Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

ADALÉK A MORÁL GENEALÓGIÁJÁHOZ

A könyv Nietzsche legtöbbet vitatott, legmélyenszántóbb és minden bizonnyal legmaradandóbb alkotása. Végletesen leegyszerűsítve: a zsidó-keresztény kultúra által "kitenyésztett" ember kritikai története. Az aszkétikus ideálra összpontosítva, a rossz lelkiismeret és érzelmi túlfűtöttség állandó ébrentartásával, hogyan gyakorolja a hatalmat a nyájon, mi módon lesz pásztora, orvos, felügyelője, milyen hatalmi technológiát, technikát alkalmaz, melyek fő stratégiai és taktikai támpontjai az élet energiáival való kontraszelektív gazdálkodásban?

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

az ember, egész régi, állati ősvalőságában jelenti azt az anyagot, amelyen ez a formáló
és kényszerítő erő dolgozik, nem pedig — mint az előbbi, sokkalta szembetűnőbb
esetben — a masik ember, a többi ember. Önmagunk e titkos megerőszakolása, ez a
müvész-kegyetlenség, ez a kéj, ez a gyönyör, hogy önmagunknak súlyos, ellenálló,
szenvedő anyagként adjunk formát, hogy akaratot, kritikát, ellentmondást, megvetést,
nemet mondást égessünk önmagunk húsába, a léleknek ez a nyugtalanítóan és
iszonytatóan kéjes munkája, hogy szándékosan hasadást hozzon létre önmagán, amely
szenved a szenvedés elöidézésének győnyörétől, ez az egész, aktív ,,rossz
lelkiismeret", végül is — már sejtjük —nem egyéb az eszményi és képzeletbeli
események anyaméhénél, amely új és idegenszerű szépséget és életigenlést hozott erre
a világra, sőt talán magát a szépséget szülte meg... Mi lenne a ,,szép", ha az
ellentmondás előzőleg nem tudatosult volna, ha a csúfság nem állapítaná meg elöbb
önmagáról: ,,Csúf vagyok?". .. A következő utalás némiképp föltétlenül megvilágítja
a rejtélyt: olyan ellentmondásos fogalmak, mint az önzetlenség, önbeesme'rle's,
önfeláldozás, mennyiben rejtenek magukban eszményt, szépséget? És ezen alapelvböl
kiindulva, kétségkívül tudni fogjuk, voltaképpen milyen is kezdettől fogva ama kéj
természete, amelyet az önzetlen, az őnbecsmérlő és az önfeláldozó él át: ez a kéj a
kegyetlenséggel függ össze. — Egyelőre ennyit a morális értékként fölfogott
,,önzetlenség" eredetéről, valamint arról a talajról, amelyből ez az érték megszületett:
a rossz lelkiismeret, az önmagunkkal való rossz bánásmód akarása az önzetlenség
e'rte'ke'nekelőfeltétele.

