Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Gazdag ember, szegény ember

Shaw regénye igazi sikerkönyv, mely egy szegény amerikai család életét mutatja be közvetlenül a második világháború utáni két évtizedben. Három főhőse van, a Jordache család gyermekei, akik egy New York melletti kisvárosban, egy szegényes pékműhely fölötti lakásból indulnak el a felnőtt életbe. A szülők - az első világháborúban megrokkant, Németországból emigrált pék és az amerikai árvaházban felnőtt sérült lelkű anya - mindketten érzelemszegény, korlátolt emberek. Az örökös veszekedéstől és panaszkodástól visszhangzó ház egyetlen útravalója a gyerekek számára a pékműhelyben éjszakákon át verejtékező apa becsületességének sajátos törvénye és a megkínzott, egoista anya taszító magatartása.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
konyvdiszkont
3 375 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


— Ebben a városban — mondta akkoriban — egy magányos asszonynak a
legjobb hely a vágószoba. Nincs egyedül, de nem mutogatja magát, nem
háborgatja senki lelke nyugalmát, van rendszeres és gyakorlati
tennivalója, mintha csak süteményt sütne minden áldott nap.

Gretchen akkor koszonettel nemet mondott, mert még ennyi hasznot
sem akart huzni Colin hírnevébol, és beiratkozott az egyetemi
tanfolyamra. Am valahányszor Sammel beszélt, gondolkodóba esett, vajon
nem elhamarkodta—e azt a nemet. Az évfolyamon mindenki sokkal
fiatalabb volt nála, és sokkal gyorsabb észjárású. Szerinte fölösleges
dolgok érdekelték öket, órák alatt tanultak meg hatalmas mennyiségű
ismeretet, és ugyanilyen gyorsan felejtettek is, míg ő heteken át
küzd'ott az anyaggal.

Visszament a kanapéhoz, és újból kezébe vette Rudolph levelét.
Velence, persze, Velence. És a szépséges, fiatal feleség, aki
véletlenűl még dúsgazdag is. Rudolph—féle szerencse.

"Whitbyböl idonkent eljut hozzám némi békétlen morgolódás —
olvasta. — Az 'oreg Calderwood igen zordonul szemleli kissé hosszúra
nyúló kiruccanásaimat, és Johnny, azzal a minden hájjal megkent sima
tojásképével, amely valójában puritán lelkiismeretet takar, finoman
célozgat rá, hogy eleg lesz már a vakáciobol. Az igazság az, hogy én
nem vakáciozom, még akkor sem, ha őszintén elvezem. Most egészítem ki
tanulmányaimat azzal, amire annak idején nem telt, mert az egyetemről
egyenest állásba mentem az áruházba. Otthon sok minden vár megoldásra,
amit már forgatok a fejemben olyankor is, amikor egy Tiziant bámulok a
Dogé—palotában, vagy eszpresszokávét iszom a Piazza San Marcon.

Talán nagyképűnek ítélsz majd, de ezt is vállalom, mert
mindenekelőtt azt kell eld'ontenem, mihez kezdjek, hogyan eljek
ezentul. Harmincot éves koromra annyi a pénzem, tökém és évi
j'ovedelmem, hogy életem végéig vígan élhetek belöle. És ezen nem
változtatna, ha mégoly költséges passzioim lennének — de nincsenek —,
sot az sem, ha Jean teljesen vagyontalan lenne — de nem az.
Amerikában, ha egyszer meggazdagodtál, langelmének vagy
csillapíthatatlanul falánknak kell lenned, hogy visszahullj a
szegénységbe. Sehogyan sincs ínyemre az a gondolat, hogy életem
hátralevő részében is adják—vegyek, szaporítsam a vagyonomat, amely
már így is jóval tobb, mint elegendo. A vagyon kiolte belolem a
vagyongyűjtés vágyát. Már nem elégít ki, hogy az ország minden zugában
megnyithatom a Calderwood—cég ujabb bevásárlóközpontjait vagy
megkaparinthatom még néhány vállalkozás ellenőrzési jogát.
Kereskedelmi nagyhatalommá válni vonzo perspektiva lehet az olyan
embernek, mint Johnny Heath vagy Bradford Knight, de én a legköznapibb
robotmunkát látom benne. Szeretek utazni, es vigasztalan lennék, ha
valaki azt mondaná, hogy nem johetek ide t'obbé, de nem akarok
hasonlítani Henry James alakjaira sem, akik, hogy E. M. Forster
szavával éljek, partra szállnak Európában, bámulják a művészi
alkotásokat meg egymást, és többre nem kíváncsiak. Amint látod,
frissen felfedezett lustaságomat arra is használom, hogy olvasgassak
egyet—mást.

