Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Narziss és Goldmund

,,Vagy élsz, szabadon, csapongó érzékekkel, teleszívod magad az ősi Éva-anya mellén, akad akkor néhány felséges öröm, de nincs oltalom a mulandóság ellen; élsz, akár gomba az erdőn, amely ma szép színekben pöffeszkedik, de holnapra elrohad. Vagy védekezel, magadra zárod a műhelyajtót, hogy illanó életednek emlékművet emelj - de akkor lemondás az élet, és nem vagy más, csak faragókés, igaz, a halhatatlanság szolgálatában, de kiszáradsz, elvész a szabadságod, el az élet minden öröme, teljessége." Két életút, két életcél, két életfelfogás - egymást vonzó és taszító pólusok, éppen, mint szenvedélyeit megélő Goldmund és az aszkéta paptanár, Narziss története. Narziss a szellem embere, míg Goldmund élete során a művészi ideált, az érzelmek kifejezésének módját keresi. Szerelmi kalandokon, gyilkosságokon, a pestis sújtotta vidékek halálélményein keresztül vezet az út önmaga megismeréséhez, tehetségének kibontakozásához, tanítómestere, Narziss pedig nem hagyja magára. Sosem engedik, nem engedhetik el a másikat, hiszen, ahogy Herman Hesse írja a mű egyik előszótervezetében: ,,Vonzzák, elbűvölik, meghódítják, megismerik, a végsőkig fokozzák vagy megsemmisítik egymást. Ez történik mindig, ha férfi és női princípium, lelkiismeret és ártatlanság, szellem és természet tiszta formában találkozik és néz szembe egymással." Herman Hesse a következőképpen összegzi Bruno fiának a szerzetes Narziss és a képfaragó Goldmund középkori kulisszák között játszódó történetének legfontosabb gondolatát 1928. december 27-én kelt levelében: ,,Az ember a régi, szemléletes és szép elképzelés szerint testből, lélekből és szellemből áll. Ezen alkotóelemek közül kettőt többnyire összekötnek egymással, a harmadikat pedig elhanyagolják. Így tagadta és hanyagolta el a testet a kereszténység a szellem és lélek összefonódása révén. Ezzel szemben korunk eltúlozza a test és az értelem kultúráját - mindkettőt a lélek kárára. A művészet azonban éppen hogy a lélek birodalma, lélekkel áthatott, kifinomult érzékiség, és messze az érzékin túlra törekszik."

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
lyravac
4 999 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


Mlntrla álmodna, akarattan es rrlegls lnlettel, leszltd kenyszer szavara Goldmund ovatosan rajzolni kezdett, szereto kezzel, hódolattal húzta meg a
szívében lakozó alak korvonalalt, leledven mestert, önmagát es a helyet, ahol volt Nem látta, amlnt a műhelyben továbbszoklk a tény, nem látta,
amint a mester tobbszor odapillant tele. Lenyát betolto, szive parancsolta reladatat ugy végezte, mintha aldozatot mutatna be, hogy magasba
emelje baratja kepet, es megdnzze ugy, ahogyan ma lelkeben el Anelkul, hogy gondolt imlna erre, ugy érezte, mintha adosságot rona le, mintha
köszönetet mondana. lelaus az asztaltnz lépett, és megszólalt:

— Del lamebedeln megyek, velemtanratsz Hadd lám rajzolál-e'7

Goldmund megá lepett, ránézett a nagy papírlapra, majd felretolta ot, és gondosan ugyes kezebe vette a lapot. Goldmund lelnadt almábol, es
szorongó várakozással teklntett a mesterre A mester ket kezeben tanvan a rajzot, vilagoskek szeme szlgon't, kisse eles teklntetevel alaposan
megnezte.

— ki ez akititt lerajzoltal'7 — kerdezte egyidd mdva Niklaus.

— A baráom, ifju szerzetes és tudós.

— Jólvan Moss kezet, az udvaron a kút. Aztan eneltrk. A egervyelm nlncsentát ltttun, kúsö mmkanvamak.

