Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A maják kincse

A maják kincse című - filmforgatókönyvből készült - "színes mese" szereplői is hasonló kalandokkal és meglepő-izgalmas eseményekkel kápráztatják el az olvasót. Miközben egy különös szerelmi háromszögnek vagyunk tanúi, bepillanthatunk a lázas 20. század kincsvadászainak hol kegyetlenül veszélyes, hol megmosolyogtatóan esetlen életébe, de sokat megtudunk az ősi közép-amerikai kultúrák hiedelemvilágáról is.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből


- Nem lehetünk tőle egymillió mérföldre - mondta Henry a triónak, amint megtelepedtek egy
magas, merőleges szikla lábánál. - Itt van egyenesen e szikla fölött. Nem mászhatjuk meg. De
hát a fény forrásának itt kell lennie éppen.
- Hát nem csinálhatja valaki tükrökkel? - vetette közbe Leoncia.
- Sokkal inkább valami természeti tünemény - felelte Francis. - Az ugató homok után nagyon
emellett vagyok.
Leóncia, aki továbbra is a szikla homlokzatát nézegette, egyszerre felkiáltott: - Ni!
Szemük követte a leányét. Nem fénycsillámot láttak, hanem állandö sugárzást, mely úgy
tündökölt fehéren a hegyoldalból, mint a nap. Egy darabig a sziklafal alatt haladtak, ahol a
növényzet bujasága elámlta, hogy évek óta nem tapodhatta ember ezt a helyet. A nagy törte-
téstől lélegzetfulladtan érkeztek ki egy kis tisztásra, melyet egy nemrégi sziklaomlás zárt el.
Leóncia összecsapta a kezét. Nem volt szükséges odamutatnia. Harminc láb magasan a szikla-
falon két öriás szem ragyogott. Teljes egy fathom kerületű volt mindkettő, és valami csillámlö
anyagból volt a felszinük.
- Chia két szeme - kiáltana a lány.
Henry megvakarta a fejét, mint akinek hirtelen eszébe jutott valami.
- Én meg tudom mondani, miből vannak csinálva - mondta. - Sosem láttam még, de hallottam,
hogy az öregek említették. Régi maja fogás. A kincsből való részembe fogadok egy íületlen
gomb ellenében, hogy én megmondom, mi az a fénylő anyag.
- Halljuk! - kiáltana Francis.
- Kagyló! - mosolygott Henry. - Kagylöhéj, helyesebben gyöngykagylóhéj. Ravaszul mozaikká
van rakva és becementezve, ugyhogy sima, fénylő lap legyen. Ha nem ad igazat, másszék fel
és nézze meg.
A két szem közt soklábnyi kiterjedésű, különös, háromszög alakú sziklakiszögellés volt.
Csaknem a sziklafal kinövésének látszott. A teteje vagy egyyardnyira volt attol a közt ől,
amely elválasztotta egymástól a két szemet. Gidres-gödrös volt a szirtfal, s Francis macska-
ügyességü mászó lévén, sikerült felmásznia tizlábnyira a kiugrás alá. Innen egészen fel a
tetejéig könnyebb volt az út. De nem volt kellemes az elgondolása, hogy onnan húsz láb
magasböl lezuhanhat, ugyhogy Leóncia, féltékeny szemvillanást csalva ki Henry szeméb ől,
felkiáltott:
- Vigyázzon, Francis!
De ő ekkan már ott állt a háromszögű sziklakiugrás tetején, és benézett az egyik, majd a
másik szembe. Majd elővéve vadászkését, megpróbált belehatolni a jobb szembe.
- Ha az öreg gentleman itt volna, frászt kapna ettől a szentségtöréstől - jegyezte meg Henry.
- A fületlen gomb, amibe fogadott, itt van - kiáltotta le Francis, ugyanakkor lehajitva azt a
szilánkot, amit késével a szemből kifeszegetett.
Gyöngykagylóhéj volt, úgy metszve, hogy a többivel együtt a szem fehérjét alkossa.

89
- Ahol füst van, ott tüz is van - vélekedett Henry. - Nem oktalanul választották a maják ezt az
isten háta mögötti helyet, és nem hiába vágták be Chia szemét a sziklába.
- Lássák, kár volt elhagyni az öreget a szent bojtjával - szólt Francis. - A bojt megmondta
volna mitévők legyünk most.
- Ahol szem van, ott ormak is kell lenni - okoskodott Leoncia.
- De hisz itt van! - kiáltotta Francis. - Nagy ég! Ez az orr, amire felmásztam. Nagyon is közel
vagyunk, hogy távlatunk legyen hozzá. Százyardnyirol egy roppant arcot látnánk.
Leoncia komolyan előrement, és ráhágótt egy garmada rohadó levélre és pemyére, amit a
trópusi vihar halmozott fel ott láthatólag.
- Akkor a szájnak itt kell lenni a helyén, az orr alatt - mondta.
Henry és Francis nyomban szerte'rugdalták a pemyehalmot, és fölfedeztek egy nyílást, mely
keskenyebb volt, semhogy egy ember beférjen rajta. Nyilvánvalóan a sziklaómlás zárta el az
utat. Néhány szirttömböt elhengeritve, sikerült Francisnek akkorává tenni a nyílást, hogy
beledughassa a fejét, vállát, és egy gyufa láng'ánál kön'ilnézhessen benne.
- Vigyázzon, kigyók lehetnek benn - intette Leoncia.
Francis már tudösitással feleltr
- Ez nem természetes barlang. Ez csupa faragott kő, és jól faragott, amennyire értek hozzá. -
Itt vakkantott egyet, ahogy a gyufa a körmére égett. De rá mindjárt meglepetéssel csengett
vissza a hangja. - Nem kell gyufa. Meg van világítva, magától... valahonnan felülr ől... el van
rejtve a forrása... de biztos, hogy napvilág. Ezek a régi maják életrevaló emberek voltak. Nem
csodálkoznám, ha emelődamra, gőzíi'itésre és önműködő ajtókra lelnénk.
Eltünt a törzse és lába is az üregben, és onnan folytattar
- Jöjjenek be... Kitűnő barlang.
- Nahát, nem örülnek, hogy magukkal hoztak? - ingerkedett Leoncia, amint a sziklába vágott
kamrába követte a két férfit. Gyorsan hozzászokott szemük a rejtelmes, becsempészett
napfényhez, amelynél meglepően jól lehetett megkülönböztetni a tárgyakat. - Először én
találtam meg a szemeket maguknak, aztán a szájat is. Ha én nem vagyok, mostan fél-
mérföldnyire vannak innen, és megkerülik a szirtfalat úgy, hogy minden lépésük távolabb
viszi magukat ettől a helytől. De ez a barlang olyan üres, mint a mi kormánybiztosunk feje -
tette hozzá aztan.

Hasonló cimű könyvek

Jack London további könyvei