Tetszeleghetnék persze az emberbarát szerepeben, és teszem azt,
szerény összegeket juttathatnek erdemes szegény sorsuaknak vagy
érdemes művészeknek, netán érdemes kutatoknak, tudosoknak, mint
ahogyan adok is, mégpedig, remelem, bokezűen, külonféle célokra.
Semmiképpen sem tudom azonban odaképzelni magam dontöbíronak ilyen
ügyekben. Egyetlen elfoglaltságom a jótékonykodás, pedig végképp nem
lehetne.

Velem együtt bizonyára komikusnak találod te is, hogy a Jordache
család egyik tagjának ekkora gondot okoz a pénze — de hát Amerikában
minden lehetséges, és az élet úgy hozta, hogy én most mégis ezen
t'oprenkedem.

Egyéb bonyodalmak is akadnak. Szeretem a whitbyi házamat és
szeretem Whitbyt is. Az igazság az, hogy nem szivesen elnek másutt.
Nemrégiben Jean is bevallotta, hogy megkedvelte a vidéki életet, és
azt mondja, a legszívesebben ott nevelné fel a gyermekeinket, ha
lesznek egyáltalán. Nos, majd gondoskodom róla, hogy legyenek, vagy
legalább egy legyen, akit felnevelhet. Tarthatunk egy kisebb lakást
New Yorkban is, ha éppen nagyvilági élményekre vágyunk, vagy Jeannek
ott akad munkája. Csakhogy Whitbyben nincsenek semmittevok. A
szomszédaim nyomban kűlöncnek bélyegeznének, és a város máris
veszítene vonzerejéböl.

Ha visszatérek Amerikába, talán veszek egy Times—t, és
végigbongészem az álláshirdetéseket. Most toppant be Jean,
csuromvizes, boldog és egy kicsit becsípett. Az eső elől valami
eszpresszoba menekült, és két velencei úriember megkínálta borral.
Szeretettel üdvöz'ol.

Hosszú és önzö levelet írtam. Hasonloan hosszú és hasonlóképpen
onzo levelet várok töled is. Az American Expresshez címezd, Párizsba.
Nem tudom, ugyan, mikor érkezu'nk Párizsba, de két héten belül
valamikor, és addig ok gyűjtik a postámat. Billyvel együtt szeretettel
udvozöllek: Rudolph. P. S. Tómról semmi hír? Anya temetése ota nem
tudok rola."

Gretchen letette az öccse határozott es jól olvasható kézírásával
sűrűn teleírt, vékony légiposta levélpapírokat. Kiitta a whiskyt, és
ugy dontott, hogy még egyet nem iszik. Fölkelt, az ablakhoz ment,
kinézett. zuhogott az eső. A város, mintha feloldódott volna a vizben.

Elt'oprengett Rudolph levelén. Levélben barátibb viszonyban voltak
egymással, mint olyankor, amikor találkoztak. Rudolph levelei néha
elárulták bizonytalanságát, s hogy legalábbis hiányzott beloluk a
máskor leplezett fennhéjázó magabiztosság, az éppenséggel kedvessé
tette öccsét a szemében. Ha együtt voltak, elobb—utobb elj'ott a
pillanat, amikor Gretchent ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy
bántsa. Leveleiben a hallgatólagos és nagylelkű megbocsátás volt a
legszeretetreméltóbb, mert máskor semmi jelét nem adta, hogy volna
megbocsátanivaloja. Billy elmesélte, mennyire megsertette Rudolphot
még akkor az iskolában, és Rudolph errol említést sem tett, hanem
szeretettel, figyelmesen bánt a gyerekkel, amikor csak találkoztak. És
a leveleit mindig azzal zárta, hogy "Eillyvel együtt szeretettel
üdvözöllek".

Meg kell tanulnom, hogy nagyvonalu legyek, gondolta, mig kibámult
az esobe.

Nem tudott d'onteni Tomot illetoen sem. Tom nem írt gyakran, de
idorol idore tudatta Gretchennel, mit csinál, hogy megy sora. Am
ugyanugy, mint annak idején anyjával, vele is megígértette, hogy
Rudolph nem tud meg semmit felole. Tom is Olaszországban volt. Igaz,
hogv a félsziget túlsó felén. és jóval delebbre. de mégiscsak

Hasonló cimű könyvek

Irwin Shaw további könyvei