Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

World War Z - Zombiháború

A zombiháború kis híján a pusztulás szélére sodorta emberiséget. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának szakértőjeként Max Brooks találkozott a kínkeservvel kivívott győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésében végül kizárólag statisztikai adatok szerepelhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kényszerűen kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv kiötlőjével is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis vámszedői és áldozatai is megszólalnak a reménytelennek tűnő harcról, a kormányok elhibázott politikájáról, az emberi gyávaságról, szűklátókörűségről, és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány hátborzongató történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi faktor. Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felzaklatják az olvasókat, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk száraz statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború. A kötetről ajánló olvasható: ekultura.hu Írjon saját értékelést, és ossza meg véleményét a többi vásárlóval! (Értékelje Ön elsőnek!) Ezt a könyvet még senki nem véleményezte. A termék egyetlen üzletünkben sincs készleten.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
1 ajánlat
lyravac
3 999 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

kell tartani őket.

Volt, ámikor szakembereket dobtunk le, pe'ldául orvosokat és mérnököket, szóval akiknek a
tudását nem lehet valami mezei kézikönyvből elsajátítani. A kék zónákba leginkább á különleges
alakulatok oktatóit küldtük, hogy megtanítsák a helyieknek, hogyán védjék meg maglkat, és
szükség esetén végre tudjanak hájtani egy kitörést is. Ezeket az ürgéket baromira becsültem. A
többség tudta, hogy végig maradniuk kell; nem sok kék zónának volt lészállópályája, úgyhogy
ejtőernyővel érkeztek, a visszatérés meg vagy siken'ilt, vagy nem. És nem is minden kék zóna
maradt biztonságos. Több is elesett. És akiket lédobtunk, jól tudták, mit vállalnak. Elképesztően
bátrak voltak mind.

Ahogy a pilóták is.

Nem is arról van szó, hogy mi nem voltunk vesze'lyben. Minden nap több száz vagy több ezer
kilométer mélyén repültünk be a fertőzött területek fölé. Ezért volták á lilá zónák. [A térképen
látható utolsó színre mutat. A lila körökből elég kevés van, jókora távolságra helyezkednek
el egymástól.] Itt tankoltuk, szeréltük á gépeket. A legtöbb el se ért volna a keleti parti
célzónákbá, ha útközben nem tud megtánkolni. így jóval kevesebb veszett oda. A légiflottánk 92
százaléka biztonságban visszatért. Én sajnos a maradék nyolcba ken'iltem.

Soha nem fogom megtudni, mi okozta a bajt — talán mechanikai hiba, talán anyágfáradás,
ámihez nyilván az ítélétidő is hozzátette a magáét. Még az is lehet, hogy á szállítmányt rosszul
címkézték fél vagy nem kezelték megfelelően. Ilyesmi jóval gyakrabban történt, mint gondolná.
Ha a veszélyes anyagokat rosszul csomagolták, vagy ne adj'isten Válámi csökött ágyú, idióta
ellenőr szó nélkül hagyta, hogy az emberei még a ládába pakolás előtt összeszereljék a
robbánószerkezeteket... egy haverommal megtörtént, ráadásul csak Palmdale-ből Vandénbérgbe
repült, szóval fertőzött vidékét nem is érintett. Ott volt a raktérben ke'tszáz darab 38-as detonátor
téljesen összeszerelve, véletlenül be is volt kapcsolva az ákksijuk, és ugyanarra a frekvenciára
hangolták őket, mint a gép rádióját. [Csettint.l Páff, ennyi. Akár velünk is megtörténhetett volna.
Phoenixből Tallahassee—be mentünk, az ottani kék zónábá. Október vége volt, vagyis már
majdnem beállt a téli hideg. Honolulu még meg-próbált kisajtolni belőlünk égy-ke't fuvart, mert
aztán legközelebb csak márciusban szállhattunk fel, addig öngyilkosság lett volna abban a
borzalmas időben. Azon a héten ez volt a kilencedik fuvarunk. Mindannyian agyserkéntő
bogyókon éltünk, hogy á refléxeink és az ítélőképességünk azzal á kevés álvással is működjön
valahogy. Szerintem elég jól bevált az anyag, de én... mint a törpevízmü... húsz percenként
szaladgáltam vécére. A légénységem folyton ezzel ugratott, hogy a lányok állandóan kijárkálnak.
Tudom én, hogy nem gonoszságból mondták, mégis megpróbáltam minél tovább visszatartani.