Goldmund engedelmesen elindult, az udvaron megtalálta a kutat, megmosta a kezet, és sokert nem adta volna, ha most belelátrlatna a mester
rejábe Mikor visszaten, az mar nem volt a mühelyben, hallotta, amint a szomszed helyisegben tett-vett, aztan megjelent — megmosakodott o is,
kötényét levetette, helyette becses posztokabátot viselt —unnepelyesen, teklntelyesen. Elorement, lel egy lépcsőn, amelynek korlatoszlopart
diorabol raragott kis angyalrejek dlszltettek, at egy tornácon, ahol régi és uj szobrok zsurolodtak, igy értek egy szép szobába, ahol a padlo, a ral ás
a mennyezet kemenyebol volt, és az ablak elott, a sarokban teritett asztal állt. Egy natal teremtes jott be sletve, s Goldmund megismerte a tegnap
esti, ablak-beli szép leanyt.

— Llsbettt— mordta amester—, tégy meg egy erttáket,verdegetnoztam.A nele...nolám, meg nem is udom a nevet

Goldmund bemutatkozott.

— TehátGoldmmd Ehetürk?

— Mans, apám

Hozott még egy tanyert, kisietett, es mar vissza is tért a szolgáloval, aki lelszolgálta az etket: disznohust, lencsét, fehér kenyeret. Ebe'd alatt az
apa errol is, arrol is beszelgetett a lányával, Goldmund csendesen ult, keveset evett, nagyon feszélyezetten, bizonytalanul érezte magát A lany
ugyancsak tetszett neki, szep, deloeg teremtés volt, szinte olyan magas, miriit az apja, de illedelmesen, megközelltnetetlenul ült ott, mrntlra uveg
mogott lenne, szora, pillantásra sem méltatta az idege nt.

Ebéd után igy szolt a mester: — Én még egy tálorat pihenek, menj a mühelybe, vagy usd el az idot odakünn, azután majd beszélünk a dologrol.

Goldmmd koszont, és kiment. Egy ora, de talán tobb ido is eltelt azota, hogy a mester látta a rajzot, es szava sem volt rola Most meg egy relorat
kell vamlal Nem tettetett mást, nat várt A műnelybe nem ment, nem akarta most viszontlátni a rajzát Kiment az udvarra, leült a kutkavára, és nézte
a csobol szuntelenul omld, a mely kőedenybe hullo vizsugarat, hulltaban, ahogy apro gyüriiket vetett, minduntalan levegot szakitott magaval a
melybe, ahonnan az teher gyongyokben vissza-visszaten, es a magasba igyekezett. A sotet viztukorben meglátta arcát, s arra gondolt, hogy a
kútból rá vlsszateklntö Goldmurd regen nem a klastroml Goldmund, nem is a Lydia Goldmundja már, de nem ls az erdoben Goldmmd többe. Arra
gondolt, nogy elete es minden emberi elet minduntalan változásban ellolylk, vegul teloldodlk, de művész által alkotott kepe valtozatlan, orokke
ugyanaz marad.

Talán — gondolta — mlnden művészet es talán minden szelleml gyökere is a naláttelelem Félünk a haláltól, borzadunk az elmulástol, szomorúan
nezzük dszrűl őszre a vlra'gok hamarl hervadasát, a levelek nullásat, es szivunkben érezzük bizonyossagát: mulandók vagyunk magunk ls, hamar
nervadok. Amlkor tettél a művész kezevel kepeket alkotunk a gondolkodó ágával torvenyek után kutatunk, gondolatokat lormulazunk, azért
tesszük, hogy valamt megis megmentsmk e roppant halaltárcbol, valamit od aállthassurk, ami maradandóbb, mint mi magurk. Az asszony, akirol
a mester szepseges madonnájat mintazta, talan elhervadt, talán már nem is él, nemsokára a mester is meghal, masok laknak majd hazaban,
masok Úlnek asztalához, de müve lennmarad, szaz év múlva, es meg sokkal tovább is ott lenyllk a csendes klastromtemplomban, örökké
szepsegesen, szája korul sos em valtozo, eppugy virulo, eppoly szomon't örök mosolyaval

Meghallotta, hogy a mester lerelá tart a lepcson, és gyorsan a mühelybe rutott. Niklaus mester lel-ala járt, tobbszor ranezett Goldmund rajzára,
végre megallt az ablak elott, es kisse vontatott, száraz modorában igy szot:

— Mifelenk aza szokas jarja, hogy az iras legatább regyeszlendeg tanul es apja azert amesterenektarubpánzt nzet.

