Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A szerelem virága

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből


Es ami meglepte: a sapkán olvashatta a nagy, fényes szálloda nevét.
Ahonnan pár nappal korábban a gazdasági igazgató eltanácsolta. Mit
akarhatnak?

- Ez egy hatalmas rendelés - suttogta Ida, és mutatta a papírt. A boy
csak állt, nem tudta, miről van szó. O csak egy küldönc volt. Tara alapra
pillantott és beleborzongott - ennyit kéne szállítania...? Egy heti forgalma,
ha nem több! Csak szegfűböl kell száz darab, kell százhúsz rózsa, no és öt
nagy csokor. Azonkívül még mennyi minden... A szeme riadtan szalad a
lap aljáig. Ez sok, nagyon sok.

_ms

Mélyet lélegzett. A rendelésen ott volt a gazdasági igazgató
telefonszáma. Tara rögtön a telefonra vetette magát.

- Tara Catrall vagyok, a kis ,,virágboltos", ha emlékszik rám, uram?

- Természetesen, Catrall kisasszony. Megmondom őszintén, mielőtt
hálálkodni kezdene, hogy nem a saját akaratunkból adtuk fel önnek ezt a
rendelést. Amit akkor mondtam önnek, az továbbra is érvényes.

- Akkor nem értem, minek köszönhetem...

- Egy vendégünknek. Már nem először száll meg nálunk. Nagyon gazdag
az illető. Amikor lefoglalta a lakosztályát, kikötötte, hogy csak a
Sziromtenger boltjából hozott virágokat fogadja el, és mindjárt rendelt is
ennyit. Nem akarom megijeszteni — vagy megörvendeztetni? - kisasszony,
de a vendégünk várhatóan egy hétig marad itt. Es megeshet, hogy ismét
felad egy ekkora rendelést, bár ezt nem ígérhetem meg a nevében, hiszen
méglnem nyilatkozott ez ügyben.

- Ertem. Es ez a vendég mikor érkezik? Mikorra legyenek otta virágok,
csokrok?

- Ma délután háromra készen kell állnia a lakosztálynak.

- Akkor nem maradt sok időm...

- Bizony nem. Sok szerencsét! - és megszakadt a vonal. Tara elküldte a
boyt, megint felvette a telefont. Nem tehetett mást, Domhoz kellett
fordulnia. Közben látta, hogy Silvia is bejött. Nem bírta odafönt kivárni, mi
lehet az a nagy esemény...? Ida félhangon, de lelkesen és ujjongva
magyarázta neki a fejleményeket. O is örült, hogy most a boltnak így
,,megszaladt". De Tara még nem volt biztos a dolgában. Az órára nézett -
mindjárt déli egy óra van! jó másfél óra maradt összesen!

- Dom Alawa - jelentkezett a férfia zsebtelefonján. Tara hangját hallva
megörült, és ez még ebben az állapotában is kellemesen érintette a lányt.
Igyekezett röviden és érthetően, mégis sebesen összefoglalni a helyzetet.
Dom hallgatta, közben biztosan jegyzetelt is, mert amikor a lány végzett,
azonnal válaszolt:

- Amit most felsorolok, azt rögtön tudom szállítani. Amit nem, azt
megszerezheti máshol. Egy barátomtól, szintén virágkertész, de a város
másik végén lakik. Mire odaér, már figyelmeztetem és előkészíti az árut.

- De én most nem tudok fizetni! - fakadt ki Tara. - A bolti pénztárban
alig van valami, a bankba nem tudok elmenni, különben is késő van már...

- Semmi gond. En hitelezek magának, a barátomnak pedig elég lesz az
én szavam, és ő is hitelez. Most az a legfontosabb, hogy ne vesztegesse
az idejét. Maga menjen erre a címre... — lediktálta. - Mire onnan visszajön,
az én kocsim a boltba viszi az árut. Mit segíthetek még...?

- Maga a legjobb ember a világon - mondta Tara komolyan. Kapkodva
megköszönte és ígérte, hogy délután, ha lezajlik ez az egész, még
jelentkezik.

- Silvia, kérlek, maradj itt és segíts ldának. Amikor az Alawa—cég
meghozza az árut, kössétek meg ezeket a csokrokat - kezükbe nyomta a
megrendelőlapot, majd rohant a kocsihoz.

Nem volt ideje gondolkozni. A térképről nézte ki, hol is van az a másik
kereskedés. Elég nehezen talált oda, közben ment az idö. Már fél kettő
volt, amikor landolt egy nagy udvaron. Itt is üvegházak álltak glédában,
majdnem annyi, mint Alawánál. A tulajdonos -középkorú férfi, Merkellnek

_ (,; s
hívták - egy pultnál várta és intett, rögtön tolasson oda a kocsival.
Kiderült, minden oda volt már készítve, amit kissé áttételesen rendelt.
Tara ismét hálásan gondolt Domra, hiszen ezt is ő szervezte meg.

- Ha bármikor újra megszorul és gyorsan kell valami, egyenesen nekem
telefonáljon — mondta a férfi mosolyogva. - Aki Dom barátja, az nekem is a
barátom, ne feledje, kisasszony.

- Köszönöm, Merkell úr — Tara átvette a számlát és a tervezett
bolthálözatra gondolva, megjegyezte: - Lehet, hamarosan találkozunk, és
akkor egy hasznos ötletemet osztom meg önnel.

- Ha tényleg jó, benne vagyok! - ígérte amaz, és kezet nyújtott.

Amikor visszaért a boltba, Silviát és ldát lázas munkában találta.

Csokrokat készítettek rohamos sebességgel. Idának nem mindig ment
jól a dolog, ilyenkor Silvia besegített. Most sajnos Tara nem segíthetett
nekik. Ami már készen volt, és a húszasával összekötött vágott virágokat
máris vitte a szállodába. Ott egy férfi átvette tőle, megszámolta az utolsó
szálig. Aztán Tara rohant vissza a másik szállítmányért. Addigra
elkészültek a csokrok. Amikor végzett és mindent átadott - háromnegyed
három volt. A hallban összefutott a gazdasági igazgatóval:

- Udvözlöm. Két dolog miatt állítom meg egy percre — mondta a lány. -
Az egyik: holnap beadom a portára a számlát. Ne tartson attol, hogy
kihasználom a helyzetet és horribilis összeget írok rá... nagyon szerény
leszek.

- Ennek örülök, Catrall kisasszony.

- Mert a jövőben is számítok esetleges rendelésekre...

- Es mia másik dolog? - az igazgató szemlátomást sietett.

- Megtudhatnám, ki ez a bőkezű vendég? Akkor talán megérthetném,

Hasonló cimű könyvek

Melissa Moretti további könyvei