Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.
Könyv Irodalom Irodalomtörténet Magyar irodalom Tanulmányok, műelemzések Egyéb Szépirodalom regény novella elbeszélés aforizmák bölcsességek Szépirodalom > Magyar irodalom
Arról, mi célja e könyvnek Olvasó, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. Nem sok ez, mert az ember általában s e könyv írója különösen keveset tud csak önmagáról és a világról. De emberi feladatnak elég. Többre nem is vállalkozhatunk az életben. Ez a könyv tehát őszinte lesz, olvasó, s nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni. A könyvekből akar tanulni, melyeket előtte írtak a bölcsek és a beavatottak, az emberek életéből akar tanulni, amennyire azt megfigyelni és megértenie sikerült, az élet jeleiből akar tanulni, tehát a betűből, az emberi szívből, a füvekből és az égi jelekből egyszerre. Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot. Nem tudós könyv ez, csak olyan, amilyent az elemiben tanítanak. Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember. Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. S aki jobban tudja, mondja jobban.
Tolsztojnak igaza volt, a zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító, Az
értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall, A zene érteleméllenes. Nem megérteni akar,
mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti
bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk
elől, minden eszközzel fegyelmeztünk — olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az ér—
telem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fe—
gyelmezett területeket. Ahova a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek
többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halalvágy kéjes megsemmisülésének
beteg érzései hullámoznak, A zene támadás. Az ember, aki életét a megismerésre, a
fegyelemre és a valóságra tette föl, védekezzen a zene ellen, fogja be fúlét. Zene nél—
kül sokkal szegényebb az élét. De emberibb, keményebb, szomorúbb és értelmesebb.
Márai Sándor: Füves könyv 139
95
A szerencséró'l
Hérodotosz, aki oly elragadóan pletykál görögökről, perzsakról, médekről,
lídiaiakról, az ókor népeinek és vezető személyeinek sorsáról, azt tanácsolja, hogy
nem art önkényesen és mesterségesen ellenszegülni a szerencsének, mely felénk vil—
logtatja csillagát. Minden ókori nép, a perzsák, babilóniaiak, a föníciai népek, minden
régi vallas óva inti a szerencsés embereket ennen csillaguktól, Az istenek kedve, a
sors nem tűri el a tartós szerencsét: így tapasztalta Hérodotosz vándorutjain, így ta—
nítja minden régi mondás, vallas, babona. Hazad nem a tiéd, aranyad, asszonyod,
gyermeked, egészséged, dicsőséged, mindez annyira a tiéd csak, mint kockajáték
közben a szerencse esélye. Minden csak egy pillanatra tiéd: aztan fordul a kocka, így
akarják az istenek.
Ezért semmi nem olyan megható, mint Polükratész története, a gyűrűvel, a hallal
és a halásszal. Az ember érzi sorsat, s szeretne áldozatokkal menekülni e sors elől,
De az áldozat sem segít: az istenek könyörtélénék. Kegyetlenül read mosolyog a sze—
Márai Sándor: Füves könyv 140
rencse, s ha remegve elfordulsz előle, utanad siet, hogy aztan megalázzon és kira—
boljon a sors.
Mi hát a tiéd, mi az, amit nem vehetnek el tőled az istenek? Csak a munka. Az a
munka, mely nem vár jutalmat, sem babért, sem utókort. Csak éppen megtörténik
veled, ha nem térsz ki előle, s nem törődsz sorsával sem. Csak a fáradtság tiéd, a ve—
rejték, az aldozat. Minden mas illanóbb, mint a hajnali köd, törékenyébb, mint a lep—
ke szarnya,
Márai Sándor: Füves könyv 141
96
Az útitársakról
Vasúton vagy hajófedélzeten az emberek úgy érzik, kiléptek életük megszokott tör—
vényei közül, fecsegni kezdenek, közlékenyebbék és bizalmasabbak, a csodát várják,
Írd be a könyv címét vagy szerzőjét a keresőmezőbe, és nem csak saját adatbázisunkban, hanem számos további könyvesbolt és antikvárium kínálatában azonnal megkeressük neked!