Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

HÉT ÉV TIBETBEN

1944. A világot ötödik éve borítja lángba és vérbe a második világháború. Az osztrák hegymászó, Heinrich Harrer és társai 1939 óta brit hadifogságban vannak Indiában, míg végül a sokadik szökési kísérletük sikerrel jár, és a Himaláján keresztül Tibetbe, majd a tiltott fővárosba, Lhászába jutnak. Harrer nagy és vészterhes idők tanúja lesz az itt töltött évek alatt: épp trónjára lépő XIV. Dalai Lámával közeli barátságot köt, majd átéli az 1950-es kínai megszállást és az ezt kísérő szörnyű pusztítást. A Hét év Tibetben a nagy utazások története: a hegymászó több ezer kilométeres utat tesz meg szabadulása érdekében, de ennél fontosabb belső utazása, amely során megbékél önmagával, és a tibeti kultúra beavatott ismerője, és egyik legelszántabb védelmezője lesz. Heinrich Harrer klasszikusa egy letűnt korszakot varázsol elénk, és egyben életben tartja a reményt: a páratlan tibeti kultúra még menthető és megismerhető.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
konyvdiszkont
3 449 Ft
tovább a boltba
lyravac
4 599 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

szenvedélyes ópiumszívó, Tibetben pedig - ahol meg a dohányzást
sem látják szívesen a hatóságok, sőt néha meg büntetik is -, nem
tiltják az ópiumszívást. Néha persze a kínaiak példájától elcsábulva
egy—egy idevalósi is az ópium után nyúl. De ebben is megmutatkozik a
kormány ellentmondást nem tűrő hatalma: az ópiumszívás nem tud
elharapódzni, mert szigorú szemmel őrködnek a dohányzás bűne
fölött. Lhászában ugyan a világ valamennyi márkás cigarettáját meg
lehet vásárolni, de a hivatalokban, az utcán, a szertartásokon
szigon'ian tilos a dohányzás, és újévkor, amikor a szerzetesek
gyakorolják a hatalmat, még a cigaretták árusítását is megtiltják.

Ehelyett tubákolnak a tibetiek! A nép és a szerzetesek egyaránt
a saját készítésű burnótot használják. Mindegyikük büszke a maga
keverekére, és ha két tibeti találkozik, először a burnótot szedik elő, és
egy csipetnyivel megkínálják egymást. Eközben szeretnek egy kicsit
elhencegni dohányszelencéjükkel is, ami az olcsó jakszarvtól'a drága,
aranyfoglalatú jadekőig mindenféle változatban létezik. Elvezettel
szórják a port hüvelykujjuk körmére, és aztán nagy gyakorlattal óriási
porfelhőt fújnak ki a szájukon anélkül, hogy egyet is tüsszentenének.
Ha valaki szörnyű tüsszentésben tör ki, az biztos, hogy én vagyok - a
jelenlévők nagy derültségére.

Aztán nepáliak is vannak még Lhászában. Gazdagon öltöznek és
általában igen kövérek - mesüiről látni ezeken a kényelmes
kereskedőkön, milyen jó soruk van itt. Hála egy régi szerződésnek,
még ma is mentesek minden adó alól. Ezt az engedményt Tibetnek
egy vesztett háború után kellett megadnia, és értenek hozzá, hogyan
kell ezt a kedvezményt alaposan kihasználni. Övék a legszebb üzletek
a Barkoron, körmönfont kereskedők a ,,jó üzlet" iránti hatodik érzékkel
megáldva. Családjukat többnyire otthon hagyják, és később maguk is
visszatérnek hazájukba, ellentétben a kínaiakkal, akik szívesen
vesznek el tibeti nőket, és telepednek meg itt veglegesen.

