Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Emlékirataim

Kenderes (Szolnok megye, Magyarország), 1868. június 18. az induló és Estoril (Portugália), 1957. február 9. a befejező pontja annak a hosszú, csaknem kilenc évtizedes életpályának, amelynek nyolc évtizedéről maga az számol be, aki megfutotta: vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József király és császár udvari szárnysegéde, flottaparancsnok altengernagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére, Magyarországnak 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig kormányzója és „legfelsőbb hadura”, a németek, majd az amerikaiak foglya, végül pedig – haláláig – portugáliai magyar emigráns. Életében – s halála után is sokáig, talán mind a mai napig – jó és rossz szándékú legendák övezték személyét: párthíveinek s ellenfeleinek gyakran indulat táplálta, célzatos ferdítései: túlzások és elhallgatások egy- és másfelől. Számvetéséből – emlékiratából –, amelyet öregen, életének utolsó évtizedében készített, talán tisztábban rajzolódik ki alakja, s mi a hosszú évtizedek biztosabb távolából ma már nem minden együttérzés nélkül tekintjük személyes sorsának bizonyos értelemben nemzetével is rokon tragikumát. Tartalom Előszó az első kiadáshoz 5 Ki a nagyvilágba 9 Újabb szolgálati beosztásaim 34 I. Ferenc József őfelsége szárnysegédje a bécsi udvarban 1909-1914 51 Tengeri háború az Adrián. IV. Károly koronázása 81 Az otrantói tengeri ütközet 96 Flottaparancsnoki kinevezésem és a szomorú vég 105 Forradalom Magyarországon Károlyi Mihálytól Kun Béláig 114 Az ellenforradalom. Hadügyminiszteri és fővezéri megbízatásom 122 Magyarország kormányzójává választanak 133 Károly király visszatérési kísérletei - 1920 146 Utunk a szabadba 162 A római jegyzőkönyvek és a Róma-Berlin tengely 178 Utazások és vendégek 188 Ellentétek Hitlerrel 207 A második világháború Magyarország mint nem hadviselő fél 224 A második világháború Magyarország hadba lép 246 Kormányzóhelyettes választása 258 Kivezető utat keresünk 267 Magyarország megszállása 280 Fegyverszünetet kérünk. Elfogatásom 301 Az amerikaiak bevonulása 322 Visszatekintés és a jövő kilátásai 340 Okmányok 347 Magyarország térképe magyarázattal 356 Jegyzetek (Sipos Péter) 359 Névmutató (A. Bedekovics Erzsébet) 393

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
3 ajánlat
bedo
990 Ft
tovább a boltba
kimera
1 200 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 500 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

dicsőséges hadilobogónkat egyszersmindenkorra bevontuk —,
akkori kétségbeesésemben megfogadtam, hogy a tengert nem
akarom többet viszontlátni. És most ismét büszke csatahajó
parancsnoki hídján állottam Fő árhócán ugyan ott lengett a
magyar főhadúri lobogó, azonban ez a csatahajó annak a Zara—
nak a nevét viselte, amely egykor a magyar szent koronához
tartozott Dalmácia fővárosa volt.

Rendkívüli érdeklődéssel kísértem a haditengerészeti
gyakorlatot. A hajók, tisztek és a legénység kit ünő benyomást
tettek. A tengemagyi lakosztályban elköltött villásreggeli alatt
a következő rövid beszédet tartottam olasz nyelven:

,,Kira'lyi és császári Felség, kiralyi Fenség, tengerész

bajtársak! Mostani szavaimmal ismét belépek abba

az egyedülálló szép közösségbe, amely a világ minden

tengerészet egymashoz öleli. Az egyszerű halászok es

a tengernagyok egyetlen nagy csaladba tartoznak,

amelynek tagjai ösztönösen megértik egymást, bar—

milyen nemzet nyelvén is beszélnek. Az elemekkel

folytatott azonos küzdelmünk egyesít bennünket. Mi—

dőn rank tört a világháború vihara és a politikai

helyzet arra kényszerített bennünket, hogy mint ellen—
ségek harcoljunk, hadi vállalkozásainkban sohasem
183
volt a gyűlölet az iranyi'tónk. Cselekvésünk és lehető-
ségeink kereteit csakis a'gyu'ink pontossága és horde—
reje, valamint hajóink ereje és gyorsasága szabta
meg, Hadvezete'sünk mól/íja miatt nem volt mit egy—
mas szeme're vetnünk. Mindig a ,, fair play " szellemé-
ben harcoltunk. És most, 18 év elmultaval ismét la-
tom a szeretett tengert, szívom levegőjét és _fede'lzetet
érzek talpam alatt. Megertik bizonyara valamennyien,
hogy ez nekem mitjelenti... "
Villásreggeli után elhagytuk a hajót és jól ápolt kertekhez
hasonló tájon Ö Felségével udvari különvonaton visszatértünk
Rómába Itt este a király ismét díszlakomát adott, s ezen ezút—
tal az egész diplomáciai kar is résztvett.
Mussolini vitathatatlan sikerei sorába tartozik a lateráni
szerződés. Ezzel véget vetett az olasz állam és a pápaság kö—
zött 1870 óta fennállott ellentétnek. Azóta a pápa a Vatikánvá—
ros államában mint ennek szuverén feje székel és fogadja ide—
gen államfők látogatását, amit előzően az olasz uralkodók
sértésnek vettek. Számunkra vatikáni látogatásunk felejthetet—
len élmény volt, Nincs magyar, aki nem volna öntudatosan
büszke arra, hogy az 1000. évben Rómába küldött Aserik apát
magának II. Szilveszter pápának kezéből hozta a szent koronát
és az apostoli keresztet, s így Magyarország mentesült attól,
hogy akár a német, akár a bizánci császár hűbéri főhatóságá—
nak elismerésére kényszerüljön. Magyarország ezzel a koro—
nával, amely első királyunknak, a később szentté avatott Ist—
vánnak fejét ékesítette, lépett be a nyugati nemzetek közössé—
gébe, mint ennek legkeletibb tagja. Ilyen gondolatok töltöttek
el, midőn a ,,gentiluomini di cappa e spaa'a" küldöttsége ér—
tünk jött, hogy a Vatikánba kísérjen, Ez volt egyébként az els ő
alkalom, hogy Ö Szentsége küldöttei ismét beléptek a Ouiri—
nalba, ahol 1870. szeptember 20—áig a pápák székeltek. A va—
tikáni palota belső udvarában, középkori díszben a svájci gár—
da tisztelgése fogadott. Azután szertartásos menetben vonul—
tunk fel az óriási lépcsőn, majd világhírü festményekkel dí—
szített termek hosszú során keresztül a reánk várakozó szol—
gálattevő kamarásig, s ez nyomban jelentette érkezésünket XI.
184
Pius pápának. Ö Szentsége trónszékén ülve fogadott bennün—
ket és élénken érdeklődött az általános világpolitikai helyzet és
a magyar viszonyok iránt. A fogadás félóránál tovább tartott;
ez alatt a ránk tett nagy hatást szomorúság fokozta azért, mert
súlyos beteggel álltunk szemben. A hagyományos szokásnak
megfelelően felkerestük még Eugenio Pacelli bíboros államtit—

Horthy Miklós további könyvei