Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Mellettem elférsz

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól. "Mindig ugyanazt szajkózták, szórakozott vénembernek gondoltam őket: az anyai nagyapámat meg az apai nagymamámat. Sátoros ünnepéknél játszották el, mint valami rituálét, hogy belekezdtek a történetükbe, és pontosan ugyanazokkal a szavakkal mondták el, mint legutóbb. És mi, a család, ugyannál a résznél nevettünk, esetleg valamelyik nagynéném mondott valamit – persze ugyanazt. Azon is nevettünk. Kamasz voltam, úgy hittem, öregek, szenilisek. Nem tudtam, hogy a tüzet őrzik, a hagyományt, a családi emlékezet morzsáit söprik össze. Talán utoljára. Ha akartam, ha nem, hallottam a meséiket. Azóta is ebből élek. Csak már kénytelen vagyok magam továbbkölteni őket. De szerencsére azt megtanultam, hogy üres ember, aki mellett nem fér el a múltja." Grecsó Krisztián

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
4 ajánlat
lira
2 799 Ft
tovább a boltba
numero7
2 507 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 624 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 499 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

A nyomozó kérdéseket tesz föl, következtetéseket von le, de a játszmának, a játék-
kal ellentétben, nincs vége, mert újabb jeleket hagy magának — a folyamatosság a
rendszer lényege.

Nem tudtam, hogyan fogjak hozzá. A lélekmosdatás után biztos voltam benne,
hogy szükségem van minden szilánkra, de azt is tudtam, tágan kell mozognom,
nem maradhatok magamhoz közel. A Varsó utca ámyában álltam, mikor eszem-
be jutott egy egészen kézenfekvő ötlet: előkeresem ]uszti mama önéletírását!
Harsogóan zöld volt a lomb, fáztam a hűvösben, a lombernyő elvett minden
fényt, elképzeltem magam, a Varsó könyökéből fölnéztem az égre: a tömbházak
között voltam, akár egy göröngy, egyre távolabbról néztem, de nem tudtam olyan
messziről, hogy a telep benne legyen. Nem a horizont volt szűk, nem azért. Ugy
van ez, mint a budai hegyekkel. Amikor a piactérre állok, messze, az út végén, a
Duna túloldalán a hegyeket látom, de a hegyek nem eltakarják a kilátást, hiszen,
ha nem lennének ott, nem látnék olyan messzire. A hegyek látszanak. így van a
múltam és köztem is: a valóságos távolság nem számit, vagyis éppen a távolság
miatt tudom, hogy bennem van.

Nehezen betűztem ki a kézirását. És bosszantott a sok következetlenség. Aztán:
imádtam olvasni. Tucatszor végigrágtam, ahogy a végére értem, kezdtem elölről,
mint valami szent szöveget, melynek már nem is az értelme volt a fontos. Közben
figyeltem magam, hol dobog jobban a szivem, melyik részt unom, mely mondatok-
nál szorul el a torkom. Minden jel és üzenet, csak meg kell fejtenem, mi van benne.