Úgy két órája zötykölődtünk Válámi brutális légörvényben, amikor elegem lett, és átadtám á
botkormányt a másodpilótának. Éppen felhúztam a cipzáramat, amikor hatalmas üte'st kaptunk,
mintha maga az Isten nigtá volna le a gép farát... és hirtelen zuhanni kezdtünk. A mi C-130-
ásunk orrábán nem volt rendes vécétülke, csak egy ilyen hordozható tártály, körülötte vastag
zuhanyfüggönnyel. És valószínűleg ezért maradtam életben. Ha bent rágadok egy rendes
fülkében, tálán nekivágódom az oldálánák, nem térek mágámhoz vagy egyszerűen csak nem
tudom kinyitni az ajtón a reteszt... Aztán fémcsikorgást hallottam, bézúdult a magas nyomású
levegő, és azonnal kiszippantott á gép hátulján, ahol a famak kellett volna lennie.

Tehetetlénül zuhántam lefelé. Megláttam a gépemet is. A nagy szürke tést füstölögve
távolodott. Kiegyenesedtém és meghúztam az emyőm kioldózsinórját. Még kábá voltám,
elmosódott a világ, levegőért kapkodtam. Előszedtem a rádiómat, és béléüvöltöttem á
legénységnek, hogy ők is ugorjanak. Nem jött válasz. Aztán láttam még egy ejtőemyőt, de többet
nem.

Az volt a legrosszabb, amikor csak lógtam a levegőben. A másik ernyő felettem volt, irányban
tőlem északra. Kerestem a többieket. Újra megpróbálkoztam a rádióval, de nem volt vétel. Arra
gondoltam, megsérülhététt a cucc, ámikor ,,kiszálltam" a gépből. Próbáltám tájékozódni; annyit
tudtam, hogy Louisiana déli része fölött vagyok, alattám végtelen mocsár. Mondjuk még ebben
se voltam biztos, az agyam ne'ha kihagyott. De arra legalább volt eszem, hogy saját magamat
ellenőrizzem. Mozgott kezem-lábam, különösebben nem fájt semmim, vémyomot se láttam.
Megnéztem, rendben van-e a túlélőcsomagom, ami a combomra volt szíjazva, és szerencsére a
pisztolyomát is a helyén találtam, nyomta az oldalamat.

A kiképzésen felkészítették az ilyen helyzetekre?

Mindannyian végigcsináltuk a Willow Creek-i túlélőtúrát á kalifomiai Klamath-hegységben. Még
néhány igazi rémet is odaráktak nekünk, nyomkövető volt rajtuk, és a kijelölt helyeken
eleresztették őket, hogy valódi légyen az élmény. Amit ott tanultunk, az a civilek kézikönyvében
is benne van: hogyán mozogjunk észrevétlenül, hogyán iktássuk ki a zét, mielőtt észrevenne.
Mind átmentünk á próbatételen, Vágyis e'létben marádtunk, bár egy-két pilóta lemorzsolódott, ők
fejben összeomlottak. Szerintem nem bírtak mit kezdeni az éles helyzettel. Én viszont egyedül is
jól élvoltám ellenséges környezetben, mert azt szoktam meg.

Megszokta'!

Ele'g időm volt rá á Colorado Springsben töltött négy év alatt.

De ott más nők is voltak...

Hogyne, más kadétok, más vetélytársak, ákiknek véletlenül ugyánolyan nemi szervük volt, mint
nekem. Higgye el, stressz álátt megszünik á női összetártás. Úgyhogy csak én léteztem ott,
egyedül én — tartózkodva mindenkitől, önállóan és abszolúte mágábiztosan. Csak így bírtám
átvészelni azt a pokoli négy évet az akadémián, és megint csak így maradhattam életben, miután
belécsobbantam a mocsárba a zombik földje'n.

Rögtön leoldottám az ernyőmet — azt tanítják, ne húzzuk az időt az eltüntetésével —, és
megindultam a másik ernyő irányábá. Több óráig gázoltam a jéghideg tákonybán, te'rd alatt már
nem is éreztem á lábamat. Nem tudtam tisztán gondolkodni, még zavaros volt a fejem. Ez persze
nem kifogás, de ezért nem vettem észre, hogy madarak húzták el a fejem fölött az ellenkező
irányba. Elháló üvöltést hallottam messziről. Aztán megláttam az ágak közé gabalyodott ernyőt.
Futni kezdtem, ami persze megint csak tilos, és meg se álltam, hogy kifüleljem, Ván-e zé a
környéken. Nem láttam, nem hallottam, csak rohantam a kopasz faágak fele'. Ha nincs Rollins, á
másodpilótám, szerintem ottmarádok.

Holtan találtam rá, a zsinórokon lógva. Me'g rángatózott. Az overallja széthasádt, a zsigerei
függönyke'nt bomltak az alatta álló öt rémre. Vörös volt körülöttük a mocsár vize, úgy
lakmároztak belőle. Az egyiknek á nyaka köré tekeredett Rollins vékonybéle, úgyhogy amikor

Hasonló cimű könyvek

Max Brooks további könyvei