Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A feleségem története

Füst Milán nagyregénye, A feleségem története 1942-es megjelenésétől a világirodalom megfejthetetlen titku művei közé tartozik. A Nobel-díjra is jelölt szerző e könyve a világsikert aratott magyar regények egyike: az 1958-as Gallimard-féle francia kiadást követően húsz nyelvre fordították le, s mindenütt elismerő fogadtatásra talált.A holland hajóskapitány látszólag szokványos féltékenységi drámája a bájos és frivol francia nővel egy gyötrelmes kapcsolat mennyei magasságait és pokoli mélységeit mutatja be.A rögeszmévé és önpusztító szenvedéllyé váló féltékenység, a bizonyosságra törekvés ördögi köreit járó Störr kapitány végül rádöbben: bárhogyan is volt, Lizzy immár elválaszthatatlanul hozzá tartozik. Látja az utcán a már évek óta halott asszonyt, s bízik abban, hogy "egy nap, verőfényes időben megint csak fel fog tűnni valahol, egy névtelen utcában, valami sarkon... S hogy fekete köpenyén keresztül fog sütni a nap. A lelkemet teszem rá, hogy így lesz. Különben minek élni?"Az új kiadást a könyv iránt állandóan fennálló, de mostanság - főként az internetes oldalaknak, közösségi portáloknak köszönhetően - különösen növekvő érdeklődés tette szükségessé.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
4 ajánlat
bedo
600 Ft
tovább a boltba
konyvlabirintus
700 Ft
tovább a boltba
konyvlabirintus
700 Ft
tovább a boltba
lyravac
790 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


' Édes vagy — mondtam en.

' Azt mondd, hogy szeretsz.

' Gyönyörű vagy — mondtam en. Az ördög látott ilyet, épp akkor képtelen voltam kihozni a számon ezt
az egy szót, hogy szeretem őt. S ezt ő is érezte tala'n? Úgy látszik. (Rosszul esik ezt most elgondolni.)
Csak aztán elfelejtette, vagy elhanyagolta. Lehet. Tény az, hogy röviddel utána felugrott, kijelentette,
hogy ebből is elég volt, vag/is hogy hagyjuk most rögtön ott az előadást. Ott is hagytuk, felvonás
közben, azonnal. Az utcán viszont azt akarta, hogy most mar hagyjam csak őt egyedül, neki úgyis
dolga van meg a Cityben. (Szavamra, kis nyugtalanvérű madaraim jutottak eszembe fiatal koromból,
a kis kakukk-asszonykak, akik majd elvesznek a saját tüzeiktöl, s szaladnak egyik hatarbol a
masikba.)

' Nem volna kedve felmmni Kodorhoz? —kérdezi hirtelenül.

Hogy azt se tudtam, mit mondjak neki hamar. Marmint hogy ö helyette én. Mert akkor Kodor se volna

olyan egyedül — hogy nem tennem-e meg neki a szívességet? Mert őszintén szólva, ma mar nincs nagy

kedve odamenni.

' Akkor en mentesülnék — tette hozzá kétes mosolyával. Más szóval, hogy legyek olyan szíves,
foglaljam le neki Kodort, hadd futhasson ő még egy kicsit a kedve szerint. Ide meg oda.

' Nagyon rendben van — mondtam én, barmily különös volt is e kivansag. Söt, sőt, nemcsak hogy
megígértem, igyekeztem még megnyugtatón is hatni reá, minthogy oly meghajszoltnak is látszott e
pillanatokban.

' Előbb azonban fel kellene őt hívni telefonon, mit gondol? — jutott az eszembe. — Fel is hívom
azonnal. Mert furcsa volna kicsit, hogy most egyszerre benyitok. Déluta'n nem, most meg igen. —

Szórakozottan hallgatta szavaimat.

' Oh, gondolja? — kerdezte tévetegen. S szemmel látható volt: már oda se figyel.

' Jó lesz, jo lesz, csak hívja fel, igaza van. Oh, nagyon köszönöm akkor — mondta tűnődve.

' Isten vele — mondta hirtelenül.

S akkor még egyszer ram nevetett. Mintha most egyszerre a Brighton-beli szavak jutottak volna eszébe,

vagyis azok a pillanatok, mikor igy szólt hozzám: — ching-ching — és rám emelte poharát. .. ezek a

kedves pillanatok. Szóval még egyszer felvillant ram a szeme, azta'n gyalog indult neki rejtélyes utainak,

London vilagos közepe felé. Szemmellathatolag nagyon sietett.

S bizony, én csodálkozva néztem utána meg egy ideig.