19

A rossz lelkiismeret kétségkívül betegség, ám olyanképpen betegség, ahogyan
betegség a terhesség is. Mutassunk rá azon feltételekre, amelyek mellett e bete§ég a
legszömyűbben, a legpusztítóbban tombol: ekképp látjuk csak meg, mi módon is jött
erre a világra. De ehhez előbb nagy lélegzetet kell vennünk és ismét visszatérnünk
korábbi kiindulópontunkra. Az adós és a hitelezője közötti magánjogi kapcsolatot,
amelyről már olyan hosszasan beszéltünk, történelmileg, nagyon érdekes és
gondolatébresztő módon, újra beleértelmezték egy kapcsolatba, amely nekünk,
modern embereknek, talán a legnehezebben érthetö: az élő nemzedékek és az ősök
viszonyáról van szó. Az eredeti törzsi társadalom kebelében — az ősidőket idézzük —
az élö nemzedék minden esetben az elözö, de különösen az elsö, alapitó nemzedék
jogi lekőtelezettjének tekinti önmagát (és ez nem csupán holmi érzelmi
elkötelezettség: sőt bízvást kijelenthetjük, hogy történelmileg hosszú idők során ezen
utóbbi egyáltalán nem is létezett). Itt az a meggyőződés uralkodik, hogy a törzs csak
az ősök teljesítménye és áldozata révén áll fenn, és e fennállást áldozatok és munkák
útján kell az ősöknek meghálálni: tehát elismernek egy adósságot, tartozást, amely
folyamatosan növekszik, mivel ezek az ősök, erejük folytán, nagyhatalmú
szellemekként állandóan új meg új elönyöket, kedvezményeket biztosítnak a törzsnek.
Netán csak úgy semmiért? De e barbár és ,,lelkiekben szegény" korszakokban nincs
ilyen, hogy ,,semmiért". Mi téríthető vissza nekik? Áldozatok (kezdetben csak a sző
szoros értelmében vett táplálék), ünnepek, szentélyek, hődolatnyilvánítások,
mindenekelőtt engedelmeskedés — mivel minden szokás az ősök müve, valamint a
dogmák és a parancsolatok ugyancsak — : de vajon eleget kapnak? vetődik föl a
kérdés. Meg lehet-e fizetni egyáltalán e tömérdek tartozást? E gyanú fennmarad és
mindegyre terebélyesedik: időnként az adós a húrt túlfeszítve iszonyatos módon téríti
vissza tartozását a ,,hitelezőnek" (elsöszülőtt feláldozása például, vér, emberi
véráldozat minden esetben). Az östöl és hatalmától való félelem a tartozás tudata, e
logikát véve alapul, szükségképpen olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben a
törzs hatalma fokozodik, amint maga a törzs egyre győzedelmesebb, függetlenebb,
becsesebb és rettegettebb lesz. Nem pedig fordítva! A törzs elnyomórodásának
minden egyes lépése, minden rontő hatású véletlen, az elfajuás, a fölbomlás minden
jele csökkenti az alapító szellemétől való félelmet, kevesebbre becsülve okosságát,
előrelátását és hatalma jelenlétét. Képzeljük el e barbár logika végkövetkeztetéseit: a
leghatalmasabb törzsek ősei a növekvő félelem képzelőereje folytán egyre
félelmetesebbek lesznek, gigantikus méreteket öltenek, rohamosan távolodva az isteni
idegen és érthetetlen homályba: végül az ős szükségszerűen istenné lényegül át. Talán
itt találjuk meg az istenek eredetét, mármint a félelembenl... És aki szükségesnek
találja, hozuáfüzheti: ,,meg a kegyeletben", annak e tétel csak nehezen volna védhetö
az emberi faj hosszú történetére, a történelem előtti időkre nézve. Viszont nagyon is
megállna a lábán a közbeeső időszakot illetöen, amelyben az előkelő fajták jöttek
létre: mert ök valóban minden tiszteletet kamatostól megadtak őseiknek (hőseiknek és
isteneiknek), minden olyan tulajdonsággal felruházva öket, amely az idők során
bennük ldfej ezésre jutott, vagyis hát nemes tulajdonságokkal. A későbbiekben vetünk
még egy pillantást az istenek megtisztulására és megnemesedésére (amelyek persze
nem ,,szentté avatást" jelentenek): most azonban kövessük előbb végig nyomon a
bűntudat kialakulását.

20

A történelem tanitása szerint az istenséggel szembeni tartozás tudata távolról sem
szűnt meg a ,,vérségi kapcsolatok" törzsi közössége szervezett formájának
hanyatlásával; ahogy az emberiség örökölte a törzsi nemesség ,,jó és hitvány"
fogalmait is (a hierarchiák létrehozásának elemi pszichologiai hajlamával együtt),
ugyanígy kapta őrőkül az ismerös tőrzsi istenségeket is, valamint a még kifizetetlen
tartozások visszatérítésére ösztönző kényszer erejét. (Az átmenetet a rabszolgák és
mindennemű alattvalók azon hatalmas népessége jelenti, akik akár kényszerből, akár
szolgalelküségből vagy alkalmazkodásból átvették uraik istenhitet: az emlitett örökség
ettöl kezdve beláthatatlan szélességben hagyományoződik.) Az istenség iránt érzett
bűntudat az évezredek során csak fokozódott, éspedig annak arányában, ahogy az
Isten-fogalom és az Isten iránti fogékonyság fokozódott és a földről a mennybe
tevődött át. (Az etnikai küzdelmek, gyözelmek, kibékülések, ősszeolvadások egész
története, mindaz, ami a népi elemek végérvényes hierarchiáját megadja a nagy faji

Friedrich Nietzsche további könyvei