Mivel szünetet tanott, Goldmund azt hitte, attol lel, nem kap majd tőle tanulopenzt. Vlllámgyorsan elővette keset, telnasltotta a varrást, es
klnalászta eldugott dukatjat Niklaus almelkodva nezte, aztan, amlnt Goldmund odanyújtotta nekl az aranyat, nevetnl kezdett.

— o, hatigyánetted? — nevette. —Nem, irjü ember tartsd csak meg a penzed Hallgass hát rdeArrol beszeltem, hogya mr celürkben az inasok
dolgaban mi a szokas. De en nem vagyok közöreeges tanitomester, es te

nem vagy kozonseges tanuloinas Mert az arrele tizenhárom-tizennégy, legteljebb tizenot esztendos, mikor megkezdi tanuloeveit, es tele idejet
mühelysoprogetessel tolti, meg zabot hegyez. Te azonban mar letorulted szad szelerél a tejrelt, korod utan regen legeny vagy akar mester is
lenetrel. Szakállas lnast meg a mi oerlúntben sona nem lattak. Azt ls mondtam neked, nem tanok a házamban inast. De te nem ls látszol olyanrek,
aki tüme, hogy parancsoljanak neki, meg ide -oda küldézgessek.

Goldmund mrelmettensege tovább már nem ndnetett, a mester lalanany szava kínpadra teszltette, rettentő unalmasnak, lskolamesteresnek
erezte valamennylt. Hevesen lelklaltott:

— Minek mondod, uam, ha ugysem gordolszarra, hogytarulosorba vágy7

A mester nem mvartatta magat, szokott modorabantovább lolytatta:

— Egy óra hosszat toprengem sorsodon, rriost lágy hát tuelemmel te is, halgass meg Láttam a rajzodat Vamak hbár, de mindazonáltal szep.
Ha nem lenne az, natlel tonnttal megajándékoznalak, menj isten nirevel, es ellelejtenelek. Több mondanlvalom a rajzodrol nlnos. Szeretnek segiteni
abban, hogy műu'asz leness, talan ez a ruvatasod. De te lnas mar nem lehetsz aki pedig nem volt lnas, nem szolgalta le tanubevett, az oenúnkben
legeny es mester sem lehet. Ennylt eloljaroban. De egy probat tehetsz Ha mododban áll, hogy egy ideig a varosban maradj, eljarhatsz hozzam, es
egyet-mást tanulhatsz Kötelező szó, szerzodes nelkul, s abban az oraban akkor megy tovább, mikor kedved tartja. Eltornetsz nalam nehány
raragokest, tonkretehetsz nehány ratuskot, ha meg kiderul, hogy rem vagy keplarago, eppenseggel masrele lordltod szekered rudjat. Megelegszel
ezzel?

Szégyenkezve ás meghatottan hallgatta Goldmund.

— Szivbolkészorém, uam — klaltotta. Honalan vagyok, igy lat a városban is megelek majd, éppúgy mint az erdőn Megertelek, uam, la nem
akarszgondot, lelelosseget vallahi miattam, mlnt egy inasgyereken. Nagy szerencsenek tartom, hogy náladtanulhatok Sziibol koszonom hozzam
valo josagodat

Tizenegyedik fejezet

új képekkel ölelte körül Goldmundot a város, új élet vena kezdetét. Amltyen vidaman csalogató, buja boséggel fogadta e tartomány és e város.
ety iirvendeztetűen, sokat ígelöen várta új elete. Ha lelkében érintetten maradt is a szomorúság es a látá tudás alapja, a telszínen megis tarkán
pompazott előtte az élet. Goldmund életének legboldogabb, leggondtalanabb korszaka köszöntön be. Künn a gazdag püspökváros minden
művészete, asszonyai, ezernyi kellemetes játéka és látványossaga üdvözölte; belül ébredo müwászlénye ajandekozta meg új megélzesekkel,
tapasztalasokkal. Amesterkozbenjárasaraa halpiaoon, egy aranyom házában talált hajlékra, s a mestertől meg az aranyozatol megtanuta a fa és
a gi psz, lesték és kenoe meg az aranytüst használatának mesterség ét.

