Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

TÉLI BEREK

"A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel" - gondolta Ladó Gyula Lajos, akit Tutajos néven ismerhetett meg a Tüskevár olvasója. Most ugyanis a zalai táj fehérbe burkolózott. Olyan a légkör, mintha meleg soha nem is lett volna. Amikor a szél eláll, a látszólagos mozdulatlanságban mintha lágy selymek úsznának a havon; az olvasó halk suhogást érez inkább, mint hall, ahogy a hideg összehúzza a világot. Tutajos és elválaszthatatlan barátja, Bütyök ezúttal a télen is eleven Kisbalaton világában töltik a szünidőt. Itt ünneplik a karácsonyt és az újévet, megtanulnak rókát lőni, csukát fogni. A két kamasz, átesve az első szerelem válságain, már szinte érett férfiként éli meg a természetes életmód szépségét. A közkedvelt ifjúsági regény nem véletlenül ajánlott iskolai olvasmány.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
4 ajánlat
lira
2 549 Ft
tovább a boltba
bigbandi
380 Ft
tovább a boltba
lyravac
1 890 Ft
tovább a boltba
bigbandi
2 542 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


— Elfelejti az ember — védte baratjat Tutajos.

— Az ember nem felejti el! Valami taknyos kölök elfelejtheti, de maguk mar nem.

— Meg nem is látta senki — akadékoskodott Gyula.

— Aki ember, Gyula, az mindig úgy cselekszik, mintha az egész világ — köztük a kis Kati is
— lesné, hogy mit csinal az a két legényke, aki egész nyáron annak a Vén szamar Matulanak a
keze alatt volt. .. Hat énram szégyönt ne hozzanak!

— Bocsásson meg, Gergő bacsi, igaza van.

— Na, gyün ez a két mihaszna is — fordult meg az öreg. és a gyalogút felé intett, ahol a két
kutya loholt az emberi csapan.

— Csau — hau! — lelkendezett Bikfic. — Vadasztunk, de elrepült.

— Csönd! — intett Matula a pipaszarral. — Nem vagy otthon. ..

Tutajos megsimogatta Biktic fejét. Bütyök pedig arra gondolt, hogy ha a kis Kati lesné. ..
hat az nem is lenne olyan nagy baj. Bütyöknek volt fantaziaja, s eközben úgy elbamészkodott,
hogy Valami a zsinórjat vitte. .. vitte. De Bütyök a kereplőt sem állította be, amijelezte volna
a halat, hanem az orsó hangtalanul forgott, és a fiú nem vette észre.

— Vagon már be, az irgalmat! — kiáltott az öreg, és Bütyök be is vagott, aminek az lett a
vége, hogy az orsó örült forgasba ugrott, a zsinór összekeveredett, a hal meg csak ment....
csak ment. .. és mire Matula rendbe tette a készséget, végleg elment.

— Hát én igazán nem tudom, mit csinaljak magukkal... Egészen csizmaszarba szállt az
eszük'.!

Bütyök több ízben megnyalta a szája szélét, mert nagyon restellte a dolgot, és elhatározta,
hogy Katit hazaküldi almaiból, mert vagy Kati, vagy csuka!

Ezek után már nem történt semmi. Semmi, ha nem beszélünk arról az apróságról, hogy
Tutajos. ..

Kezdjük azonban talán ott, hogy Bütyök masodik kapasa után hosszú ideig csend lett és
mozdulatlanság. Gondolhatott mindenki, amit akart, csak az id ő szallt felettük néma
szamyalassal, és lassan körülfogta öket a téli szürkület.

Tutajos eppen Sárira gondolt s a levélre, amit majd Szanyadi Katalin fog kapni dupla
borítékban, amikor:

— Vigyazzon! — suttogta Matula.

— Mi?

— Vigyazzon, mozdul a zsinór, alighanem megfogta... Tutajos megvonta a vállát, hogy ö
nem lát semmit, amikor elindult a zsinór.

— Hagyja még kicsit.

Tutajos hagyta még kicsit, aztán bevagott, és a viz alatt olyan burjánzas indult meg, mintha
egy polip verekedett volna egy kékcápaval.

— Jaj, mekkora lehet!

— Eressze!

— Elmegy. ..

— Eressze! !! Mert elszakad a zsinór. Úgy... csak engedje. ..

Tutajos jól fogta a gyeplőt. Húzta, eresztette, es majd lerogyott az izgalomtól, amikor a
csuka egy valódi csukaugrast mutatott be, miközben ki akarta rázni szájából a horgot.

— Huhúú — csaholt Bikfic —, huhúú. .. mekkora az az ize. ..

— Eredj innen, Biktic, mert felrúglak!

— Öt kiló — mondta Matula, és zsebre tette pipajat —, legalább... öt kiló... Farad mar. ..

