Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

Hadd mondjam el...

Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket? Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében. Az Animus Kiadónál már megjelent regény új, javított kiadása.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

Sosem jutna eszébe az embernek, hogy egy plaza bezárhat. Számítunk rá, hogy mindig ott
van, ahogy a tej a hűtőben, vagy Isten a mennyben. De ez éppen akkor nyit, amikor leszállok a
buszról. Az üzletvezetők kulcskarikákat és kávéspoharakat markolnak, a kapuracsok
felemelkednek. A lámpák fölgyulladnak, a szökőkutak szökni kezdenek, zene szolal meg az
óriás áfrányok mögül. A pláza kinyit.

ősz nagymamák es nagypapák vonulnak valahová, a kirakatokra rá sem pillantva. A
tavaszi divatot nézegetem — egyetlen tavalyi ruham sem jó már rám. Idáig mindig anyuval
vásároltam. Ám most ez nem nagyon működne. Csevere'szni nem tudnék vele, és azt sem
szeretném, ha ő választaná ki, mit hordjak.

A központi liünél ülök, Halloween után itt állították föl a télapó műhelyét. A levegőben
sült krumpli es fertőtlenítőszer szaga. A tetőablakon áttűző nap itt úgy melegít, mint nyáron.
Levedlern a rétegeket: a kabátot, a kesztyűt, a sapkát, a pulcsit. Hét fontot fogyok egyetlen
perc alatt, úgy érzem, mindjart elfolyok a liü előtt. Apró bama madarak énekelnek a fejem
fölött. Senki nem tudja, hogy jutnak be, mindenesetre itt élnek a plazában, es nagyon szépen
fütyülnek. Hanyatt fekszem a padon, és figyelem a madarakat, ahogy a meleg levegőben
röpködnek, amíg csak a nap olyan erősen nem kezd tűzni, hogy attól félek, lyukat e'get a
szemem helyére.

El kéne mondanom valakinek. Egyszerűen elmondani. Túl lenni rajta, ki vele, kiköpni.

Újra ötödikes akarok lenni. Az ötödik könnyű volt. Már elég idős voltam ahhoz, hogy
anyu nélkül játszhassak kint, de ahhoz túl kicsi, hogy túlmehessek az utcasarkon. Pont a
megfelelő pórázhossz.

Egy biztonsági őr sétál el mellettem. Tanulmányozza a kirakatbabakat a Searsne'l, aztan
elindul az ellenkező irányban. Még csak egy erőltetett mosolyt sem dob fele'm, nem kérdezi
meg, hogy elvesztem-e.

Nem vagyok már ötödikes.

A nap további részét azzal töltöm, hogy varom, 2148 legyen, úgyhogy nem is nagyon
különbözik ez attól, mint amikor iskolában vagyok. Másnap az ébresztőórat korábbra állítom.
Az elkövetkező négy napban időben kelek, időben szállok a buszra.

Hazamegyek iskola után.

Sikitani lenne kedvem.
Azt hiszem, időről időre ki kell vennem egy-egy napot. ..
KODFEJTES

Hajas asszony uj Hilbevalőkat vásárolt. Az egyik pár a válláig ér. A másik párban kis
csengők vannak, akarcsak abban, amit Heathertől kaptam karácsonyra. Nem hinnem, hogy
még egyszer főlveszem.

Angolon Nathaniel Hawthorne hónap van. Szegény Nathaniel. Ha tudná, mit művelnek
vele. A skarlát belűl olvassuk mondatonkent, csontig lerágjuk, csamcsogunk rajta.

Nathaniel minden szóválasztasa, minden vessző, minden bekezdes szándékos, célja van.
Szimbolikus értelemben. Ahhoz, hogy ezen az órán jó osztályzatot kapjunk, ki kell találnunk,
valójában mire is gondolt az iro. De vajon miert nem tudta egyszerűen csak megmondani, amit
akart? Skarlát betűt karcoltak volna a mellkasara'! Egy E-t, mert egyenes, egy Ö-t, mert
öszinte?

Néha azért izgalmas. Olyan, mintha megfejtenenk a kódot a fejeben, megtalálnánk a
kulcsot a titkaihoz. Itt van például ez a bán dolog. Mindenki tudja, hogy a lelkész bűnösnek
érzi magát, meg hogy Hester bűnösnek érzi magát, de Nathaniel azt akarja, hogy tudjuk, hogy
a dolog komoly. Ha azt hajtogatná: ,,Bűnösnek érzi magát, bűnösnek érzi magát, bűnösnek
érzi magát", ez egy nagyon unalmas könyv lenne, és senki nem venné meg. Epp ezert
alkalmaz szimbólumokat, mint az időjárás, meg az egesz fény-amye'k dolog, hogy
megmutassa, hogy is érzi magát ez a szegeny Hester.

Kíváncsi vagyok, hogy a helyemben Hester ellent tudott volna-e állni. Olyan csöndes
típus. Szerintem jól ellenenk. Látom magunkat, ahogy együtt lakunk az erdőben, ő viseli az A—
betűjét, én meg talán egy M-t, hogy megrettent, megalázott, mulya, marha.

Szóval ez a kódfejtés elöszörjo moka volt, de aztán kicsit hosszúra nyúlt. Hajas asszony
mindent kipassziroz belőle.

Hajas asszony: ,,A háznak ez a leírása, a falak az iivegszilánkokkal, vajon mire utalhat?"

Mely csönd az osztályban. Egy őszről itt maradt legy zizeg a jéghideg ablakon.
Szekrényajto csapodik a folyoson. Hajas asszony megválaszolja saját kérdését.

,,Gondoljatok csak bele, hogy is nézhet ki egy fal, amiből szilánkok állnak ki. Csillog'?
Ragyog a derűs napokon? Gyerünk, emberek, ne csak en gondolkozzak! Úveg a falban.
Manapság üveget a bőrtőnfalak tetejen használnak. Hawthome azt mutatja meg, hogy a ház
börtön, de legalábbis veszélyes hely. Fájdalmas. Most arra kérlek benneteket, hogy soroljatok
példákat a szinhasználatra. Ki tud mutatni néhány oldalt, ahol szerepet kapnak a színek?"

Rachel/Rachelle, az ex-legjobb barátnőm: ,,Kit érdekel, mit jelentenek a színek? Honnan
tudja, mit akart mondani? Talán hátrahagyott egy könyvet, aminek az a cime, hogy
Szimbólumok :] könyveimben? Mert ha nem, akkor maga csak kitalálja ezt az egeszet. Vagy
valaki tényleg komolyan azt képzeli, hogy a pasas leült, és azon agyalt, hogy mindenféle
rejtett jelentest vigyen a sztoriba? Ez csak egy regény."

Hajas asszony: ,,Hawthorne egyike a legnagyobb amerikai regényíroknak! Nem csinált
semmit veletlenül. Zseni volt."

Rachel/Rachelle: ,,Azt hittem, lehet saját véleményünk. Szerintem elég nehéz olvasmány,
de az a rész, amikor Hester bajba kerül, és a prédikátor fickó megszeg minden szabályt, na, az
egy jo resz. De ezt a szimbolumos dolgot csak kitalálja. Én nem hiszek benne."

Hajas asszony: ,,Vajon azt mondod a matektanárodnak is, hogy nem hiszed el, hogy
háromszor négy az, tizenkettő? Hawthorne szimbolizmusa is olyan, mint a szorzás: ha egyszer
felfedezted, a napnál is világosabb."

Hasonló cimű könyvek

Laurie Halse Anderson további könyvei