Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

A titokzatos padlás

A könyv szerzője régi barátotok, sikeres, vidám regények szerzője. S ha még nem feledtétek el A fantasztikus nagynéni című história két mókás kedvű hősét, Hubát és Csabát, sejthetitek, hogy újabb kalandjaik is bővelkednek majd kacagtató és izgalmas fordulatokban. A történetből mindössze annyit árulhatunk el, hogy a kedves és harcias nagynéni, no meg a gyerekek ezúttal egy régi kastély rendbe hozására szövetkeznek. Mármost néhány gonosz ember ezt meg akarja akadályozni. Továbbá a kastélynak van egy romos padlása is?

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből


— Galambok — mondta Zoli, és megkönnyebbülten elnevette magát.

Delfin könyvek
NEMERE István 50 A titokzatos padlás

— Csak nem ijedtetek meg? — kérdezte fölényesen Csaba, pedig az imént az ő szíve is a torkában
dobogott.

— Galambok. Persze, galambok. — Anikó még egyszer körülnézett a padláson. A fiúk már
megkönnyebbülten és egyben kissé csalódottan indultak a lejárat felé — a remélt kincsekből hát
semmi sem lett! —, ám a kislányt még visszatartotta valamilyen ismeretlen erö. Körülnézett.

A nagy hodály tetejét gerendák tartották. Vaskos, nagyon vastag telifa gerendák, biztosan jó fából
ácsolták őket valaha. Középen néhány kémény szaladt ki a tetőre, kormos nyílásukból hiányzott a
kéményajtócska. Érdekes, ezek éppen középen vannak — mondta félhangosan a kislány. Próbálta
megszámolni a tetőgerendákat a kéményektől jobbra és balra is — de eltévesztette kétszer, erre
abbahagyta. A széleken rosszul vakolt, mállott téglafalak zárták le a padlásteret, ezeken nem voltak
ablakok. Talán, ha az ablakok száma sem egyezne — töprengett a kislány, felemelte fejét, hogy
most meg a tetőablakokat számolja, de a fiúk türelmetlenül kiáltották:

— Hé, Ani!

— Beállsz kísértetnek?

— Itt hagyunk, ha nem igyekszel. .. Aztán majd téged is belep a por.

Ettől az utolsó mondattól a kislány hátán végigfutott a hideg. Fúj, az a ronda por! Máris a
lejáratnál volt, a fiúk sarkát taposta. De mielőtt a feje egy vonalba került a padlóval, még
visszanézett. Halványan érezte, hogy visszajön ő még ide, mert... mert bár semmit sem találtak
most, valami azért még sincs rendben a kastély padlásán.

ÖTÖDIK FEJEZET

Egy titokzatos idegen felbukkanása — Tolvajok csapdában — Egy feljelentés következményei —
Végső fsapa's ?

Az a férfi augusztus elején érkezett a faluba, és kezdetben senki sem figyelt fel rá.

Magas volt, szikár, ösztövér, sovány karja kön'il lebegett a zakó ujja. Mert mindig zakót hordott,
még a legnagyobb melegben is. És nyakkendőt. Ez eleve gyanús lehetett volna a balatoncsillagi
bennszülötteknek — de hát ők már annyi fura, sőt bolond idegent láttak errefelé! Lapaloma Jóska, a
fodrász — még megvolt a nyúzott lemeze a népszerű dél—amerikai slágerrel, amelynek többek között
Amália néni kitüntető barátságát is köszönhette — nemegyszer ábrándozott a régi Balaton—parti
időkről. ,,Negyven évvel ezelött — mesélte türelmesebb és nem idevalósi ügyfeleinek — csak egy
pici komp járt Szántodröl Tihanyba és vissza, ha ráment egy olyan régimódi busz, tudja, aminek a
motorja kívül volt, hát a másik oldalára kellett állítani minden parasztszekeret, de az utasoknak is
oda kellett állniok, nehogy felforduljon az egész szerkentyű. Nem voltak ám még autok, az egész
környéken csak egyetlen maszek taxi volt, a Piros Jenőé Tihanyban. Tehenek meg ökrök húzták a
kocsikat, és olyan jó csönd volt!... Nem robogtak itt a turisták ezrével, mint akik az eszüket
vesztették. Már megbocsásson, kedves uram, ez önre nem vonatkozik..."

