Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. Szeged, 1937. április 6.) tanár, költő, hírlapíró. „A magyar vidék legtisztább szavú lírikusa” ahogyan Simon István nevezte. Apja Juhász Illés érettségizett postai távírótiszt, édesanyja Kálló Matild, az egyik utolsó szegedi gombkötő lánya volt. Apja halála után igen szoros lelki kapcsolat alakult ki a fiú és az édesanyja között. Mivel a költő családot nem alapított pszichés betegsége miatt, ennek súlyosbodásával anyja gondoskodására szorult, a túlzó aggódás rátette lelki terhét a kapcsolatra. Az érettségi előtt régóta érlelődő elhatározással elhagyta Szegedet és a piaristák váci noviciátusába került papnövendéknek. Lelki problémáin az aszkézisbe meneküléssel próbált segíteni, azonban kiderült, nem neki való ez a világ. 1900-ban távozott Vácról, élményeit később „A tékozló fiú” című művében írta meg. Ebben az összefoglaló kötetben megismerhetjük Juhász Gyula egyetemi társait, tanárait, kortársait Babits Mihályt, Ady Endrét, Kosztolányi Dezsőt, Oláh Gábort… , jóízű emlékeit azonban átszövi a melankólia, elbeszélései gyakran végződnek öngyilkossággal, halállal. A könyv önéletrajzi hitelessége az egyik legerősebb a magyar prózairodalomban.
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!