Goldmund nem tartamú a boldogtalan. nagy adottságokkal megáldon, de a kilejezés eszküzét hiába kereso müvészek koze. Mert akad olyan
ember, több is. akinek rnegadaton, hogy a világ szépségét mélyen, hatalmasan átérezze, és lelkében nemes, jelentös képek loganjanak. ámde
nem leli útjat, miképp adhatna vissza újra e képeket, hogyan fejemetrré ki, hogyan kozülhetrré a többlek oromere. Goldmund nem szükolkodétt e
téren. Könnyedén, jatszva hasznalta kezét és tanulta meg a mesterségbeli fogásokat fortélyokat, éppoly könnyedén, mint munka után néhány
cimborájátol a lantpengetést és a táncot falusi vasárnapok tancmulatsagain. Konnyen tanulta. ment magatol. De azért alaposan neki kellett
gyürkoznie a tafaragásnak. nehézségekbe ütközött. csalódások érték, jo nehany takaros ladarabot tünkrehasogaton, nemegyszer derekasan
ujjaba vágott. De gyorsantüljutolta kezdet nehezén, és ügyességretett szert. A mester mégis gyakran nagyon elégedetlen volt vele, es így beszélt:

— Jo is, Goldmuid, hogy se inasom se legeryem nem vagy szerencsére tudjik. erdobol országútról vetodtél ide, ahová egy napon
visszakerülsz. Aki azt hinné, netan polgár és kézműves, nem pedig hontalan korioalo vagy, könnjmn kisértésbe esne olyasmit kivanni toled, arnlt
minden mester megkíván az embereitol. Jo munkás vagy. ha éppen ügy tartja kedved. De a múlt héten is két nap korioáltál. Tegnap is az udtmri
mühelyberr, ahol két angyalfej várta. hogy lényesle rsiszold. ataludtad a lel napot

Goldmund szoltantl hallgatta, nem magwráütodott, a szemrehányás jogos volt. Tudta magarol: nem szorgalmas, és nem éppen megbizhato.
Valameddig munkája lebilincselte, nehéz leladat elé állitotta, vagy ügyessége orrtudatával es üromével toltotte el, addig buzgon dolgozm. A nehéz
testi munkat kellettenül végezte. és a mesterseggel jard nem nehez, de időt. szorgalmat lgenylö. állnatatossagot, türelmet kivánó feladatokat
gyakran elviselhetettennek érezte. Olykor maga is csodalkozott ezen. Egykét esztendei vandorlás elegendo len volna, hogy ellustuljon, es
rnegbimatattanna váljék? Vagy talan anyja egyre novekvo, benne elhatalmasodó öröksége lenne? Honnét ered hat a hlba? Jol emlékezett még
első klastmmi éveire, szorgalmas, joravalo diakmagara. Honnét volt akkoriban ma hiányzo, oly nagy türelme, hogyan tudta oly láradhataltan
odaadással binázni a latin szintaxist es mind a görög aonsztoszokat, holott szive melyen valojaban nem ls volt nekl fontos? Olykor elgondolkozoú
ezen. Akkor a szeletet aoélozta meg es nóvesztene szárnyat, tanulasi: nem volt egyeb, mint Nalzisst ostromló esdekles, mivel szeretetet csak
ügyelme es ellsmerese telkeltásevel nyerhette el. Akkoriban a szeretett tanító egyetlen ellsmelű pillantasaert élik. napok hosszat volt képes
taradozrri. Azután ahitott oélja beleljesiftt, Naniss a barátja len. és külorrös módon éppen a tudás Nalziss vezette rá, hogy a tudomány nem az o
vilaga, es lelidezte lelkében anyja elveszett képét Atudomarry, a szerzetesi eszmény és ereny helyett új uai lényének hatalmas. osi oszlönei lettek:
a nemiség, az asszony szeretne, a függetterség vágya, a vandoltás. Ámde meglatta a mester Máriaszobrát, felledezte onmagaban a művészt, új
útra lepett, s újm megállapodott. De most mi történt? Hova vezet tovább az útja7 Honrét hatazakadalyok?

