Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Szunyoghy miatyánkja

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
lyravac
990 Ft
tovább a boltba
lyravac
1 590 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

Közben persze a bon is. Hol a vörös fogyott el, hol a pezsgő: ki—ki kellett
egészíttetnünk.
Éjfél felé igen ragyogőnak láttam már a mezei gazdálkodást. A Magyari-
banda is szépen muzsikált. Elővettem a tárcámat és kihalásztam az
ezresek közül egy húszkoronást: rávetettem a cigánynak a tányérjára.
De akkor aztán mingyárt arra is gondoltam, hogy vigyázatlanság volt az
ezres bankóimat így előmutatnom. A teremben idegenek is vannak: lehet
köztük zsebmetsző is. No énrajtam nem fog ki a zsebmetsző: kimentem a
teremből. és a folyosó egy zugában összegyűrtem kicsire az ezreseimet,
bedugtam a csizmám szárába Még le is huztam félig, hogy jobban lemenjen a pénz.
Ahogy ezt elvégzem, cipőkopogást hallok: a portás siet el mellettem
valami levéllel az ebédlő felé:
- Beiittetett-e a szobámba?
Csak azért kérdeztem, hogy mondjak valamit: ne találgassa, mért időzök a
folyosón.
- Igenis nagyságos úr, kilenc órakor.
- Rakassa meg a kályhát mégegyszer.
S ahogy indulok visszafelé, megtántorodok. Sohse ittam bort részegségig,
de az a szokatlan keveretű bor a fejembe szállt.
No nem maradok soká.
Debizony éjfél már jól elmult, mikorra följutottam a szobámba.
Régi divatú szoba volt. Még kandallós. A kandallóban úgy égett a tűz, hogy
akár követ olvaszthattam volna benne. De az ablak tárva nyitva volt. Az
előbbi fűtés bizonyára füsttel töltötte meg a szobát: a szolga ablakot nyitott s úgy
felejtette.
Bezártam az ablakot s kinyitottam a kandalló rostélyát, hogy a parázs lehe jobban be-
terjengjen.
A fejemben a gazdasági tanár okosításai kavarogtak. Csupa kincset érő
tanács! Kár lenne, ha csak egyet is elfelejtenék belőle. 5 hogy a
tanácsokat szorongatom az agyamban, a zene részei is velök kavarognak:
zümmög a hegedű, brummog a bőgő. cenceg a cimbalom.
- Szegény Janovics, hálaistennekjo estéje volt egyszer életében. De a gazdasági tanácsok...
Föl-alá járnék, de nekiütődök a széknek. Közben boszankodva tapasztalom,
hogy a bal csizmám szorít. Fáj a lábam. Micsoda hanyag iparosok!
De vajon azért a huszonöt koronáért mindenkor gyötörtetem—e a bal-lábamati?
Szokatlan harag fogott el, s egyre növekvő gyűlölet az iparosok és a csizma iránt.
Mikorra nagynehezen kihúztam a balcsizmáből a lábamat, — afenne egye meg!
- belevágtam a csizmát a kandallóba csakúgy szikrázott.
Nyugtalanul aludtam. A gazdasági tanácsok... Legjobb lett volna lefekvés helyett nekiülnöm
az írásnak es leirni mindent, hogy el ne felejtsem. Mert ha találkozunk is megint, mond
megint jó tanácsokat, de ezeket nem mondja el mind, vagy nem olyan aprora.
A fejem azonban nehéz volt: nem keltem fol, csak tartogattam a mondásokat: ezt se szabad
elfelednem, ezt se szabad elfelednem...
Másnap olyan fejjel ébredtem fol, mintha a fejem akkorára nőtt volna, mint a
lipótvárosi bazilika kupolája, s mintha egy százmázsás repedt harang
lógna a koponyámban agyvelő helyett.
Az első gondolatom mégis a pénzem volt. Nézem a tárcámat: majd kiesik
a kezemből. Ures!
Úresiii...
Csak bámulok mint a fűszeres kirakat porcelánszemü parafa-embere.
üres!...
Lassacskán ráeszűdok, hogy nini: hiszen magam tettem el a pénzemet. Hova is tettem?
A csizmámba.
Fölveszem a csizmát, rázom: nincs benne.
Keresem a másik csizmámat...
Hát hol manoba az a másik csizma! Nem jártam én félcsizmában soha. A szobámba se jöttem
föl mezitláb.
S akkor nyilik megint az emlékezetemnek egy másik ajtaja: Igaz, tűzbe dobtam... Tűz-be dob-
tamil!
Hát nem tudom, hogy akit tolakasztanak, aztán valahogy eletre dörzsölnek, milyen érzéssel
néz maga elé. De a magaerzese olyanféle lehet, mint akkor az enyém volt. Csak percek
elmultával birtam elmozdulni.
Nézem a kandallót: hamu, fehér hamu. Keresgélek a földön: hátha mégis kiesett a pénz?
Keresgélek a zsebeimben: hátha mégis kivettem a penzt a csizmámbol és odarejtettem el?
Egynehány húszkoronás, egy csomó aprópénz, százas is vagy kettő, de
ezres egy se, egy se!...
Megnéztem ujra meg ujra minden zsebemet, a megmaradt csizmát, a kályha körülete't, vánkos
alját, kalapom belését. Bizonyosnak tudtam már, hogy nem vettem ki a csizmámból a
pénzt, és hogy elégett a pénz, mégis kerestem. Kerestem lükögó szívvel,
ijedt bámuldozásokkal. Soha életemben meggondolatlanul nem

Hasonló cimű könyvek

Gárdonyi Géza további könyvei