Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Kalotaszegi krónika

Kiadói papírborítóban! A borító kicsit viseltes!

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
bedo
800 Ft
tovább a boltba
konyvlabirintus
1 000 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


A fejedelem nem tudott aludni. Minduntalan kikelt ágyá—
ból, ahol ruhástól fetrengett. Kínozta a főfájás, és ment ki
a levegőre. A várfalakon bódorgott; hallgatta a városból fel-
hangzó vadlárrnát és nézte a vörösen lobogó tüzeket.

Ott a falakon találkozott unokaöccsével, a pápista László-
val, aki a fogadott németek kapitánya volt.

— Mit csinálsz itt, öccse?

— Örséget vizitálok, aztán meg hallgatom ezt a hadilár-
mát ott lenn. Hát nagyságod?

— Nem tudok aludni, hasad el a fejem. Te László, mit
gondolsz, mi lesz holnap?

— Nem gondolok vele.

Nézték ketten a várost és a tüzeket.

Jött Barcsai Ákos.

— Hallottam szavát nagyságodnak itt. A városban voltam
és kinn a Szamos-parti táborban.

— Mit akar az a csőcselék? — kérdezte Rákóczi László.
Barcsai Ákos uram szelíd képű, szép szál ember volt.

Mondják, hogy román származás, Hunyad megyei; a hangja
is szelíden csendes, amikor mondotta:

— Az apák fiaikat, az asszonyok urukat, a gyermekek
apjukat. Az erdélyi fiak az országukat.

A fejedelem sötéten nézett a virrasztó városra.

— A rendek dolga az.

— Azért jöttek a rendekhez és nagyságodhoz. Kérni jöt—
tek.

—Haddal?

— Nem. A had Krímiában van, az nincsen itt. Erdély
üres, tudja jól nagyságod, és most minden vérontás nélkül
az prédálja, aki akarja. A városban sokat beszélnek arról,
hogy jön a tatár.

— Hát még miket beszélnek?

— Ha tudni akarja nagyságod, azt is, hogy miket irkál-
tak a szászok, azt is, hogy miket üzen a porta.

—Azt is?

262

Elhallgattak. A fejedelem gondolkozott, aztán hirtelen fel—
kapta fejét.

— Megyek, jó éccakát, Ákos. Holnap majd meglátjuk.
László öcsém, veled még beszédem van. Lehet, hogy itt va-
laki főz valamit, de majd teszünk róla, hogy meg is egye a
főztjét...

Kinn a nemesek táborában nagy az élet. Az egyvidékiek
összehúzódtak, szekereiket egymáshoz tolták, mint sokada-
lomkor szokták a vásárosok. A szekerek háta megett a lo-
vak, előttük égett a tűz, és akörül hevertek az emberek. Az
asszonyok a sátoros szekerekben. Ahonnat csupa lóháton jöt-
tek, azok vezetéken hozták a sátort és ételt; most a sátor
felütve, a lovak kinn a víz partján békóban legeltek, az
emberek tűz körül itt is és pirították a szalonnát. A szi-
lágyságiak, marosmentiek hoztak bort is, a székelyek, kalota-
szegiek, mezőségiek a városi bormérő—házakból szereztek ma-
guknak. Sokan benéztek a városba és ott a várrnegyebeli kö—
vetekkel együtt töltötték az időt.

Nagy vásártartó hely volt ez a város mindig, a piac tele
bormérő—házakkal. De soha annyi nép meg nem szállotta,
mint ezen az éjszakán. A ,,Csillag"-ban székelyek: Mikók,
Mikesek, Béldiek, a szomszéd ,,Császár"—ban is székelyek, de
csíkiak és gyergyóiak: Lázár uram a prézes1 a kisebb ne-
mesek között, de gyűltek oda egyszerű zekés lófők is, akik-
nek a ditrói Puskás Istók a szószólójuk. A ,,Bárány" belső
termében Kolozs megyei urak, akikhez szamosmentiek is csat—
lakoztak: Kémények, Bánffyak, egy Macskást, Gyerőffy Ist-
ván uram, a bethlehemi Bethlenekből három is. A külső ivó—
ban kalotaszegi és belsőszolnoki nemesek mulattak. Azoknak

Hasonló cimű könyvek

Kós Károly további könyvei