Eleinte nem ismerte lel. Azt értené meg csupán, hogy hiába csodalja Niklaus mestert oly nagyon, semmiképpen sem szereti úgy. mint egykor
Narzisst, hiszen néha még orome is telik benne. ha kiabránditlratja vagy felbosszantja. úgy vélte, ez a mester kettos lényével függ össze. Niklaus
kezénekteremtményei — legalabbi s a legjobbak—Goldmund tisztelt eszrnényképei voltak, a mester azonban rem volt eszrnénytépe.

Niklaus mesterben a müvész mellett. aki a legszebb és legtajdalmasabb mosolyü lstenanyaképet faragta, a lato és tudo mellett, akinek keze
mély tapasztalatokat és sejtelmeket varázsolt lathato képekké. egy másik Niklaus is lakozott a kissé szigorü és aggályos családapa és
oéhmesler, csendes hazában lányaval és egy rüt szolgaléval nyugalmas, kissé tespedt életet élő ozvegy, nyugodt, mértékletes, rendezett és
tisztességes eletben elkenyetnesedeútérűú, aki Goldmmd legelűsebb ösztönei ellen hevesen védekezem.

Bár Goldmund tisztelte mesterét, bár soha nem volt hajlando, hogy masokat rola laggasson, vagy mások elott felette itélkezzék. egy esztendo
után mégis minden megtudnatót. a legielentéktelenebbet is, tudun lelausrúl. E mester becses volt szívének, szerette és gyűlölte egyarant, nem
hagyott neki nyugtm, és ezért a tanMny szeretetével és gyanaktmisaval. mindig lesben áto tudásszomjáiml behatolt természete és élete
rejtelmeibe. Latta. hogy Niklaus házában se inas, se legény nem lakott. holott szoba lettvolna elég. Latta. hogy csak nagyon ritkan hagyja el hazai,
és épp oly ritkan fogad vendégeket Megűgyelte, milyen meghato és féltékeny szeretettel ovezi lányát, rejtegetn próbálja mindenkr elöl. Tudta azt is.
hogy özvegyi, szigoru, koravén bnmegtartéztatása mügrm még eletmn osztonok oujkámak, és olykor. ha egy küsö megbízatás útra szolitja, az
utazás egy-két napjara csodálatosan megváltozik és megtatalodik. Egyszer észrevene egy idegen varoskában, ahol faragott szószéket állitottak
lel, hogy Niklaus mester napszátla után lopva egy rnegvasárolhalo szajhahoz osont, és utána naphosszat nyugtalan, haragos kedvében volt

Idovel a tudasszomjttoz meg mas is csatlakozott. ami Goldmundot a mester hazaban tartotta. és lejtölest okozott neki. Lisbettt volt, a mester
szép leanya. aki megtetszett neki nagyon. thkan láthatta, a lány soha nem lépett a mühelyoe. s Goldmund nem tudta okát. vajon témkerülo
ridegségét csupán apja tukmalta-e rá. vagy természetébol ered. Nem kerülhette el ngyelmét, hogy a mester tobbe nem hivta asztalalxtz, és azon
vdt, hogy minden találkozásukat meghiúsítsa. Látta, Lisbmtt igen becses, féltve őrzött szűz, házasság nélkül szerelemre náa remeny nem terem,
és az is. aki öt oltárhoz vezetné, csak joravalo szülok ha, rangos eéh tagja, lehetoleg vagyonos ember lehet.

Lisbeth szépsége, amely annyira mas volt, mint az asszonycsavargoké és parasztném-bereké. már azon az első napon magához delejezte
Goldmund szemét. Valami, még ek'irtte lsmeletten, valami különleges rejlett benne, amely Goldmundot nemsen vonzotta. s egyben mégis
gyanakvova, sot ingerültté tette, valami nagy nyugalom és ártaltanság, illendőség és tisztaság, amely mégsem volt gyermeki, minden illem és
szemérem mögött rejtett ridegség gőgie bujkált, s igy artatlansaga nem hatotta meg, nem legyverezle le Goldmundot taki gyereket soha el nem
csabitolt volna), hanem bosszantotta és ingerelte. Alighogy alakja lelkében eleven képpé, kozelebbi ismerossé változott, vagyat érzett, hogy
egyszer megalkossa szobrát. de nem mostani magárol. hanem megbolydult, élzeki, és szenvedő vonásokkal, ébren. nem a tiszta Szüzet, hanem
Magdolnat. Gyakran vágyott arra. hogy e nyugodt, szép és mozdulatlan areot egyszer akar gyonyortol, akar lajdalomtól leldúltan, lellapozva. titkát
meztelenül lassa.

