznek,
ahogyan mások is tették a Kutatási Központtol.

— Nem áll módunkban — felelte Barney ; addig nem,

mig az ügy nincsen lezárva.

Phinney polgármester legszebb kampánymosolyát
villantották rájuk, szeme félig becsukva, mint aki álmá—
ban bólogat vidáman. — Hallottam, a cég szép kártéritést
ajánlott maguknak. Azt hittem, boldogan felhagynak ez—
zel a kavarodással.

— Nem tudom, mit hallott — mondta Barney ; de

az ajánlat alig volt több a semminél. Semmit sem szeret—
nénk jobban, mint eladni ezt a házat, és még ma elmen—
ni innen, de az ügyvédunk azt tanácsolta, hogy egyelóre
ne tegyünk semmi ilyet.

Barney azt hitte, a polgármester mindjárt elalszik

nagy mosolyogva a kanapén, de a polgármester horkan—
tott egyet, s osszeszoritotta husos ajkait.

— Mr. Engstrom sogorától hallottam, hogy nagy pénzt
akarnak csinálni ebbol, s az sem érdekli magukat, hogy
ha perre megy az ügy, a Kozpontot esetleg hosszabb
ideig zárva tartják, és egy csomó embert elbocsátanak.

— Miféle badarságok ezek?

— Ezt beszéli mindenki. Azt is mondják, hogy a Köz—
pontot esetleg délre viszik, ahová sok másik cég is települt.
— Ugyan már, maga pont olyan jol tudja, mint én,

hogy ez képtelenség. A Központot rogton megnyitják,
ahogy elül a pánik.

— Lehet, de sok itt az olyan ember, aki aggódik a fize—
tése miatt, s szerintuk maga egyike azoknak, akik feleló—
sek ezért. Úgy hiszem, nagy hibát kovetnek el, ha nem
adnak túl a házon, s nem költöznek el innen.

— Múlt héten beszéltünk egy ingatlanugynokkel.

ya Phinney bólintott. Tudott rola. A polgármesteri hiva—
tal — nyilvánvalóan — közvetlen kapcsolatban állt a város
valamennyi ingatlanügynökével. (Elgin City arrol volt
nevezetes, hogy szigorúan megszabta, miféle emberek
vásárolhatnak ingatlant, még szigorúbban, mint Grosse
Pointe—ban csinálták a hires "Pointe Systemmel"; min—
den megállapodást gondosan ellenörzött a polgármes—

ter, a legnépszerűbb e tisztségben, aki valaha is Elgin
Cityben működött.)

— Akkor azt is tudja — folytatta Barney sietve ; hogy
az ügynök megmondta, nem fogják megvenni a házat,

mert az emberek félnek, hogy még mindig radioaktiv

por van benne.

— Nos én nem egészen igy hallottam. Lester Parkso

azt mesélte, egészen elfogadható árat ajánlott — tekintet—
be véve a körülményeket. — A polgármester megenge—

dóen körbepillantott a házon, melyre annyi szot paza—
roltak.

— Elfogadható árat? — Barney tudta, hogy fegyelmez—

nie kell magát a város legnagyobb hatalmassága elött.

De forrt benne az indulat, hogy belevágjon ebbe az ál—
mos mosolyba, lássa rajta a meglepetést, a haragot, a
fájdalmat, bármit, csak ne ezt a pufFadt, nehéz szemhéju
álarcot. — Tizenkétezer dollár elfogadható? Ezen a há—
zon harmincötezer dollár kolcsön van. Egész életünk—
ben adósságban maradnánk.

Maga mondta, valami veszteséget a radioaktivitás

után el kell viselni. És csinos kis haszonra tesznek szert
hamarosan, ha megállapodnak a céggel.

— Nem kötünk megállapodást kényszer hatására, a fe—

ne egye meg! Nem érdekel, ha évekbe telik, mig az ügy

a bíróságra kerul. Harcolni fogunk.

A polgármester most elsö izben felvonta a szemöldö—

két, s majdnem elhalt az arcáról a mosoly, aztán csak
vállat vont. — Hát, ez a maguk... dontése — (Barney tudta,
hogy "temetést" akart mondani) —, de nem hiszem, hogy
okosan cselekszenek. Bonnard rendörfönok huszonnégy
orás szolgálatba rendel ki valakit néhány napig, minden—
esetre... talán a dolgok elsimulnak maguktol. De meg
kell hogy értsék, nem tehetünk orokre őrszemet a házuk
elé. Elgin Citynek nincsen tul nagy rendőrsége.

— Fegyverviselési engedélyt kérek majd a rendőrfő—
noktól — mondta Barney. Hulye otlet volt, sosem lenne
bátorsága használni, csak virtuskodásbol mondta.

— Ne tegye. Nem hiszem, hogy a rendórfónok hozzá—
járulna az engedélyezéshez — válaszolt Phinney. — Nincs
szükségünk valakire, aki haragszik az egész városra, s
megtoltott pisztollyal járkál. De nincs ám. Eppen elég
volt az ilyesmiböl a zavargások idején.

Amikor Phinney elment, Barney felhivta a rendőrfő—
nokot, s megtudta, amit a polgármester elóre megjósolt:
a lakosság érdekeit sértené, hogyha fegyverviselési enge—
délyt adnának számára.

Karen tiltakozása ellenére elment egy sportuzletbe
Detroit belvárosába, ahol senki sem ismerte, s vásárolt
egy duplacsovű sportpuskát meg két doboz lőszert. Éle—
tében nem vadászott, de a következö napokban jópár—

szor kiment az erdőbe, és, ahogy olyan sokszor látta a
westernfilmekben, célba lövést gyakorolt a fákon és kon—
zervesdobozokon, egészen addig, mig ugy nem érezte,

ha muszáj, bánni tud a fegyverrel.

—Jobbra fordul minden, ha elmúlik ez a félelem — ma—
kacskodott Karen ; és ismét megnyitják a Kozpontot.

Pár héten belül mindenki elfelejti az egészet.

Ám a Verne benzinkut tulajdonosa, ahol rendszere—

sen tankoltak és olajat vásároltak a kocsiba, megkérte
oket, vásároljanak másnál ezentul, mert a benzinkút kez—
di elvesziteni állandó vevöit, akik attól félnek, hogy a
benzinszivattyu szennyezett lesz Starkék uj kocsijátol.
Barney osszevitatkozott a tulajdonossal, az be is látta,
hogy ez lehetetlen, de a vásárlói nem gondolkodnak
mindig logikusan, mondta. Ameddig az emberek félnek

a sugárfertózéstól, addig nem jönnek az o benzinkutjá—
hoz vásárolni, s végül is, neki négy gyereke van, az ötödik
meg éppen utban. Barney belevágta a pofájába a pénzt;
Karen biztosra vette, hogy legszivesebben nekiesne a
férfinek. Megérintette a karját, Barney vad szemekkel
nézett rá, aztán szép lassan visszavezetett a házhoz.
Ugyanekkor történt, hogy Mr. Harkness a Food—Rite
Supermarketbol megkérte őket, vásároljanak ezentul
másik uzletben; a Norton—féle tejtermékbolt nem hozta
tobbé ki a házukhoz a friss tejet. Az ujságosfiu is telefo—
nált, bocsánatot kért, de a többi kuncsaftja azt mondja
felszedhet ö is radioaktiv szennyezódést Starkék veran—

DANIEL KEYES további könyvei