Kozsdi Tamás A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép

ELŐSZÓ A NEGYEDIK KIADÁS ELÉ: A magyar ősemlékezet c. könyvem első kiadása tizenegy évvel ezelőtt (2005) jelent meg. Addig és azóta is gyakran foglalkoztam Paál Zoltán hatalmas szellemi és tárgyi hagyatékával s ennek eredményeképpen jelentek meg mindenkor a bővített, átszerkesztett, javított újabb kiadások. Így van ez most is. Azonban a jelen, negyedik kiadásban (2016) minden eddiginél markánsabb változások történtek. A jelen kötet öt nagyobb és két kisebb részt tartalmaz. A 2005-ben megjelent első dolgozat azokból a kis cikkekből, tanulmányokból állt össze, melyeket 27-28 éves koromban írtam és amely leginkább egy szűkebb közönségnek íródott. Mivel a megírásakor elég fiatal voltam, így e műnek is fiatalos, tegező volt a stílusa és egyfelől az Arvisura térszemlélet volt a fő feladata; elhelyezni a világtörténelemben a palóc regevilágot. Emellett, a másik vetülete a beavatási útra való rávezetés volt. Emiatt néhány fejezet lelki tartalmú és kimondottan a léleknemesedésről szól, hiszen az Arvisura beavatottak is egyre csiszoltabb lélekkarát elérésével tudtak a minél magasabb szellem-ősökkel kapcsolatot tartani. Tehát a mély és gazdag Arvisura világképhez, komoly lelki, belső úton járás és tapasztalat kell. A 2008-ban megjelent második tanulmánykötetem, mely itt is a második helyre került, már letisztultabb, összegzőbb az előzőnél, egyben új területeket is boncolgat, amelyek az első könyv elkészültekor még nem volt a figyelmem középpontjában, de történelmünk fontos részeihez tartoznak. Például a pannon-szkiták és a hunok hazánkba jövetele, vagy Domonkos első esztergomi érsek teljesen ismeretlen élettörténete. Ha az első tanulmánykötetben a lélek nemesedés kérdése adta a mű szellemi vetületét, akkor e másodikban a bolygóirányítás metafizikai logikáján való elmélkedés. A harmadik mű, most 2016-ban készült el. Egy újabb terület, mely a Vajk krónikája címet kapta. Itt számos Arvisura fejezetet ízekre szedve újra összeraktam a történetet. Ebből egy időrendi, a legmesszemenőbbig részletes eseményfolyam jött létre, nagyjából a 970-1040 közti időszakról, több kiegészítéssel. 48 részletben mutatom be az erre a korszakra vonatkozó gyűjtésemet. A részletekben sok rejtett információ húzódik meg. A negyedik mű, amely e kötetben megtalálható, az annak a lexikonnak az átdolgozása, amely a korábbi kiadásokban is jelen volt. Csakhogy most csupán a legfontosabb címszavakat tartottam meg, valamint ezeket témabontásban csoportosítottam, hogy a kutató gyorsabban és logikusan jusson el a tényadatokhoz. A jelen munka ötödik alkotóeleme szintén új, 2016-os dolgozat. Ez Paál Zoltán rovó kiterjedt magánlevelezésével foglalkozik. Ezt hazánkban még nem adták ki. Pontos hivatkozásokat és témabontásokat készítettem hozzá, valamint elvégeztem a százhúsznál is több levél érdemi, lényegi kiválogatását. A teljes levelezés, az itt közölt minimum kétszerese, ha nem több, ugyanis a rendelkezésemre álló kétdossziényi levelezésben van több, teljes évnyi hiány. Azonban az itt elérhető válogatás is rendkívül fontos adatokat és gondolatokat közöl magáról a műről, s arról, amit Paál Zoltán nem írhatott le a rovásaiban, mégpedig azt, amit ő gondol erről az egészről. Egészen biztos vagyok benne, hogy a magánlevelezés különösen érdekes forrás lesz a kutatóknak. A két kisebb rész a kötet végén, az időrendi tábla, mely változatlanul került újra ide, valamint a családfák és a térképek. Ezekből áll össze a negyedik kiadás. Ajánlom minden őstörténet kutatónak, valamint az ősök szellemei által megszólított honfitársaimnak. ((Kozsdi Tamás, 2016. október 29.)

Mutasd tovább