17

Egy telepen születtem, pusztai telep, nem messze a falutól, a telepek akkoriban
tűntek el, olvadtak be, mikor én voltam gyerek, a telepeknek a nyolcvanas évek
közepére vége lett, én meg eljöttem, és sokféle helyet kipróbáltam, mielőtt ideke-
rültem a kerületbe. Mint egy tenyér, olyan nekem a telep, nem az én tenyerem,
hanem egy termetes, kérges tenyér: az életvonalban megül a por, mint a sirkövek
vésett betűiben. A telepnek teste van, fáj neki, sajog, a telepet elhoztam magam-
mal, a telep az én testem is, mint régen az úttörők nyakkendője — a sok kicsi
vörös háromszög a nagy vörös zászló szétszabdalt része. így része az én testem a
telep testének. A gyári oldal házai mögött — innen a forgós tetejű, holland tipusú
szélmalmon, túl a sport-pályán meg a lődombon — a gyár parcellái kezdődtek.
Áztató tavak, csupa szigetes, nádassal benőtt láp, szűk csatornák, átfolyások,
füzes mocsarak és akácokkal szabdalt ingoványok, mindent beboritott az ázott
kender barna bőre, csupa halott víz volt az, a gyaloghidak, deszkacsapások egy
dermedt világ labirintusába vezettek. A tavak a gyár és a földek között voltak, a
tavakon túl házformára rakták a kenderboglyákat, akkora boglyaházak maga-
sodtak ott, mint benn, a telepen, a vályogból vert valódiak, és körülöttük, akárha
indiánsátrak lennének, kévébe kötve száradt a friss szár. A kendert kis nyomtávú
szamárvasúttal hordták, sosem értettem miért, de nem csak platókon, de csil-
lékben is, szamarak húzták a billegő kocsikat meg a platós hosszú vágányokat,
azok elé akár négy-öt állatot is befogtak. A tavakon innen magasodtak a gyár
kegyetlen kéményei, ontották a füstöt, esős téli napokon megszorult a szürke,
kenderszagú szmog, és levegőt sem lehetett kapni. A gróf-i oldal házai a temető-
nél kezdődtek, azért nevezték gróf-inak, mert egykoron a Károlyiak szérűskertje
volt: megsüllyedt, letaposott terület, hátul a gépállomásig, a téesz-csatornákig
és a termáltavakig tartott, melyek egy balul sikerült próbafúrás után marad-
tak a határban. Évekig senki sem törődött vele, hogy ömlik a forró termálvíz
a földekre, aztán befogták, és előbb üvegházakat fűtöttek velük, és csak utána
folytak ugyanoda. Hal, béka ebben sem élt meg, elboritott a halott viz mindent,
kilométereken át, ameddig a szem ellát, gőzölgött a határ. A telep szélén volt az
állomás, vonat a gyárba jött, de napjában egyszer személyvagont is csatoltak rá,
és ott volt a fűrésztelep, emerről meg, alig húsz perc járásnyira a falu. így nézett
ki a gyerekkoromban, ez volt az én telepem, pontosabban nem ez, mert ezek csak
tárgyak, jelek a térképen. A telep inkább a rendet jelenti, és az ottani rendet én
örökké magamban hurcolom. Pedig nem egyformák a telepi emberek! Egy család
sem ugyanolyan, még a régi, alacsony homlokú telepiek is különböznek, hiába
sok az alacsony, görbe hátú, keserű asszony, meg a gyári férfiak, akik fulladósak
és korán halnak a kenderportól.

A gyári oldalon laktunk, együtt a nagyszülőkkel, a nagybátyámmal, a nagy-
nénémmel, és szeretők, féljek jöttek-mentek, kétszobás, minden komfort nélküli
vályogház, szinte összezsúfolódtunk, ha mindenki hazaért, csak a kert volt tágas
meg az árnyékos gang. Ritka volt a csönd, a nyugalom, ezért is emlékszem,
hogy milyen különös délelőtt volt az, merev és mozdulatlan. Ketten voltunk
otthon ]uszti mamával. Kinn ültünk a gangon, ahonnan kiláttunk a kertbe, júli-
us volt, nyár dereka, a dinnyeérés szezonja, mama megszegett egy érett, illatos
sárgadinnyét, és megkérdezte, kérek-e hozzá kenyeret. Az almához is finom, de
18
a sárgadinnyéhez különösen javallott, különben órákig nem lehet rá vizet inni.
Hasmenést okoz. Alsós voltam, gyerek, a kertet néztem, a gang és a gyümölcsös
között árnyat adott egy nagy, lombos fa, már nem emlékszem miféle, csak hogy
lakott rajta egy harkály, és mindig kopácsolt. ]uszti mama rábeszélt, egyem
kenyérrel a sárgadinnyét. ]ó volt, a gyümölcs levével olvadt a kenyér fehér bele,
szopogattuk, különös csemege volt, sokáig úgy hittem, szeretem kenyérrel a
sárgadinnyét, mert akkor jólesett, leginkább az, hogy szót fogadtam, rendes fiú
voltam, és én szerettem szófogadó lenni. Összemosolyogtunk ]uszti mamával,
nézh'ink ki ;: oanoról a kertbe, ami inkább nlvan volt, mint pw őserdő ovíimölrs-

Hasonló cimű könyvek

Grecsó Krisztián további könyvei