James Redfield A Tizedik Felismerés

hogy az ember túlléphetne a háborúkon, mások leigázásán; tudták, hogy
megvalósulhatna az eszmék cseréjén alapuló új rendszer, amely megvédené minden
egyes ember jogát az önálló gondolkodáshoz, fizikai erejétől függetlenül - ezt a
rendszert a Túlvilágon már ismerték és alkalmazták. Láttam, ahogy az emberek
közötti kommunikáció új módja kibontakozik, formát ölt a Földön, és végül
megkapja a demokrácia elnevezést.

Az eszmék cseréjének, az emberek közötti kommunikációnak ez a módszere még
gyakran torkollott hatalmi harcba, de most legalább, a történelemben először, az
emberi valóság fejlődését nem fizikai, hanem szobeli eszközökkel igyekeztek
előmozdítani.

Ugyanebben az időben a Közel-Keleten, egy kis lélekszámú törzs írott
történelmében felszínre került egy másik, vízválasztőnak minősíthető gondolat,
amely arra volt hivatott, hogy teljesen átalakítsa a spirituális valóságról vallott
nézeteket. E gondolat hordozőinak születési látomását is alkalmam volt végignézni.
A zsidó kultúrába született emberek születésük előtt tudták: az emberiség helyesen
ismerte fel az isteni forrás létezését, e forrás meghatározása azonban hibás, torz. A
sok istenről szőlő elképzelések csupán töredékes képet adhattak a teljes egészről. Ök
felismerték, hogy csupán egyetlen Isten létezik; ez az Isten az ő felfogásuk szerint is
követelőző, fenyegetőző, patriarchális - és még mindig rajtunk kívül létezik -, de
most először olyan személy, aki kapcsolatban áll az emberekkel, akiknek ő az
egyetlen teremtője.

Figyeltem, hogy az egyetlen Istenről szóló intuitív felismerés szerte a világon
felbukkan, és konkrét alakot ölt. Kínában és Indiában, ahol a technika, a
kereskedelem, a társadalom már régen magas szintre fejlődött, a hinduizmus, a
buddhizmus meg a többi vallás hatására Keleten elmélkedőbb, filozofikus jellegűvé
vált.

E vallások alapítói intuitív modon felismerték, hogy Isten több, mint személy. Isten:
erő, tudat; tökéletesen megismerni csak a megvilágosodásnak nevezett folyamatban
lehet. A keleti vallások nem azon igyekeztek, hogy különféle törvények betartásával,
szertartások végrehajtásával kedvében járjanak Istennek: az Istennel való kapcsolatot
odabenn keresték, a tudat megváltozásában: abban a folyamatban, hogy az ember
nyitottá válik az állandóan elérhető harmónia és biztonság számára.

Figyelmem ekkor Galileára, a Genezáret-tő környékére irányult; láttam, hogy az egy
Isten hite, amely átformálja majd a nyugati kultúrákat is, eredetileg a rajtunk kívül
álló, patriarchális ítélőbírő fogalmából indult ki, és a Keleten uralkodő nézetekig

, 94 ,
fejlődött: bennünk lakó Istenné vált, akinek birodalma magában az emberben
található meg. Láttam egy embert, aki a Földre érkezve születés előtti látomásáből
majdnem mindenre emlékezett.

Tudta: azért van itt, hogy új energiát hozzon a világba: a szereteten alapuló új
kultúrát. Úzenete ez volt: az egyetlen Isten a szent lélek, az isteni energia, amelynek
létezése érezhető, gyakorlatilag igazolhato'. A spirituális tudatosság többet jelent,
mint a szertartások, az áldozatok, a nyilvános imádkozás. Mélyebb szintű bűnbánat
kell hozzá; olyan bűnbánat, amely belső pszichológiai változással jár együtt: az ego
transzcendens modon "kienged", megszabadul kötöttségeitől, s ezáltal lehetővé teszi,
hogy beérjenek a spirituális élet igazi gyümölcsei.

Az üzenet terjedni kezdett; láttam, hogy minden birodalmak leghatalmasabbika, a
Római Birodalom magáévá teszi és Európa nagy részén elterjeszti az egyetlen,
bennünk lakó Isten gondolatát. Később, amikor észak felől a barbár ok támadásai
szétdarabolták a birodalmat, az eszme a kereszténység feudális szervezetében élt
tovább.

Ezen a ponton újra megfigyelhettem a gnosztikusok tevékenységét: arra sarkallták
az egyházat, hogy a belső, emberformáló erejű élményre fordítsa figyelmét, tegye
Krisztus életét olyan példává, amelyet mindannyian követhetünk. Láttam, hogy az
egyházon elhatalmasodik a félelem; vezetői érzik, hogy kezükből kicsúszik az
irányítás, s ezért törvényt hoznak az egyház embereinek hatalmi hierarchiájáról, a
papokat közbenjárőknak, a szent szellem letéteményeseinek nyilvánítják. ldővel
minden szöveget, amely a gnoszticizmus nézeteire utalt, eretnekségnek minősítettek,
és kiirtottak a Bibliából.

Bár sokan érkeztek a Túlvilág dimenziójáből azzal a szándékkal, hogy kiszélesítik és
demokratizálják az új vallást, a korszakot mégis a félelem jellemezte, és a más
kultúrák megismerésére tett erőfeszítéseket megint csak eltorzította a hatalomvágy.

Ismét megpillantottam a ferencesek titkos szektáit, amelynek tagjai a természet
tiszteletét, az isteni lényeg belső megtapasztalását helyezték előtérbe. Ezek az
emberek azzal az intuíciőval érkeztek a Földre, hogy a gnosztikus dilemma végül
feloldódik; eltökélték, hogy addig is védelmük alá helyezik a régi szövegeket és
kéziratokat. Újra végignéztem saját szerencsétlen kísérletemet, amikor idő előtt