' Mert ilyen vagyok en, egy gonosz és szivtelen ember — ordította Kodor, kihajolván a mennyezetes
ágyból. (Mert csakugyan agyban feküdt.) — Én odahamisitottam a nevedet egy ív alá, egy
részvényjegyzéshez, mert azt gondoltam magamban: — itt van ez a Jakab, egy fityingje nincs
szegenynek, se allasa, se jövedelme. .. — így azonnal, mihelyt betettem a lábamat az ajton.

No szóval, hogy én egy koldus vagyok, egy

tönkrement alak, egy éhenkórász. .. — úgy

lesemmizett a sárga földig, már ahogy az szokás is

olyankor, ha tulteng valakiben a jóakarat. ..

' Még azt se tudod, hogy miből veszed meg a holnapi levesedhez a kolbászt — mondta Kodor.

' Én tehát azt gondoltam magamban: — jó lesz ennek a Jakabnak, ha részt vesz egy kicsit ebben az
olajüzletben.

Hogy elállt a lélegzetem is. Szinte kihűltem.

' Mit akar ez tőlem? — ez volt az első gondolatom. Mert ahhoz már hozzászoktatott az eletem engem,
hogy ezeknél sohasem arra kell ügyelni, amiro'l beszélnek, hogy mi az, amit mondani akarnak,
hanem, hogy tőlem mit akarnak. Mert mindig akarnak valamit.

Egyébként pedig mámoros voltam a lehetőségektől, az is igaz.

Mert ez volt álmaim netovabbja, minek szepitsem a dolgot? Mert hányszor gondoltam én elkeseredve:

mért is nem reszeltet ez engem az üzelmeiben? Mikor a kisujjaval megteheti. Sőt, odaig mentem, még

célzásokkal is próbáltam hatni reá. De hiába. Mindig hiaba. Észre se Vette, oda se figyelt. Hagyott engem

a bajokban. Senki se nézzen kapzsinak, mert nem vagyok az. De mit dolgoztam en már, s ezeknek a

kufaroknak alig kell a kezüket kinyújtaniok. S hogy végre én is eljutok ide, egy kis aranyesöbe — hitte

volna ezt valaki rolam? S épp most? Mikor a szeretőjétől jövök ide?

' Sebaj — mondtam én magamnak —, ilyen az élet.

No szóval, ezét akart 6 ma beszélni velem. S mindjárt be is hozatott egy fényes-szep, fekete dossier—t,

amelyből még ketsegtelenebbül kiderült ugyanaz: hogy én, St. J . kapitány, részese vagyok ugyanannak

az olajüzletnek, amelyért már a múltkor is annyira lelkesedett, ugyanannak a szédítő spekulációnak, egy

holding—tarsasagnak, illetve nemis tudom mar, mennyi mindenféle csodának. S erről meg írás is volt a

kezemben. S én meg mindig nem hittem a szememnek. Mert hogy jutok én ehhez? Mért teszi, mi oka

van ra? Vagy megváltozott a vilag?

Mikor is minden kivilágosodott hirtelenül. Hogy szinte napfény aradt el a szobában. Mert ugy kezdett el

beszélni Velem, mint egy édesapa. Nagyon bizalmasan, a legszemelyesebb titkairól. Hogy mi szüksége

van neki énrám ebben az ügyben? Szóval, amire kíváncsi voltam, arrol ö maga kezdett el beszélni
velem. S mi kell ennél több egy kapitánynak?

Mert ez mar mas dallam, ugyebár. Mert ez az, amit elhisz az ember. Mert ehhez vagyok én hozzászokva,

ebből állt eddig is az élet. Sohasem érzelgesből. Hoci-nesze, ebből állt az egesz.

' No szóval, ő nem is olyan ember, hogy ingyen tenne valamit. Talán ismaem is őt

' Én egy piszkos kalmar vagyok — magyarazta nekem —, én ki akarlak téged szipolyozni a csontodig,
nem vagyok en jószívű ember.

' Én hasznot akarok — ordította Kodor. — Mindig és mindenből, még ate veredböl is. Mert a baratsagra
te ne számíts.

Boldogan bólintottam.

' Mert ha nincs haszon, akkor nem is érdekli őt a dolog. Semmilyen dolog, ezt vegyem csak
tudomásul.

' Sőt, o' megvall nekem most még valamit. Ó egy kicsit meg akarja most csalni ezeket, meg ezt is az
orromra köti. S épp ehhez van most szüksége valakire. .. S ez volt a döntő pont. A teljes
legyőzetésem. Mert ha o' csalni akar, akkor igazán komoly a dolog. Hogy szinte tapintani kezdtem a
négyezer fontot a zsebemben.

Ennyiről volt ugyanis szó, nem kevesebbről. Hogy körülbelül ez a csekélység repülne le hozzám az

egekböl.

Füst Milán további könyvei