Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

ÖRÖMKÖNYV

Müller Péter mesél. Szerelemről, családról, életről, mámorról, anyák bölcsességéről, párkapcsolatokról, az emberi lélek és az angyalok titkairól. Különös történetek és mély gondolatok gyöngyszemeit fűzi föl egyetlen szálra. Ezt a szálat úgy hívják: Öröm. Aki olvasta az író „Szeretetkönyvét”, s főleg a Nők Lapjában megjelent nagysikerű sorozatát, a „Boldog lelkek táncát”, most felidézheti és folytathatja a beszélgetést; új, megrendítő érzésekkel és varázslatos mesékkel gazdagodhat.

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
4 ajánlat
magyarmenedek
3 420 Ft
tovább a boltba
bigbandi
2 200 Ft
tovább a boltba
konyvdiszkont
2 850 Ft
tovább a boltba
lyravac
3 800 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből

a kést Izsákra, már—már elvágná a torkát, mint egy áldozati állatnak, amikor az Úr megállítja a mozdulatát,
mert látja, hogy hite valódi.

Sárával ezt nem lehetett volna megtenni. Egy anya bán-nilyen áldozatra képes, há életet kell hoznia a
világra — de elpusztitani meg az Istenért sem lenne képes.

94

Soha.

Látod, egy pillanatig átéltem, hogy anya vagyok, hogy n őkent szeretek, és hirtelen egy másik világba
tévedtem.

Ez más szeretet, mint az enyém.

A nő az életet szereti. Könnyebben elfogadja, úgy ahogy van.

Mi nem. Mi meg akarjuk változtatni az életet. Igy, ahogy van, nem jó nekünk. Nem véletlen, hogy a
vallásokat mind férfiak alapították, akik azt mondták: igy, ahogy vagy, emberke, nem vagy jo! Ahhoz,
hogy jó légy, meg kell világosodni (Buddha), hinned kell Istenben (Mozes, Ábrahám, Mohamed), le kell
ráznod magadrol az egyiptomi rabszolgaság szellemet (Mózes) meg kell térned (János, Jézus) mert igy,
ahogy vagy, sötét vagy, bukott vagy, szolga vagy, bünös vagy — lezuhantál, és fol kell emelkedned. Meg kell
térned, meg kell világosodnod, egyszoval: L anyni/jelf

Nőket nemigen találsz a nagy vallások születésénél. Némán és aggódva állnak a háttérben. Buddha

elhagyta a feleséget, Máriáról, onnan kezdve, hogy megszülte Jézust, alig tudunk; a zsido templomban a
nők külön ülnek, a mohamedánoknál még a kávé-házban is.
A nőnél ugyanis fennáll az a veszely — ezt, mint képzeletbeli nő éltem át —, hogy elfogadja a másik embert
olyannak, amilyen. Nem akarja a világot megváltani. Bárkit szül: szeretni fogja. Egy kutyamáma, ha
macskát szülne, szeretné. És fólnevelné. Az anya bő szoknyája alatt nem müködnek vallási és világnézeti
ellentétek, mert ő nem egy Eszmét, hanem az életet szereti. Egyik mellén egy MSZP-s, másik mellén egy
fideszes gyerek szopik. Mindkettő az övé. És a történelmet, nem Éva, hanem az izgága Ádám csinálja.
Egyik kor sem jó neki. Évának mindegy, rabszolgaság van-e vagy kapitalizmus, legfeljebb egyikben
rosszabbul érzi magát, mint a másikban, de nem szol bele, mert a világmegváltás a férfi reszortja. Ö az, aki
mindig mást akár, mert ami van, az sohasem jo neki.

Most értettem meg, ha bemegyünk a nejemmel egy vendéglő-be, miért kerdi meg, hogy hová akarsz
ülni? Ismer. Tudja, hogy az egyik helyen meleg van, a másikon hideg, ott szembe süt a fény, itt közel a
zene; az asztalt el kell húzni a faltól, mert nem jó helyen áll, és elvinni a virágot, mert nem látjuk egymást.

Neki mindegy. Vagy ha nem, akkor is nyugodtan ül. Megszokja. En nem. Amig nem jön létre az

,,ideális" ülésrend, feszengek. En egy eszmenynek elek — ő az életnek.

Figyeld meg: minden találmány férfitalálmány. Nem azért, mert a férfi okosabb, mint a nő, hanem azért,
mert a természetet úgy ahogy kapta, sohasem fogadta el. Ahogy önmagát sem fogadta el soha: bukott
lénynek tartotta. ,,Keresd meg az igazi arcodat!" — mondta Buddha. Mert ez, aki vagy, csak a torzképed.

Mi a feltétel nélküli elfogadás élményét nem ismerjük. A multinacionális ceget eppúgy mi találtuk ki,
mint a távirányítót, mert képtelenek vagyunk elfogadni, hogy cégünk kicsi, és azt se türjük szivesen, há
meccset nézünk a teveben, hogy le kell tenni a sört, és oda kell menni a készülékhez. Ez nem pusztán
kényelmi kérdés, hanem valamiféle ,,eszményi" állapotnak a szüntelen üldözése.

