Jim Garrison JFK-gyilkosok nyomában

spekuláció volt, mint korábban, mikor Castro esetleges megöléséről beszélgettek.

Azt is elmondta tanúvallomásában, hogy Ferrie ismét visszatért a három pontról leadott
lövések témájára (a kereszttüzre), mert ha már egyszer megragadott egy témát, nem
egykönnyen eresztette el, addigra azonban Russo már fáradt volt, és a részletekről emlékei
homályosak Arra emlékezett, hogy David Ferrie vitte haza kocsin.

Néhány hónappal később - folytatta tovább tanúvallomását -, úgy 1964 márciusában
véletlenül David Ferrie új szervizállomására vezetett útja. Amint odaérkezett, Ferrie-t
beszélgetésbe elegyedve találta egy ismerős kináetú személlyel. A magas, fehé' hajú férfi
volt, aki akkor ott volt Ferrie lakásán, az a férfi, akit neki Bertrand-ként mutattak be.
Tanúvallomásának végeztével Russót felkérték, azonosítsa ezt a férfit, ő habozás nélkül a
vádlottra, Clay Shaw-ra mutatott Shaw ügyvédei keresztkérdések özönével órákon át
próbálták megkérdőjelezni Russo szavahihetőségét, tanúvallomásának hitelességét. Főképpen
a hipnózis és a nátrium-pentotálos kezelések álltak érveik középpontjában
* Mint később kiderült, Fem'e tényleg elment Hammondba az egyeteme, ahol a hálóteremben aludt. Ez
azonban már Texasból visszafelé jövet volt, ahová kíváncsiságból ment el, és addigm a gyilkosság már lezajlott.
Ezzel szemben Clay Shaw tényleg elment a nyugati pam, és ott volt mikor a gyilkosság történt.
azt állították, hogy valamiképpen drogokkal kezeltük Russot, és agymosással lovaltuk bele,
hogy elmesélje itt ezt a vad történetet. De hiába erőlködtek. Tanúként szólítottuk dr. Esmond
Fattert, a kitűnő orvost és hipnotizőrt, valamint dr. Nicholas Chettát New Orleans városi
halottkémét hogy elmagyarázzák, milyen kezeléseket alkalmaztak Russonál. A háromtagú
bírói esküdtszék mindkettőjüket képzett alkalmas szakértőknek minősítette a nátrium-
pentotállal és hipnozissal történó igazságvizsgálat terén. És mindketten egybehangzóan, eskü
alatt tanúsították, hogy Perry Russo az igazat állította, mikor Clay Shaw és David Ferrie
beszélgetését idézte fel, ahol Kennedy elnök meggyilkolásának részleteit vitatták meg.

Két évtized távlatában döbbenetes Russo kijelentése saját tanúvallomásáről: - Egyesek
köszönetét próbáljak mondani nekem azért, hogy segítettem Kennedynek, és tanúskodtam
meggyilkolása ügyében - mondja.

- Pedig nem akartam segíteni ennek az embernek. Az igazság az, hogy utáltarn azért, amit a
kubaiakkal tett, akik Castro ellen akartak harcolni.

- Hogy mért tanúskodtam mégis az államügyészi hivatalnak Clay Shaw ellen? - teszi fel a
kérdést 1988-ban.

- Egyszerű. Megtudták, hogy ott voltam azon az összejövetelen David Ferrie-vel és Shaw-
val. Aztán mikor kikérdeztek engem, egyszerüen csak nem akanam hazudni.

A másik kulcsfontosságú tanú, akit az előzetes kihallgatásra beidéztünk, Vemon Bundy volt a
New Orleans-i városi börtön néger lakőja. A húszas éveinek végén járő Bundy narkós volt
aki ideiglenes szabadlábra helyezése alatt elkövetett vétségéért került újra börtönbe. Azt
mondta az egyik börtönőmek, információkkal rendelkezik Lee Oswaldról. A börtön tisztjei,
akikkel jó viszonyban álltunk, leadták nekünk a drótot, mi pedig alaposan kikérdeztük
Bundyt, és elégedetten állapíthattuk meg, hogy az igazat mondja. A kikérdezések során
nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlétemben Bundy megnyugszik, feloldódik, ezért döntöttem:
elintézem a törvényszék előtti meghallgatását.

Az óriási nyilvánosság miatt azon a napon az épület előtt szinte cirkuszba illó légkör
alakult ki. Egy férfi nyuszi formájú színes lufikat árusított, és igencsak jó forgalmat
bonyolított le. A törvényszéki épület kapujában riporterek hada szállt rám, de elsöpörtem
mellettük, anélkül, hogy nyilatkoth volna.

Baráti viszonyban voltam az összes bírával, de hogy kihangsúlyozzam, mennyire nem
kapcsolódik személyem ehhez az ügyhöz, nem mentem be szobájukba, sem a
védőügyvédekhez nem néztem be a szokásos kihallgatás elótti cseverészésre.

Amint végignéztem a termen, a három bírő épp elfoglalta helyét az emelvényen Bemard
Bagert, Matthew Braniff és Malcolm D*Hara a törvényszék legtekintélyesebb bírái voltak.
Shaw a vádlottak padján ült ügyvédeivel, Irvin Dyamonddal, Edward Wegmann-nel,
valamint William Wegmann-nel. A hallgatóság soraiban egy apró zavaró esemény történt
Braniff bíró, aki olyan temperamentummal rendelkezett, mint az épp kitörni készülő Vezúv,
kiszúrt a nézók között egy asszonyt három gyermekével, mind hármójuknál nyuszi lufi volt.
Bagert bíró még idejében ragadta meg őt, hogy visszatartsa, majd intett a teremőmek,
távolítsa el a hölgyét és pereputtyát a tárgyalóteremből.

Mikor a kedélyek elcsitultak, Vernon Bundyt szólítottam a tanúk padjára, és elkezdtem
kikérdezésének első részét. A védők aggodalma nyilvánvalóvá vált, ahogy tudatosult bennük,
hogy a tanúval épp azt kívánom bizonyítani, hogy Shaw találkozott Lee Oswaddal.
Öszintének tünó felháborodásuknak adtak hangot, mikor Bundy bevallotta, hogy heroinista,
és azért ment ki a Pontchartrain-tó védőgátjához, hogy ,,belője magát". Azonnal felpattantak,
és kiáltozva jelentették be tiltakozásukat. Egyikük - számomra máig is érthetetlen okból - a
kihallgatás érvénytelenné nyilvánítását indítványozta.

Láttarn, ez nyugtalanítja Bundyt, és elkaptam pillantását. Rávigyorogtam, ő pedig
visszaült és megnyugodott. A védelem minden tiltakozása gyengének bizonyult így
elvetették, én pedig végre szólhattam Bundy-nak, hogy engedje el magát és tegye meg

tanúvallomását saját mcsc'ló stílusában.

Bundy azt mondta, 1963-ban, cgy júliusi rcggclcu a Pontchartraiu-tó bcton vódögátján
tartózkodott hcroin-injckciót készitett clő magának. Szinte látni sem lchctctt őt, mert néhány
lépésnyire lcjjcbb lehetett a víz fclc'.

- Lcstcm ám körbe mindenfclc, mcr' gyanakvó Vagyok - vallotta Bundy. - Ebben a