Tutajos húzta be a halat, mindig készen arra, hogy eressze, ha nagyon feszit a zsinór.

— Okosan csinalja! — dicsérte Matula, mert a csuka már fáradt, és többször megmutatta
nagy kacsafejét. De még nem volt legyőzve! Ide rohant, oda rohant, rangatta a rövidre húzott
zsinórt, aztan mar nem is rangatta. Egyaltalan nem rangatta, elment! . .. Tutajos meghúzta a
zsinórt, aminek szakadt vége bánatosan kunkorodott a vizen.

— Elment — mondta ki végre Matula —, elharapta a drótot. ..

Tutajos leült banataban, de erre felemelte a fejét.

— Drötot'.7 Miféle drótot'.7

Erre már Matula is levette kucsmajat. Levette, belenézett, feltette, és az monda:

— Ez az én vetkóm! Vén szamar vagy, Gergő, el lehet mondani. Elfelejtettem szölni, hogy
csukara drótelöke valo — van is nekem —, mert a masikat könnyen elharapja. Hat ez történt! Ne
szöljanak semmit, mert szétvet a méreg... ekkora csukat én se láttam tíz éve. .. azt is haloval
fogtak. Hat — ne haragudjanak!

— Majd megfogjuk még, Gergő bacsi! — mondta Tutajos, aki legszivesebben sírva fakadt
volna. Ez az igazan nemes nagylelküseg igen meghatotta az öreget.

— Jól van, Gyula, jól van, egy szavam sincs! Itt vagyok, és elnézem, hogy nem drótel öken
van a horog. ..

— Nekünk is kellett volna tudni! — mondta Bütyök.

— Nem úgy van! Maguk itt tanultak horgaszni, és a nyaron sose hasznaltuk, es nem is
kellett. Ha csuka akad a horogra, hat akad. Ha elmegy, hat elmegy. Van más! De télen,
amikor csak csukara szol a nóta, nem is szabad mas élőket hasznalni! Ez az én bűnöm! Gergő!
— kialtott. — Levizsgaztal!

— A lónak négy lába van... — mondta kegyesen Bütyök, de Matula azonnal kivette kezéb öl
a fonalat.

— igazsaga van, Béla. A lónak! Az is vagyok: ven ló! Akar mehetünk is. Mekkora hal
vöt!

A fiúk felcsavartak a zsinórt, a kutyak, mintha megérezték volna, hogy valami baj van,
csak ültek fel fenéken, mert szó, ami szó — betyar hideg volt.

Matula késöbb megszolalt.

— Nyúl! — mondta csendesen, es elmutatott a bokrok közé. — Olyanforman megy, mintha
meg lenne lüve. ..

— santit — mondta Bütyök. — A kutyák elémek.

— Lehet, de nem biztos, aztan nem is akarom, hogy raszokjanak. Gyula, Vigye a puskát, és
alljon oda a csonka füzfahoz! Siessen, de lehetőleg csöndben! Mink majd itt hangosabban
beszélgetünk, hogy ide legyen a füle. Lehet, hogy arra megy, de messziröl ne lüjön ra.

Gyula azonnal elindult, de még Bikticet is le kellett razni, aki mégiscsak Tutajost tartotta
az első számú fönöknek.

— Itt maradsz! — sziszegte a főnök, és Bikfic megsértve ment Matulahoz.

Gyula pedig loholt, ahol lehetett, s ahol a szél elseperte a havat, szaladt is. Már elfeledte a
csukat, új izgalom borzongott Végig idegein, és már futtaban is arra gondolt, hogy megint
elsiette a dolgot, mert ket csonka füzfa is van a láthatáron. Egyik talán száz lépésre a Zalatol,
a masik sokkal beljebb. Hat most melyikhez? Meg kellett volna kérdeznie!

Az első fat mar el is érte, de ez túlságosan tiszta helyen állt, és Gyula nem tartottajónak, de
a másik nagyon messze volt. A ritka bokrok és zsombékok között alig volt hó, és ez is
csabitotta. Elindult hat, és valóban csendesen járt, még a lélegzetét is visszafogta. Egyszer
aztán úgy gondolta, hogy elég, mert egy nagyon alkalmas bokrot talalt, ami mellett egy kis
szénahulladék is volt, erre raallt.

"A nyúl meg messze lehet — gondolta —, olyan lassan bóklaszott, hat van id ő." A puskat
csendesen megtöltötte es van; Izgatott szivdobogasa mar lecsendesedett, de azert gyorsabb
maradt a rendesnél.

"Ha jön, hat meglövöm, ha nem jön, nem lövöm" — gondolta tettetett nyugalommal, de a
szeme úgy járt, mint a takacs vetélöje, es minden agmozdulatra megrebbent. Ilyenkor a szive

Hasonló cimű könyvek

FEKETE ISTVÁN további könyvei