Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Eksztázis

A tao, az alkímia és az eksztázistechnika a brahmani beavatás egyik lépcsője. Brahman a szellemi kaszt tagja. Ahhoz, hogy valaki brahman legyen, mint Indiában mondják, másodszor kell születnie, vagyis azt a bizonyos emberi élet lényegét megváltoztató összpontosított műveletet végre kell hajtania, és autentikus emberré kell lennie. Szellemnek nem nevezhető semmi, csak aminek forrása az igaz ember. Az igaz ember – a caddik és a dikaiosz – csak más kifejezés arra, hogy realizált alapállás. Csak más kép arra, hogy annak, amit kimondok, tárgyi igazságtartalma függ annak az életnek igaz voltától, amelyet élek. A szétszórt nyugtalanság a nem valódi életet élő ember lényének természetes következménye. Az igaz ember akkor is igaz, ha poharába vizet tölt és megissza. Egy khasszid tanítvány a mesteréhez csak azért ment el, hogy megnézze, a cipőjét miképpen fűzi be. Többre nincs is szükség! Kinyilatkoztatás lehet abban is, ahogy valaki egy pohár vizet megiszik, abban is, ahogy a könyvet kinyitja, vagy szánt. Az igazságról való tudás személyes feltételét kell megszerezni.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
bigbandi
390 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

