Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Az isztambuli vonat

Mindenki fut valami után, vagy valami elől. Az utasok életének fordulópontját jelenti a nagy utazás. Álmok, politika, gyilkosság, szex, törtetés és szerelem. Hogy mi minden nem történik egy nemzetközi vonaton! lebilincselően izgalmas regénnyé szövődik össze, melyben megható pillanatok, feszültség és humor váltja egymást filmszerű kavarodásban.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
antikvariumpecs
500 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

nem mondta, hogy "örülök, hogy találkoztunk". Éveken keresztül
tanácstalanul ingadozott az osztályok között, nem tartozott sehová, csakis a
színházhoz, de közben elveszítette a veleszületett közönségességét,
és képtelen volt szert tenni valami természetes finomságra.
Most viszont boldogan tért vissza régi önmagához. — Ha
fizetnének, se tudnék olyan madárijesztő lenni, mint maga.
Ilyen képpel nem is csoda, hogy hascsikarása van. Azon se
csodálkozok, hogy a férje egy kis változásra vágyott.

— Na-na, hölgyeim — szólalt meg Mr. Peters.

— A férjem be se piszkítaná a kezét magával. Egy kis koszos zsidó, az való
magának.

Coral hirtelen sírva fakadt, bár a karja még mindig harcra vágyott, S
még arra is maradt hangja, hogy visszavágjon: — Azt a férfit
hagyja csak békén! —, de Mrs. Peters szavai úgy maradtak
szétmaszatolódva, mint egy gyönyörű tájban a szétfröccsenő
petárdás hirdetés.

_ Ó, tudjuk, hogy a fiúja.

— Kedvesem — szólalt meg egy hang Coral háta mögött —, ne hagyja, hogy
bántsák.

— Itt van egy másik cimborája.

— Hogyan? — Dr. Czinner megfogta Coralt a könyökénél, és
erőszakkal kivonszolta a fülkéből.

_ Zsidók meg idegenek, Szégyellhetne magát.

Dr. Czinner felkapta a bőröndöt, és kitette a folyosóra.
Amikor visszafordult, már nem az idegen tanító elgyötört és
szomorú képével nézett Mrs. Petersre, mert arcán megjelent
az a vakmerőség és maró gúny, amelyet az újságírók is
felfedeztek rajta, amikor a Kamnec-tárgyaláson elfoglalta a
tanúk padját. — Hogy mondta? — kérdezte újra. Mrs. Peters
kivette a mentacukrot a szájából; dr. Czinner, kezét az
esőkabát zsebébe süllyesztve, lábujjhegyen hintázott előre-
hátra. Ugy tűnt, uralja a helyzetet, de nem tudta eldönteni,
mit mondjon, mert az agya még mindig tele volt dagályos szólamokkal,
szocialista frázisokkal. Az elnyomás legkisebb jelére is megkeményedett, de e
pillanatban nem jutottak eszébe azok a szavak, amelyekkel szembeszállhatna.
Pedig tudta, hogy ott lapulnak agya rejtett zugaiban, a ragyogó kifejezések,
mondatok, amelyek csípnek, mint a füst. — Hogy mondta?

Mrs. Peters is kezdte összeszedni a bátorságát. — Mit üti
bele az orrát? Ez már mégiscsak sok. Először egy nagy orrú
kotnyeles, aztán egy másik. Herbert, csinálj már valamit.

Dr. Czinner beszélni kezdett. Vaskos kiejtésétől bizonyos
masszív erőre tettek szert a szavak, amelyek, ha meg nem is
győzték, de elhallgattatták Mrs. Peterst. — En orvos vagyok. —
Aztán azt mondta, hogy szégyellhetnék magukat, de hát azt
ilyen emberektől fölösleges elvárni. Ez a lány tegnap este elájult; az
egészsége érdekében orvosi kötelességének tartotta, hogy egy hálókocsit
rendeljen a számára. A gyanú visszaszáll a gyanúsítgató fejére. Ezek után
Czinner kilépett Coral Musker után a folyosóra. Már kike rültek a fülke
látóteréből, de még tisztán hallották Mrs. Peters hangját: — Na
igen, de ki fizeti? Ezt szeretném én tudni. — Dr. Czinner,
tarkóját az üvegnek szorítva, gyűlölettől fojtott hangon azt
suttogta: — A burzsujok.

_ Köszönöm — szólalt meg Coral, s amikor megpillantotta dr. Czinner
csalódott arckifejezését, még hozzátette: — Segíthetek? Rosszul érzi magát?

— Nem, nem — mondta a férfi. — Csak fölösleges volt annyit
beszélnem. Nincs tehetségem a szónokláshoz. — Nekidőlt az
ablaknak, és Coralra mosolygott. — Maga jobban csinálta. Nagyon jól
beszélt.

— De mért voltak olyan vadállatok? — kérdezte Coral,

— Ezek a burzsujok mindig ugyanolyanok — mondta Czinner. — A
proletároknak vannak erényeik, és gyakran az úriember is jó, igazságos és
bátor. Valami hasznos tevékenységért fizetik, kormányoz, vagy tanít, vagy
gyógyít, vagy a pénze az apjától származik. Talán nem érdemli meg, de nem is
árt senkinek a megszerzésével. Ám a burzsuj olcsón vásárol, és drágán ad el.A
munkástól vásárol, és a munkásnak is ad el. A burzsuj nem hajt senkinek
hasznot.

Coral nem is várt választ a kérdésre. Egy kukkot sem értett
abból, amit a férfi mondott, ám ettől a szőözöntől és a
mannuíbődác nrniól'r'íl nlhi'ílun hámnli' rlr F7innnrrn _ na én

Hasonló cimű könyvek

Graham Greene további könyvei