Ugyanigy vagyunk a gyerekünkkel. Igy ahogy van, gyárilág, meg nem jó. Még fól kell nevelni, rendbe
kell szedni, nyesegetni a rossz természetét, ki kell hozni belőle meg valamit. Manapság az kell, hogy sokra
vigye — így kevés.

Igen, mi, férfiak máskepp szeretünk, mint a nők.

Nem az intenzitása más, hanem a jellege. Az elfogadó szeretet kulcsmondatát anyámtól hallottam: Az
embereket a hülyeségük—kel együtt kell szeretni.

Ez az, ami sajnos nem megy nekem.

Sokat probáltam, de nem megy.

Megmondom, hol volt mindig a hiba.

Odáig eljutottam, hogy beláttam, sem ő, sem én nem tudunk a rossz ten-neszetünkön változtatni.

Elfogadtam a másikat olyannak, amilyen

Megértettem. Elfogadtam.

De nem szerettem!

Anyám meg szerette.

Biztos velem is igy volt — hiszen a mai napig tele vagyok olyan elviselhetetlen tulajdonságokkal,
amiket magamban sem szeretek.

95

Ó meg csak mosolygott rám.

Bár úgy tudnám szeretni magam, ahogy anyám szeretett!

Amikor gyermeket nevelünk, ez a kétfajta szeretet — a feltétel nélküli és a feltételhez kötött szeretet —
összeütközik. A férfi és a női. És mivel nem értjük egymást, képtelenek vagyunk felismerni, hogy [Il nem a
szeretet imenzitám különböző, hanem ajel/ege.

Ez egy nagyon fontos ángyaltanitás, mert, mint tudod, az angyal kétnemü. Mindkét nem fejével tud
gondolkodni. Nem az a baj, mondja, hogy nem szerettek eleggé, hanem az, hogy mg,/(gp szerettek. Ezért
apa és anya gyakran félreértik egymást. A ferfi azzal vádolja az anyát, hogy mindent megenged a
gyerekének. Túleteti, túlkényezteti, elvárásaiban nem elég következetes és kemény. A n ő pedig azt érzi,
hogy amikor a ferje dühbe gurul és ráüvőlt a gyerekére, olyankor nem Szereti.

S ebben van igazság.

Ezert próbálom elképzelni, hogy milyen anyának lenni. At ákarom élni, hogyan szeret 6!

Mert hiába bizonygatom neki, hogy az en szeretetem is er ős, hogy igenis szeretetből, kétségbeesett,
vad, szerelmes szeretettel üvöltők a fiammal — az anya úgy érzi, hogy ez nem igaz! Megém' a
rövidzárlatomat! Megérzi, hogy ,,megbántam, hogy embert terem-tettem." S azt mondja: ,,Ne bántsd
szegényt!" Hiába bizonygatom: ,,Dehogy bántom, sőt, jót akarok neki!" Hiába mondom, ordítva, hogy
,,Soha nem lesz belőle ember, ha mindent megengedsz neki!" — az anya megérzi a férfiistenségnek azt a
pillanatnyi vakságát, amikor az indulat kioltja szívében a szeretetet.

Igaza van: van egy pillanat, amikor nem szeretek.

Nemcsak a gyerekemet, őt sem! Mert hajlandó a bünt, a romlást, a hitványságot elfogadni.

Ma már a szerepek összekeveredtek. Ez is az ángyaltanitás egyik fontos igazsága, amit nem lehet
könyvekből megszerezni. Az utolsó időldyen — mondja az angyal — aszerepek/ölcserélődnek. Az eredeti, ,,gyári"
tulajdonságokat már nem lehet a nemekben follelni. Ez nemcsak mint szexuális Z ürzavar jelenik meg
manapság, de mint spirituális fordulat is. A mai férfi elvesztette a férfiasság valódi jellemzőit: anyágelvü
lett, eszménytelen és földhöz—ragadt. Semmiféle szellemet nem reprezentál már. Ugyanakkor egyre több
nőből bontakozik ki az érzékeny szellemiseg. A mai kor megváltői már régóta nem a ferfiak, hanem a n ők.
Jobban érdeklődnek a szellemi dolgok iránt, ,,Isten országa" felé tekintenek, és a romlást is jobban
érzékelik, mint mi, férfiak, akik a zuhanást előidéztük, es a történelmet évezredek óta irányítjuk. Egyre
több párkapcsolatban lesz gond, hogy a férfi az anyagba ragadt; hitet—len, eszménytelen, vagyis spirituális
értelemben tudatlan lett — s a fény felé igyekvő nőnek kell lenyulnia érte, és fölemelni magához. (Dante ezt

MÜLLER PÉTER további könyvei