Egy másik arc is lakon még lelkében, mégsem egészen az évé, egy szüntelen elszoko, beburkolozo arc. sovárogva kivánta, hogy egyszer
megragadja, müvészetével életre keltse. Az anya arca volt. Már régen nem az a régi, nem az, amely Narzissszal valo beszélgetései utan az
emlékezet sotet rnélységébol újra megjelent. A vandorlás napjaiban, szerelmes éjszakákon. a vagyakozas perceiben. a halalveszedelem és
halalkozelség áraiban lassan megváltozott, gazdagabb, árnyaltabb lett az anya arca. már nemcsak az o anyja volt, vonasaibol, szineibol egy
személytelen anyakép alakult ki, Eva, az Ösanya képe. Miként Niklaus mester egyik-másik madonnajában — Goldmund szemében
lelülmúlnatatlannak tetszo modon — a kitejezés tokeletességével és erejével megalkotta a tajdalmas lstenanya képmásai. o azt remélte, egykor
érenebb, biztosabb tudással megalkothatja majd a világi Eva-Anya képét, úgy. amint az legrégibb, legdragabb szentségekérrt szivében él. Ez a
benso kép. egykor csupán anyja és hozzafonodo szerelme emlékképe, állando változásban nőttön-nőtt. Liese, a cigányasszony, Lydia, a
lovagkisasszony vonasa mind, és némely mas asszony arc utat talált az eredeti képbe, de nemcsak ok. a szeretett asszony" arook alkották tovább,
lnnnalta, új vonasokkal gazdagitotta minden megrazkodtatás, minden tapasztalat és minden élmény. Ez az alak, ha egykor sikerül. és latlratova
varázsolja. nem egyetten asszony személyét abrazolja majd, hanem az életet magat jelento Ösanyat. Gyakran úgy hitte, látja, olykor megjelen
almaiban is. De erről az Eva-latomasról es amit, hogy mit is fejezne kl. mondani csak ennyit tudott: az életöröm. a szenvedes es a halal titkos
rokonsagarol val-lare.

Egy esztendo leforgása alatt Goldmund sokat tanult Hamarosan nagy biztonsággal rajzolt. és a faragas mellett Niklaus alkalomadtan
megengedte. hogy agyagmintázással is kisérletezzék. Elsö sikerült müve egy jo kétarasznyi agyagszobrocska, a kicsi Júlla, Lydia hügocskájanak
csabus-varázsos alakja volt. E murkájat a mester megdirsérte, de kivariságát— hogy fémbe üntlesse — nem teljestelte, mondvan. etigura tül buja
és világi, nem vállalja a keresztapasagot Ezután került sor Nalziss szobrának megalkotására. Goldmund faragta ki tabol, mégpedig Janos
tanMny alakjában. miiml a mester, ha megfelel. egy golgotaosoponba kivanta allitani, amelyre megbizatása volt, s mindkét legénye hosszu ido ola
marcsak ezen dolgozott. a végso kivitelezésta mesterre hagyván

Mélységes szeretenel dolgozott Goldmund Narziss alakjan. valahanyszor kizokkerrt a kerékvágásbol — és ez nem ntkan esett meg —, ebben a
munkában újra magara. műveszetére, lelkere talalt; szeretkezesek. daridók, cimboras dunajkodasok, kockajatek, sűrű sorral dulakodasok ls
hevesen magukkal sodorták, utana aztán egy vagy több napon at kerülte a műhelyt, vagy zilaltan és fásultan állt munkája mellett. Amde

Hasonló cimű könyvek

Hermann Hesse további könyvei