Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
Könyv Ezotéria Ezoterikus filozófia Paratudományok Szépirodalom regény novella elbeszélés jóga természetgyógyászat
ISBN: 9786155783494
A perui őserdő mélyéről, az ősi romok közül titokzatos kézirat kerül elő. Csodálatos, az ember, sőt az egész emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók a szövegben. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlődésében döntő fordulat megy végbe. A Kézirat által előrevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást. A Kézirat azonnal felkelti a tudományos világ és kalandorok érdeklődését. A hivatalos körök, köztük a katolikus egyház vezetői mindent elkövetnek, hogy a Kézirat ne kerüljön nyilvánosságra. Egy fiatal amerikai férfi teljesen gyanútlanul kerül az események középpontjába, és rövid idő alatt kulcsszerepet kap a hiányzó, Kilencedik Felismerés felkutatásában. Közben beutazza Peru vadregényes tájait, az Andok csúcsai között rejtőző templomromoktól a szegény kisvárosokig, ahol csodálatos módon mindig megtalálja azt, aki hajlandó segíteni rajta akkor is, amikor fegyveres üldözői elől menekül. Épp ez a Kézirat próféciáinak lényege: a csodák természetes velejárói az emberi létnek: nem hinni kell bennük, hanem támaszkodni rájuk. Redfield regénye valóságos kultuszt teremtett: a könyv hatására világszerte sokan változtatták meg életüket; Amerikában és Nyugat-Európában klubok, vitakörök, sőt folyóiratok alakultak, amelyekben A mennyei prófécia tanulságait, további lehetőségeit elemzik, kutatják a legkülönbözőbb tudományágak képviselői, a szerteágazó érdeklődésű olvasók. A könyv végre magyarul is megjelent. Várható, hogy hatása nálunk sem lesz csekélyebb, mint az angol nyelvterületen.
a zárkózottságommal?
Nem válaszolt. Az utat nézte. Ötven méterre előttünk egy
nagy, négykerék-meghajtású kocsi állta el az utat. A kocsitol
távolabb egy férfi és egy nő állt egy sziklakiszögellésen. Mi
őket néztük, ők minket.
Sanchez leállította a teherautót, figyelte az idegeneket, de
pár pillanat múlva elmosolyodott. - A nőt ismerem - mondta. - ö
Julia. Minden rendben. Beszéljünk velük.
A két ismeretlen sötét bőrű volt, perui bennszülötteknek
látszottak. A nő volt az idősebb, ötven körül járhatott, a férfi
alig lehetett több harmincnál. Mikor kiszálltunk a kocsiból,
odajöttek.
- Sanchez atya! - mondta a nő.
- Jo, hogy látlak, Julia! - felelte Sanchez. Összeölelkeztek,
aztán Sanchez bemutatott Juliának, aki cserében bemutatta
útitársát, Rolandót. Ennél egy szóval sem mondott többet,
hanem Sanchez atyával együtt hátat fordított, és együtt
elsétáltak arra a kiszögellésre, ahol Julia az imént álldogált
partnerével. Rolando kíváncsi tekintettel nézett rám, én meg
ösztönös mozdulattal elfordultam, és elindultam Sanchez és
Julia után. Rolando követett, és közben úgy nézett rám, mint
aki akar valamit. A haja dús volt, arcvonásai fiatalosak, de
arcbőrét vörösre cserzette a hegyi levegő. Valami okbol
tartottam tőle. Míg a meredély szélére értünk, Rolando
többször is szőra akarta nyitni a száját, de én mindannyiszor
elfordítottam tekintetem, és megszaporáztam a lépteimet,
Rolando pedig hallgatott. A sziklapárkány szélén úgy ültem le,
hogy Rolandónak ne jusson hely mellettem. Julis és Sanchez
nyolc-tíz méterrel magasabban ült egy nagy sziklán. Rolando
olyan közel ült le hozzám, amennyire csak a terepviszonyok
megengedték. Szakadatlanul engem nézett, ami bosszantott,
de kíváncsivá is tett. Elkapta a pillantásomat, és megkérdezte:
- A Kézirat miatt van itt?
- Már hallottam rola - válaszoltam nagy sokára. Ettől zavarba
jött.
- Nem is látta még? - kérdezte.
- Kis részét - mondtam. - Maga foglalkozik vele?
- Érdekel - felelte -, de példányt még nem láttam belőle. -
Szavait csend követte.
- Az Egyesült Államokból jött? - kérdezte később.
A kérdés valamiért zavart; úgy döntöttem, hogy nem felelek.
Helyette visszakérdeztem: - Van valami köze a Kéziratnak a
Machu Picchu-i romokhoz?
- Nem hiszem - felelte. - Legföljebb annyi, hogy a Kézirat
nagyjáből akkor keletkezett, amikor Machu Picchu megépült.
Hallgattam, néztem az Andok hihetetlen panorámáját. Ha
néma maradok, gondoltam, Rolando előbb-utobb kiböki, mit
keres itt ő és Julia, és hogyan függ ez össze a Kézirattal. Jó
húsz percig ültünk ott szótlanul. Végül Rolando felállt, és
odament a többiekhez. Tanácstalan lettem; nem tudtam,
mitévő legyek. Szándékosan nem ültem Sanchez és Julia
mellé, mert az volt a határozott benyomásom, hogy kettesben
akarnak maradni. Úgyhogy ott maradtam még vagy harminc
percig, néztem a hegyeket, és hegyeztem a fülem, hogy
elkapjak valamit az odafent zajlo beszélgetésből. Egyikük sem
hederített rám. Végül elhatároztam, hogy én is odamegyek, de
mielőtt megmozdulhattam volna, azok hárman felálltak, és
elindultak Julia kocsija felé. A kőomladékon botorkálva
igyekeztem, hogy utolérjem őket.
- Menniük kell - jegyezte meg Sanchez, mikor odaértem.
- Kár, hogy nem volt idő beszélgetni - tette hozzá Julia. -
Remélem, találkozunk még. - Ugyanazzal a meleg, barátságos
tekintettel nézett rám, amit Sancheznél is gyakran
megfigyeltem. Bolintottam, mire kissé félrebillentett fejjel még
annyit mondott: - Ami azt illeti, az az érzésem, hogy hamarosan
találkozunk.
A köves úton lépkedve törtem a fejem, hogy mit válaszoljak
erre, de nem jutott eszembe semmi. Odaértünk a kocsikhoz;
Julia kurtán biccentett, és gyorsan elköszönt. Rolandőval
együtt beszállt a terepjáróba, és elhajtott észak felé, ahonnan
mi érkeztünk. Az egész találkozás mélységes
tanácstalanságot hagyott bennem. Mi is beszálltunk a
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!