Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Zsellérek

Fekete István legmegrendítőbb írása, amely végett az írót kis híján indexre tették. A háború után ugyan megjelent, de erősen megvágva, a cenzor által átírva. Most végre kiadásra került a teljes, vágatlan, eredeti regény.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

— Gabonát.

— Hát akkor nem aratunk! Az Istennek se. Még el se csépeltünk, már itt vannak?

Megálltak a kaszák.

A katonák tanakodtak. Telefonáltak a városba. Kijöttek civilruhás emberek. Bezárkoztak
az iskolába. Pataky mester úr az iskola padlásán éppen galambjait etette.

Hallott minden szót, de láthatott is, mert a deszkák repedezettek voltak.

— Valaki fellázította az embereket. Valaki bujtogatja a falut. Van itt megbízható
emberünk'.7

— Van. Valami Compo nevű.

— Jöjjön ide!

Compó sorba kezelt a tanáccsal.

— Kire van magának gyanúja? Talan a tanító?

— Nem gondolom. Az egy vén marha. .. Pataky mester úr nyelt egyet a padláson.

— Akkor a pap.

— Az se. Beteges. Hétszám se látni.

— Jégyu'i?

— Nincs itthon már két hete.

— Valakinek pedig kell lenni, — mondta az egyik civil, aki föembemek látszott. — Úres
kézzel nem mehetek vissza. Nekem ezt tudnom kell.

Compó gondolkozott.

— Nem tudom, hogy nem-e?. ..

— Na?. . .

— A tiszttartó. Az itt most a legfőbb. Arra hallgatnak...

— Az lesz! Majd elcsendesítjük. ..

— Most nem lesz jó, mert akkor nem lesz gabona, — mondta Compo. — Két-három hét
múlva jojjenek. Addig elcsendesedik minden.

— Igaza van! — mondtak tobben. — Maga, Compó barátom, majd értesítsen bennünket.
Kiadásait megtérítjük.

— Hol találom én meg magukat?

— Itt van ez az igazolvány. Az állomásra jöjjön. Ott van egy páncélvonat. Ott lakunk.

Délután a kisbíi'o végigdobolta az utcákat, hogy a katonák kiküldése tévedés volt. A falu
elegendő gabonát szolgáltatott be, rekvirálás többé nem lesz.

Pataky mester úr pedig este reszketve mondta el a hírt Ughy tiszttartónak.

— Meneküljon, tiszttartó úr! Megolik! Ezek mindenre kaphatok.

— Nem megyek. Az én dolgom tiszta, mint a nap.

— Uram, ezeknél az nem fontos. Áldozat kell nekik.

— Hát akkor én leszek az áldozat.

— És a család'.7 Gondoljon arra. ..

Laci a méhesben reszketve beszélte el mindezt nekem. — Ha elcsépeltek, visszajonnek.
Anyám sír, apám öreg ember lett ezekben a hónapokban, és nem akar menekülni. De nem is
tudom, hova menne?

Elmondtam apámnak. Sose hallottam így káromkodni.

A cséplőgépek aztán felbúgtak, mint máskor, de a levegőben reszketett valami. Minden
este Lacinál voltam, és a kenek alatt mentem haza. Ilyenkor tele voltam aggodalommal, hogy
mit hoz a holnap.

Utam Compoék kertje mellett vitt el. Egyik este látom, ég még a lámpa. Olyan különösen
égett. Szinte szólt hozzám. Megálltam. Már el akartam indulni, de újra megálltam. Magam
sem tudtam, mit akarok. Jó lett volna tudni, kik vannak a lámpa mellett. Talán megtudnék
valamit. Reszketni kezdtem, mert a gondolat már elhatározás lett bennem.

Levetettem cipőmet, és beosontam a hűvös gyalogúton. Az udvaron Compóék nagy fehér
kutyája, a Basa. Ha ugat: világgá rohanhatok.

Valamikor sokat játszottam vele. Talán szólnék hozzá!?

— Basa! — suttogtam — Basa!

Észrevett. Csóválta a farkát. Odajött. simogattam. — Basa. .. Basa! — Megvakartam az
allat, Basa pedig megnyalta a tenyerem.

— Gyere, Basa.

Úgy lapultam a fal mellett, mintha odaragasztottak volna. Basa mellettem ült a földön.
Egyik kezem a fején, és Basa kedveskedve tolta orrát a combomhoz, mert azt hitte: vakarom
a fejét. Pedig nem vakartam, csak a kezem reszketett.

Messze villódzott az ég alja. Rólam folyt a verejték.

— A különvonat — egyszóval — éjfélkor itt lesz az állomáson otven kipróbált emberrel,
géppuskával. Én bevezetem őket a faluba. Maga a tiszttartóház előtt vár. Először ott
csinálunk rendet.

— A tiszttartóval vigyázni kell. Nem ijedős. A faluban szava van.

— Nem lesz szava! Érti? Megérkeznek egy órakor, annak az embemek fél kettőkor már
semmiféle hangja nem lesz. Ez már el van intézve. ..

— Akkor már más dolog nincs is, mint a zsákot tartani.


— Harminc szeker lesz itt reggelre. Meg kell azzal a bitang paraszttal értetni, hogy vagy
fizet, vagy úgy jár, mint a tiszttartója. Ha pedig kifizette a kirótt mennyiséget, egy évig
hírünk se hallja. .. Van meg abból a kis borból?...

Valami elettelenseg szorított a falhoz. Úgy vonszoltam magam a kerten át. Az est
árnyakkal és lázzal lett tele. Cipőm szinte öntudatlanul húztam fel.

— Ma éjjel!... ma éjjel! — dübörgött bennem a gondolat. Elindultam visszafelé. Ek'iször
csak sietve, aztán mind gyorsabban. Labaimban megfeszült minden. Forró leveg'i surrogött el
"Mn,—Mm f.,—n!, MMM, M. "Mmm A.u..mnm " Mm" ,." MLM" MM uz. Mmm:

Fekete István további könyvei

elfogyott
elfogyott