Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A 22-es csapdája

Az 1923-ban született amerikai regény- és drámaíró, Joseph Heller első regénye korszakalkotó, groteszk, mégis zseniálisan ábrázolja a háborút. A háborút, mint őrült gépezetet, amelyben mindenki őrülten viselkedik, és amelyből akkor sem lehet kikerülni, ha valaki őrült, és akkor sem, ha valaki normális. Ez a 22-es paragrafus csapdája. És egyben világunk abszurditásának egyik legtökéletesebb megfogalmazása.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

ügyesen a lány körme közül, ahogy bűvös körben keringtek egymás
nyomában az emberekkel zsúfolásig tömött téren. A népség üvöltve
röhögött, és mindenki Yossarianra mutogatott, amikor Milo odatoppánt
szigorúan sietős képpel, és rosszallóan harapott az ájkába ennyi
nyilvánvaló bűn és fajtalanság láttán. Milo ragaszkodott hozzá, hogy
tüstént induljanak Máltába.

— Álmosak vagyunk — nyafogta Orr.

— Ezért saját magukat hibáztássák — dorgálta őket Milo szemforgatva. —
Ha a szállodai szobájukban töltötték volna az éjszakát, ahelyett, hogy
ezekkel az erkölcstelen lányokkal paráznáikodnak, ma éppoly jól éreznék
magukat, mint én.

— Maga mondta, hogy menjünk velük — vágott vissza Yossarian vádlón.
— Meg szállodaszobánk sem volt. Egyedül magának sikerült szállodaszobát
szerezni.

— Ez szintén nem az én hibám — magyarázta Milo gőgösen. —Honnan
tudhattam volna, hogy a vásárlók mind a városba özönlöttek a
csicseriborsó-szüretre?

— Maga ezt pontosan tudta — szögezte le a vádat Yossarian. —Ezért
vagyunk itt Szicíliában, ahelyett, hogy Nápolyban volnánk. Fogadni
mernék, hogy az egész rohadt gépet máris telerakta csicseriborsóval.

— Ssssss — figyelmeztette Milo szigorúan, jelentőségteljes pillantást
vetve Orr felé. — Ne feledje a küldetését.

Mire a repülőtérre értek, hogy Málta felé vegyék útjukat, a gép hátsó és
farokrészében, a bombaszekrényben és a tetőtorony-géppuskafészekben
már százával álltak a csicseriborsős szakajtók.

Yossarian küldetése a kiránduláson Orr szórakoztatása volt, nehogy Orr
megfigyelhesse, hol szerzi be Milo a tojást, noha Orr is tagja volt Milo
szindikátusának, és mint Milo szindikátusának minden tagja, ő is
résztulajdonos volt. Hülye egy küldetés volt, Yossarian úgy érezte, mivel
már a verebek is azt csiripelték, hogy Milo Máltábán veszi a tojást,
darabját hét centért, aztán a szindikátus kantinjaiban öt centért adja el
darabját.

— Egyszerűen nem bízom benne — borongott Milo a gépen, hátát
mutatva Orrnák, aki úgy hevert ott az alacsony csicseriborsős szakajtókon,
mint egy összegubancolt kötéldarab, és elcsigázottan aludni próbált. — És
csak akkor veszem majd meg a tojást, amikor nincs a közelben, nehogy
kilesse üzleti titkaimat. Mit nem ért meg?

Yossarian mellette ült a segédpilőtá helyén. — Nem értem, hogy van az,
hogy Máltábán hét centért veszi a tojás darabját, és ötért adja el.

— Azért csinálom, hogy hasznom legyen belőle.

— De hogyan lehet így haszná belőle? Tojásonként két centet ráfizet. —
Három egész egynegyed cent hasznom van tojásonként azáltal, hogy négy
és egynegyed centért adom el a tojást azoknak az embereknek Máltában,
akiktől hét centért vásárolom a tojást. Persze a haszon nem az enyém. A
haszon a szindikátusé. És mindenki részesedik belőle.

Yossarian úgy érezte, kezdi érteni. — Azoknak az embereknek meg,
akiknek mága négy és egynegyed centért adja a tojásnak da rabját, két és
háromnegyed cent haszon jut darabonként, amikor újra eladják magának
darabját hét centért, így van? Miért nem adja el a tojást közvetlenül saját
magának, és hagyja ki azokat, akiktől megveszi?

— Mert én vagyok azok, akiktől megveszem — magyarázta Milo. -
Három egész egynegyed cent hasznom van darabján, amikor eladom a
tojást magamnak, és kettő egész háromnegyed cent hasznom darabján,
amikor visszavásárolom magamtól. A teljes nyereség toj ásonként hát cent.
Tojásonként csupán két centet vesztek, amikor darabonként öt centért
adom a kantinnák, így lehetséges az, hogy hasznom van a darabonként hét
centért vásárolt és a darabonként öt centért eladott tojásból. Amikor
Szicíliában megveszema tojást, csupán egy centet fizetek darabjáért.

— Máltában — javította ki Yossarian. — Máltában vásárolja maga a
tojásait, nem Szicíliában.

Milo büszkén kacarászott. — Nem Máltábán vásárolom a tojást — vallotta
be Milo finom, palástolt derűvel, s ez egyszer hűtlenné vált ahhoz a
szorgos józansághoz, melyet Yossarian megszokott nála. — Szicíliában
vásárolom a tojást, egy centért darabját, aztán titokban Máltábá szállítom,
és négy és fél centért árulom darabját, hogy amikor az emberek Máltábá
jönnek tojásért, hét centre verhessem fel az árát.

— Miért jönnek Máltába az emberek tojásért, amikor ott olyan drága?

— Mert így szokták meg.

Joseph Heller további könyvei