Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

SZÁZ ÉV MAGÁNY

E könyvet az író saját gyermekkori emlékeiből, tapasztalataiból kiindulva írta. A regény Kolumbia egy kis eldugott falujában, Macondoban játszódik. Nem jó kifejezés a játszódik, mert ez a mű minden szempontból rendhagyó. Ahogy az író mondja: Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot. Ezt a falut sok száz kolumbiai falu hangulatából, az író ezekben töltött gyerekkori emlékeiből ollózta össze. A hangulatot alapvetően meghatározza az éghajlat. Állandóan száraz forróság van, az emberek a napjuk nagy részét árnyékos függőágyakban töltik, hiszen még megmozdulni is nehéz ilyenkor. Ezekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a szél felkavar - de nincs eső, ami lemosná. Az élet hihetetlenül monoton, még az évszakok is csak alig észrevehetően változnak. Az eldugott falvacskákban semmi sem történik. Ilyen körülmények között követhetjük végig egy család történetének száz évét. A hatalmas házban, ahol a Buendíák élnek, minden megtörténhet. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le. Van, amelyikük a tengert járja, másikuk szerzetes módjára elvonul a világtól, de híres, forradalmár katona is található közöttük. A család férfitagjainak két közös vonásuk van, az egyik a nevük: csak két variáció fordul elő José Arcadio és Aureliano. Ez azért is fontos, mert csak az Aureliánok magva termékeny, és viszi tovább a családot. A másik közös vonás a magány, amelynek oka abban keresendő, hogy nem tudnak szeretni. Egyikük sem szerelemből született és egyikük sem tanult meg szeretni. Ahogy az író mondja: A magány az én szememben a szolidaritás ellentéte. Végeredményben e család történetének nincs optimista kicsengése. Egyikük sem tud boldogan élni, nem találják meg helyüket a világban. Talán olyan emberekből állt az öt generáció, akiknek nincs is dolguk itt a földön, csak véletlenül pottyantak ide. Minden megtörténhet és minden meg is történik benne. Gyerekek születnek malacfarokkal, egy asszony egész életében földet eszik, és szülei csontjait a nyakában hordja, az első José Arcadio felesége, Ursula pedig legalább 120 évig él. És történik mindez teljesen természetesen. Márquez stílusa magával ragadó, természetes és egy teljesen új világba viszi az olvasót. Ugyan viszonylag kevés esemény van a könyvben, soha egy percig sem unalmas. Minden betű egy olyan világról szól, amely hihetetlen messze fekszik Európától. Olyan dolgok történnek, olyan emberek élnek ezen a vidéken, amely egy európai számára szinte elképzelhetetlen és felfoghatatlan. Így értékelődnek át az első hallásra hihetetlennek tűnő dolgok is. Hihetetlenek itt a Kárpát-medencében, de a Karib-tenger térségében mindennaposak. A könyvet akár egy dél-amerikai utazásnak is felfoghatjuk, ahol az ember megismer egy új országot, népet és ráadásul sokat tanul önmagáról, a világról is. Na meg persze utolérhetetlen irodalmi élményben lehet része. Márquez egy új stílust teremtett, amelyben még nem nagyon akadt méltó utódja.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
6 ajánlat
regikonyvek
1 920 Ft
tovább a boltba
lira
3 439 Ft
tovább a boltba
regikonyvek
3 439 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
3 224 Ft
tovább a boltba
numero7
3 277 Ft
tovább a boltba
lyravac
4 299 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


Nem sokkal a kislány születése után érkezett a váratlan hír, hogy a
neerlandiaj egyezmény legközelebbi évfordulóján a kormány
akaratából jubileumi ünnepséget rendeznek Aureliano Buendía
ezredes tiszteletére. Ez annyira nem fért össze a hivatalos
politikaval, hogy az ezredes hevesen tiltakozott, és visszautasította a
kitüntetést. — Jubileum. Most hallom először ezt a szót. De bármit
jelentsen is, nem lehet más, mint valami rossz tréfa. —A szük kis
őtvősmühelyt követek árasztották el. Ismét eljöttek hozzá, sokkal
öregebben és sokkal ünnepélyesebben, a sötét ruhás ügyvédek, akik
egykor hollók módjára röpködték körül. Amikor a háború egykori
elposvanyosítói a színe elé járultak, nem bírta elviselni cinikus
gratulációikat. Rájuk förmedt, hogy hagyják békén, és kijelentette,
hogy ö nem a haza hőse, mint mondják, hanem egyszerü
mesterember, akinek nincsenek emlékei, s aki csak arra vágyik,
hogy fáradtan, feledésben, nyomorúságos aranyhalai között e'rje utol
a halál. Dühe akkor hágott a tetőfokára, amikor megtudta, hogy a
köztársasági elnök is eljön a macondói ünnepségekre, és
személyesen kívánja átnyújtani neki az érdemrendet. Aureliano
Buendía ezredes erre szó szerint a következőket üzente az
elnöknek : őszinte izgalommal Várja az elkésett, de kiérdemelt
alkalmat, amikor lelőheti, nem azért, hogy a rendszer
őnkényeskedéseiért és anakronizmusaért megtorlást vegyen, hanem
amiért az elnök meggyaláz egy öregembert, aki senkinek sem vétett.
Olyan hévvel hangzott ez a fenyegetés, hogy a köztársasági
elnök az utolsó percben lefújta az utazást, és személyes
megbízottjával küldte el a kitüntetést. A paralízisben szenvedő
Gerineldo Marguez ezredes, akit a legkülönfélébb pressziőkkal
vettek ostrom alá, elhagyta betegágyat, hogy régi harcostársát
megpuhítsa. Aureliano Buendía ezredes, amint megpillantotta a
hintaszéket — négy ember hozta — s benne hatalmas Vánkosok közt a
barátját, aki kora ifjúságától osztozott győzelmeiben és
vereségeiben, egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy a
szolidaritás jeléül szánta rá magát erre az erőfeszítésre. De amikor
a látogatás valódi okát megtudta, kitétette a műhelyből.

— Most látom, amikor már késő — mondta —, akkor tettem
volna jót veled, ha hagyom, hogy főbe lőjenek.

182

így aztán a jubileumi ünnepség a család részvétele nélkül zajlott
le. Véletlenül éppen egybeesett a karnevál hetével, Aureliano
Buendía ezredes fejéből azonban senki sem tudta kiverni azt a
makacs rögeszmét, hogy a kormány szántszándékkal választotta ezt
az időpontot: így akarta még kegyetlenebbül megcsúfolni.
Műhelyének csendes magányából hallgatta az indulókat, a
díszlövéseket, a te deumi harangszót és a házuk előtt elhangzó
szónoklatok egy—egy foszlányát, amikor az utcat az ő nevére
keresztelték át. Felháborodasában, tehetetlen dühében könnyek
szöktek a szemébe, és a vereség óta most először fájlalta, hogy
elszállt belőle az ifjúi hév, és nem indíthat újabb véres háborút,
amely a konzervatív rendszer utolsó nyomait is elsöpörné. Még el
sem ült az ünnepség visszhangja, amikor Ursula bekiabált, hogy
nyisson ajtót.

GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ további könyvei