A nyilvános ünnepségeken a nepáli diplomáciai képviselet mint
valami még tarkább sziget emelkedik ki az amúgy is igen színes
kavalkádból. Ruháik még az általános színpompát is felülmúlják, és a
gurkha—katonák — a tstőrségük — piros atillái már maüiről
világítanak. "

Ezek a katonák bizonyos hírhedtségre tettek szert Lhászában. Ok
az egyetlenek, akik túl merik tenni magukat a halászati tilalmon. Ha ez
a tibeti kormány fülébe jut, ünnepélyesen tiltakozik a nepáli
képviseletnél. Aztán csinos kis színjáték kezdődik. A gonosztevőket
természetesen meg kell büntetni, mert a képviselet nagy gondot fordít
a kormánnyal való jó viszonyra. De az uraságok többnyire maguk sem
egészen ártatlanok a dologban, mert Lhászában sok nemesember is
szereti a tiltott hazai halételt. A szegény bűnösöket tehát végtelenül
leszidják és megkorbácsolják. De mindkét büntetés kíméletes...

Lhászában egyetlen ember sem merne horgászni menni. Egész
Tibetben egyetlen hely van csak, amelynek halászási kiváltsága van.
Ez a Cangpo mentén fekszik, egy homoksivatag közepén. Nem terem
meg ott semmiféle gabona, és szarvasmarhákat sem lehet tartani,
mert nincsenek legelők. A halászat tehát az egyetlen élelmezési forrás,
és a törvény itt engedményt tett. E falu lakói persze másodrangúaknak
számítanak, éppúgy, mint a mészárosok és a kovácsok.

Számszerűen a mohamedánok is tekintélyes részét alkotják a
város lakosságának. Saját imaházuk van, és vallásuk gyakorlásában
teljes szabadságot élveznek. A tibeti nép egyik legszebb jellemvonása
az, hogy saját korlátlan szerzetsuralma ellenére semmiféle
fanatizmust nem mutat, és minden más vallást a végsőkig tiszteletben
tart.

A muszlimok többnyire Indiából vándoroltak be, és teljesen
összekeveredtek a tibetiekkel. Hitbuzgalmuknak megfelelően először
azt kívánták, hogy tibeti feleségük is térjen át az iszlámra. De
közbelépett a kormány, és csak akkor engedélyezte a tibeti nőknek a
muszlimokkal való házasságot, ha megmaradnak a hitükben. A vegyes
házasságból származó asszonyok és lányok még a tibeti viseletet
hordják a szép, harántsíkos köténnyel, s jelképesen az iszlám fátyolt
is fejfedőként."A férnak a fezekkel és turbánjaikkal tűnnek fel a
városképben. Ok is többnyire kereskedők, és jó ösüeköttetéseik
vannak Indiával, különösen Kasmírral.

A lovasünnepélyen, mint valami hatalmas kirakatban,
megfigyelhető Lhásza lakosságának valamennyi csoportja.

Látni itt ladakiakat, butániakat, mongolokat, szikkimieket,
kazahokat is. Igy nevezik a szomszedos törzseket. Különlegességnek
számítanak a hui-huik, a kínai mohamedánok Kuku—Nór tartományból.
Az ő tulajdonukban vannak a vágóhidak, amelyek a Lingkhoron kívül
egy külön negyedben fekszenek, és kissé lenézik őket, mert az állatok
leölésével vétenek a buddhista tanok ellen. De nekik is van saját
templomuk.

Amilyen különböző a vallás, a faj és a szokások tekintetében
Lhásza, olyan egyetértésben gyűlik össze a lakossága aZ újév
hónapjának mulatságaira. Még a Tibetért versengő két nagy rivális, az
angolok és a kínaiak sátra is békésen áll egymás mellett.

Az ünnepség fénypontját a lovasjátékok és az íjtávlövészet után
a nemesek egy külön versenyszáma adja, amilyet még életemben nem
láttam. Egy tarka függönyt feszítenek ki, ami elé konoentrikus
körökben bőrgyűrűket akasztanak egy körülbelül tizenöt centiméter
átmérőjű fekete céltáblára. Harminc méternyi távolságban áll fel a

Hasonló cimű könyvek

HEINRICH HARRER további könyvei