Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A sötétség mélyén

Joseph Conrad klasszikus regényében Marlow - miközben hajója a dzsungelben halad előre a folyón - egyre mélyebbre hatol az emberi lélek sötét bugyraiba. Haza kell hoznia a legeredményesebb elefántcsontbegyűjtőt, Kurtzot, akit egyesek csodálnak és tisztelnek, mások őrült vadállatnak tartanak. Ami a távolból különc és érthetetlen, ebben a világban esély a fennmaradásra? A regényből számos híres feldolgozás készült: Francis Ford Coppola Apokalipszis most című filmje két Oscar-díjat s további hat jelölést kapott. Ebben a filmben Kurtz szerepét Marlon Brando, egy másfél évtizeddel későbbi feldolgozásban John Malkovich alakította. Orson Welles rádiójátékban dolgozta fel a történetet, mely Cseh Tamás, Másik János és Bereményi Géza Angol regény című dalának is ihletője volt. A sötétség mélyén - mely az Alinea Kiadó Klasszik sorozatának első kötete - most felújított fordításban jelenik meg.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
lyravac
950 Ft
tovább a boltba
lyravac
1 850 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

távolba szökellt t lem. Mr. Kurtz csodálója kisse elbátortalanodott. Siet s, zavaros hangon
bizonygatta, hogy nem merte levenni ezeket a * mondjuk * jelképeket. Nem a bennszülöttekt

l fe'lt; azok meg sem moccantak, ha Mr. Kurtz nem adott rá parancsot. Rendkívüli hatalom

mal rendelkezett. A bennszülöttek tábora körülfogta az állomást, és a törzsf nökök mindennap
r. Kurtzot. Hasmant közeledtek feléje... — Nem akarom hallani, milyen szertartások között közel
eg Mr. Kurtzot * kiabáltam. Különös; olyan érzés fogott el, hogy ezek a részletek még kibírha
bbak, mint a nyársakon aszalodo fejek sora Mr. Kurtz ablaka el tt. Végül is ez utóbbi csupán
arbár látvány volt, most azonban * úgy éreztem * egyszeribe a kifinomult borzalom fénytelen t
a kerülök, ahová a tiszta, bonyolultságtol mentes vadság csak határozott megkönnyebbülést hoz
rt * szemmel láthatóan * létjogosultsággal bír * a napsütésben. A fiatalember meglepetten bám
m is jutott eszébe, gondolom, hogy én nem bálványozom Mr. Kurtzot. Elfelejtette, hogy én n
em hallottam egyetlen ragyogó monológját sem * mir l is? * a szerelemr l, igazságról, a helye
életmódról * e's egyebekr l. Hogyha hasmánt közeledésre került a sor, ugyanugy csúszkált Mr.
, mint a legközönségesebb vadember. Nincsen fogalmam az itteni körülményekr l, mondta; ezek
a fejek lázadok fejei. Alaposan megbotránkoztattam kacajommal. Lázadok! Hát meg miféle meghat
kat hallok majd? Már halottam ellensegr l, gonosztev kr l, munkásokrol * most pedig lázadokró
Ezek a lázadó fejek nagyon is levertnek látszottak ott fent a nyársakon. * Nem is tudja el
ke'pzelni, hogylez az élet milyen próbára teszi az olyan embert, mint * kiáltotta Kurtz utolsó
tanítványa. * Es magát? * kerdeztem. * Engem! Engem! Én csak egyszer ember vagyok. Nekem ninc
nagy eszme'im. Nekem nem kell senkit l semmi. Hogy jut eszebe összehasonlítani vele? Érzel
meit nem tudta szavakba önteni, és hirtelen magába roskadt. * Nem értem * nyöszörögte. * Mind
m telhet t megtettem, hogy életben tartsam, és ez éppen elég volt. A többiben nem volt sem
mi részem. Nekem nincsenek különleges képességeim. Nem akadt itt még egy csepp orvosság sem v
gy egyetlen falat betegnek valo élelem. Gyalázatosan magára hagyták. Egy ilyen embert, ily
en eszmekkel. Gyalázatosan! Gyalázatosan! Én... tíz nap óta le sem hunytam a szememetm

Hangja az este csendjébe veszett. Mialatt beszélgettünk, az erd hosszúkás árnyai végigsiklott
k a domboldalon, messzire nyúltak, túl a romba d lt viskon, túl a jelképes nyársak során. Min
erre már homály borult, de mi még odalent napsütésben álltunk, es a tisztás el tti folyócsík
tlan vakító fényben tündökölt, alul*fölül pedig szürkül , árnyék takarta ív szegélyezte. Egye
sem láttunk a parton. Meg a cserjés sem susogott. Hirtelen a ház sarka mögül egy csoportban
emberek bukkantak föl, mintha csak a földb 1 n ttek volna ki. Dere'kig f ben gázoltak, eg
yetlen tömör rajt alkotva, és a raj közepén egy rögtönzött hordágyat hoztak. Ebben a pillanat
z elhagyott tájon kiáltás hangzott föl, elessége úgy metszette át a rebbenetlen leveg t, akár
kihegyezett nyíl, amely egyenesen a videk szíve közepébe tart; és ekkor, mintegy varázsütésre
eráradat * mezítelen emberi lények áradata öntötte el, tüzes pillantások és vad mozdulatok kö
dárdát, íjat, pajzsot emelve a sötét tekintet , t n d serd melletti tisztást. A cserjés megrá
tt, a f egy ideig ide*oda himbálózott, és azután minden megint figyel mozdulatlanságba der
medt. * Ha most nem azt mondja nekik amit kell, akkor mindannyiunknak ve'ge * jegyezte

meg mellettem az orosz. Ekkor a hordágyat viv csoport is megállt, félúton a g zös felé, mint
ha k ve' vált volna. Láttam, hogy a fekv ember most fölül, soványan, és megemeli karját a horc
viv k válla fölött. — Szabadjon remélnem, hogy ez az ember, aki olyan ekesszóloan tud beszel
szerelemr l általánosságban, talál majd valami különleges okot arra, hogy ezúttal még megkíme'
et * mondtam. Keser düh öntött el képtelenül vesze'lyes helyzetünk miatt, mintha valamilyen me
cstelenít szükségszer seg lett volna, hogy ez iszonyú árnyalak kegyelmet l függ életünk. Egye
ngot sem hallottam, de távcsövemen keresztül láttam a kísértet parancsololag kinyüjtott vekon
ját, mozgo also állkapcsát, sötéten csillogo szemet a csontos koponyában, amely groteszk zökk
ogatott. Kurtz * ez ne'metül annyit jelent, mint rövid vagy alacsony, ugye? Nos, a neve i

s csak éppen annyira volt igaz, mint minden más életében és * halálában. Legalább hét láb mag
ott. A takaró lehullt róla, és mint halotti lepel alol, olyan szánalmasan e's megrendít en buk
ant el a teste. Láttam bordáinak mozgo vázát, integet karjának csontjait. Mintha a halálnak s
elefántcsontból kifaragott, e'l ke'pmása rázná karját fenyeget en sötet, csillogó bronzból önt
n embertömeg felé. Láttam, ahogy kitátja száját * amire arca olyan különösen falánk kifejezés
a a leveg t, a földet, valamennyi el tte álló embert le akarná nyelni. Mély hang szállt felén
alig hallhatóan. Bizonyara kiabált. Azután hirtelen hátrahanyatlott. A hordágy rázkódott, aho
viv i újból el rebotorkáltak vele, én meg meg jóformán ugyanabban a pillanatban eszrevettem,
y a vademberek hada a

Joseph Conrad további könyvei