Látni kell. Lépni kell. Át kell lépni a küszöbön. Fel kell ébredni! Ébernek kell lenni.
"Barátom, értelmed ne üljön le sehol, se belül, se kívül. Csak nem nagyképű nek lenni.
Elképzelhetetlenül gyarlók vagyunk." De — mint Buddha mondja — vannak közöttünk kevésbé
koszosak, akik ha a tanítást nem hallanák, elvesznének. Intézzétek el onmagatokkal. Senkit
nem tanítottam meg semmire. Ha látni akarsz, nézz bele. Sehol sem leülni. Ha valaki a
villámcsapás következményeit levonta és annak hatásait realizálta, a valósághatáron átlépett.
"Megtaláltad önmagadat — mondja Hsziang—jen. De a kezdetek kezdetéÖ l fogva semmi sem
távozott el Öled. Te voltál az, aki a valóság eöl szemedet lehunytad. A zenben semmi sem
szoml magyarázatra. A zent nem lehet tanítani. A zen által ismereteid nem gyarapszanak.
Csak túlmész önmagadon." Ez az, amit a Vadzsracseddika úgy hív, hogy a gyémántnál
keményebb tudás: amikor az ember szabaddá válik önmagától és a létezéső l és az életű ] és
az éntűl. De aki azt hiszi, hogy van megszabadulás, nem nevezheÖ szabadnak.
"Úgy élni, hogy ne legyen semmim és ne legyek senki" — mint a szufi mondja. "Az én helyem
a nem—hely, nyomom a nyomtalan". Ez az, amit Orpheusz methé aioniosznak nevez. Nem
ismeret, hanem valami, ami a "tüzes lendülethez közel áll", tivra—szamveganam aszannah,
ahogy Patandzsali mondja. A szatoriban a tudat minden kondícióját egyetlen pillanatra
ledobja, aztán gyorsan visszatér "teát inni és rizst enni", és mindent úgy tesz, mintha semmi se
történt volna, de szüntelenül a szatoriban él, beszél és alszik és járkál és dolgozik, vitatkozik
és veszekszik és megrö sül és gyermeket nevel, és semmivel sem tud többet. "A zen nem az én
dolga, hanem ajellemé". Mert a zen nem annyit jelent, hogy a felébredéssel megelégszem és
gyönyörködöm benne és élvezem. Van valami, amit a zenmesterek harmadik magatartásnak
neveztek. ülök a parton és a madarat nézem, ez az elö . Nem ülök sehol, nem vagyok én és
nem látok semmit, ez a második. ülök a parton és ismét a madarat nézem, ez a harmadik. Ez a
harmadik magatartás, a realizálás, amikor ülök és a madarat nézem, de tudom, hogy nincs én
és nincs madár! Amikor tudásom egész súlyát belevetem abba, hogy alszom és gyereket
nevelek. Amikor mélyen hallgatok afeI'yl, ami történt, és járkálok és dolgozom és vitatkozom
és veszekszem. Semmi sem ízléstelenebb, mint folyamatosan éberségemre hivatkozni! A
mester azt mondja, "ha valakiben túl sok a zen, az ember gyomrára megy". "Ha már Buddha
nevét hallom, tiltakozom", kiáltott a másik mester. A tanítvány panaszkodott, hogy amióta
mesteréhez csatlakozott, az egyetlenegy szót sem szólt szellemi dolgok feb ]. Mire a mester:
"Állandóan szellemi dolgokra tanítalak. Ha teát kértem, nem fogadtam eli Ha ételt hoztál,
nem ettem meg? Ha köszöntél, nem köszöntem vissza?" "Úresség, ez a valodi Én és ez az
igazi hazám". "A zen az, aminek nincs állítmánya".
A csan (zen) hagyománya nem nagy értekezésekben, hanem mondokban maradt fenn. Minden
mondo tartalma egy—egy szatori, vagyis megvillanás. Ez az, ami oly rokonná teszi a zent és a
khasszidizmust. A mondo rejtvény (a zen azt mondja, hogy koan). A mester ilyen koant ad
fel, és ezt kell megfejteni. A kérdésnek nincs ismerettartalma, és a felelet csak akkor helyes,
ha az ember a valósághatáron túlról, megváltozott tudatszerkezettel válaszol. Hangoltság
kérdése. Eksztatikus praxis. Mindenneníl ismeretközlés fals. Nem lehetek elég egyszefl .
Nem lehetek elég üres. "Ha ég és föld között egy tizedrész hüvelyknyi rés támad, mondja a
harmadik zen—pátriárka, a ketfí egymástól örökre elszakad." "Ha szembeállítod azt, amit
kívánsz, azzal, amit nem kívánsz, szellemed gyógyíthatatlanul megbetegszik." "Ne lakj kívül
a külső világban, ne lakj a belső ürességben, ez csak zavarhoz vezet." "Egy mindenben,
minden egyben." Ez a szufi ittihad és a görög henoszisz, a hindu jóga és a héberjihud.
8.
Erről a három dologról feltétlenül beszélni kell. Az elő, hogy a beavatást a khasszidizmus is,
mint a zen, az ember eksztatikus felvillanásának értelmezi. A héberek tesuvahnak hívják
(görögül metanoia). Megtérésnek is fordítják, de csak úgy, hogy az alapálláshoz való
megtérés. Megfordulásnak is mondható. A Tórában a próféták az Evangéliumban Keresztel'y
János tanítása: térjetek meg. Az esszénusok legfontosabb fogalma. A második, hogy ez a
megfordulás a zenben a szellemi etű feszítés egyetlen haláltmegveű bravúrjának eredménye.
Ez a szatori, amikor az embert a valóság villámcsapásszeü en éri. A khasszidoknál a tesuvah
szintén a realitásra eszmélésnek ilyen egyetlen eksztatikus villámcsapása. De ami ennek a
villámcsapásnak tartalma, nem értelmi bravúr, hanem étosz. Mert a súly nem a felismerésre,
hanem annak erkölcsi következményeire esik: A valóságot hiába ismerem fel, ha a
következményeket életemre nem alkalmazom. Minden beavatás realizálás. Hölderlin azt
mondja, hogy az ember minden nap hetvenhétszer zuhan az églií l a földre. A khasszidok azt
mondják, hogy aki megfordul, minden nap hetvenhétszer zuhan a foldő l az égbe. A
harmadik, hogy a beavatás természete a hébereknél vallásos, a zenben metafizikai. A zen a
szánkhya—jóga—buddhizmus hagyományábol n'Stt ki, és eszerint dnyána—moksa — a megismerés
általi megszabadulás gondolatát mélyen magába szívta. A héber hagyományban a végleges
megszabadulás a megváltás, amely isteni intervencióra, a Messiás megjelenésére történik,
amelynek fogadására az ember felkészülhet, de annak megtörténtére befolyása nincs. A
zenben a megszabadulás csak az emberen múlik, senki máson, még a mesteren sem. A
khasszidoknál a megszabadulást legtöbbször Hi nbánat és vezeklés eü zi meg. A zenben lű n,
bűnbánat, vezeklés csak az idiben van, és abban a pillanatban, amikor az ember a valóság
vonalán átlépett, mindennek semmi jelenő sége nincs. Ezért a hébereknél a beavatásban nincs
fontosabb, mint az ima. A zen nem imádkozik hanem meditál. A khasszidizmusban eksztázis
annyit jelent, mint az Úr színe elé (lifné ha Adon) lépni, a zenben annyit, mint elérni az észt
meghalado tudást.
A Kabala nyomán a khasszidok az alapállást Adam Kadmonnak nevezik. Ez az ember a
bűnbeesés előtt, akiben a szellemi képességek legmagasabbika, a nesamah meg nem zavartan
és meg nem torten élt, a beléje lehelt minden tudás birtokában. A beavatás az emberileg
elérhető legfelső létfokozat elérése. Ezért az eksztázis a khasszidok hitlahavutja. A
hitlahavumak nincs diszciplínája. A legenda elbeszéli, hogy a szentéleü rabbi meghal és a
túlvilágba lép. Érdeme szerint fölvezetik a mennyországba, de útközben óriási katlant pillant
meg, amelyben sok ezer és ezer ember lobogó lángok között szenved. Kik ezekf.7 — kérdi. Ezek
azok, hangzik a válasz, akik még az alvilág tüzében sem tértek meg. A rabbi erre a katlan
szélére rohan, onnan a lángtenger közepébe fejest ugrik, és nem távozik el, csak amikor a
tüzet eloltják. Ez a hitlahavut. Ha valami jellemzi, az éppen az, hogy elemi módon nélkülöz
minden diszciplínát. Mint egy roham. Odahajítja azt, ami a legtobb. Leginkább önmagát.
Áldozat az őrület tüzében. Nem kell az üdv, mint a szufinak. Nem kell az én, mint a zen
"p.—"menu 137 rtalt mint n'7 én! mpnhalarir'x maaa Anima"-

Hamvas Béla: további könyvei