De eltértünk a tárgytól. Szóval az az idegen férfi augusztus elején, egy hétköznapon érkezett,
amikor ráadásul az idő sem volt a legjobb, borongós—esös nap volt éppen, szinte az egyetlen ilyen
azon a nyáron. A férfi nem itt lakott, reggelente jött a busszal, elsétálgatott a környéken, és még
senki sem vette észre, hogy a legtöbbször éppen a kastély felé került. Megállt valahol a park
maradék fái között, messziröl figyelte az épületet. Néha fel is írt magának valamit, olykor kis japán
gépével néhány fotót is készített. De sohasem ment közelebb, nem beszélgetett el az épík'ikkel. Csak
állt a bokrok— között, és kifejezéstelen, savószírű szemével töprengve bámulta az épületet. ..

Azon az éjszakán Oszkár nem tudott aludni. A néni rábízta a kastély őrizetét, és a csavargó
igyekezett ,,megfelelni az elvárásoknak". Ezt a kifejezést még tavasszal hallotta a téesz egyik
értekezletén, ahová öt is meghívták. Oszkár máig emlékszik arra a napra, hiszen az volt az első

Delfin könyvek
NEMERE István 51 A titokzatos padlás
értekezlet az életében. Régebben másféle értekezésekhez szokott. Szigoni hangulatban ültek akkor a
fiúk, csupa férfi, szemben velük a nevelőtisztek és a bórtönparancsnok. Sorra vették elő a
dossziékat, és osztották a büntetéseket Az ilyen értekezletek kellemetlen nyomott hagytak Oszkár
amúgy igen érzékeny lelkében, és mostanában nagyon örült, hogy már jó ideje nem látta belülől a
rácsok és szürke falak, kötélverő műhelyek és gyengélkedők világát. Nem hiányoztak a cellák, a
hálórácsos folyosók, a figyelő kamerák magasan a falakon. Sem az egész éjszaka égő reflektorok
odakünn, a nagy veszekedések a cellatársakkal odabent. Szabad ember lett végre.

Szóval Oszkár azon az értekezleten büszkén feszített, és bár senki sem kérte fel szólásra, mégis
úgy érezte, ő nagyon is részt vesz annak munkájában. A téeszelnök és az agronómus különben a
csalamádékukorica besavanyításáröl beszélt, ehhez a témához Oszkár körülbelül annyit értett, mint
a házinyúl az integrálszámi'táshoz. így hát né—mán ülte végig az értekezletet, de nagyon elégedett
volt önnön jelenlétével. Mindenki láthatta hát, hogy Oszkár, a csavargó, akit pár éve nemegyszer
még a gyerekek is megdobáltak kővel, és ráuszították a kutyákat, ha elment egy—egy ház előtt —
most teljes jogú tagja lett a falunak. Ezt a szót, hogy ,,teljes jogú", is ott tanulta. De a legjobban a
,,megfelelni az elvárásoknak" tetszett Oszkárnak, ez roppant jó kis felmondat volt, sokfelé
használhatta, és használta is. Legjobban leend'i apósát és anyósát kápráztatta el vele, amikor a
kastélyépítéssel kapcsolatban beszélt valamitől, majd elkomolyodva jelentette ki a végén: ,,A
legfontosabb, hogy az ember megfeleljen az elvárásoknak." A mondatnak súlya lett, belezuhant a
nagy csendbe. Az apósa tisztelettel pislogott, az anyós nyaka közé húzta a fejét — hát ilyen okos
ember ez az Oszkár, gondolhatták. A csavargó pedig akkor értette meg, milyen fontos, hogy az
ember szépen, gömbölyű mondatokkal beszéljen. Elhatározta, erre ügyelni fog még a legrázósabb
helyzetekben is.

Hát lehet, most éppen ilyen helyzet következik — cikázott át a férfi agyán a hirtelen gondolat,
amikor meghallotta azt a neszt. Nem tudta még, mi lehet, de ősi ösztönök ébredtek benne, és
meglapult. Oszkár maga sem tudta, hogy ősei — valaha nagyon régen, legalább ötven— vagy százezer
évvel korábban — így lapultak vízmosások mélyén, lestek a közelgő vadakat, lándzsájukat emelték a
sötétben, ha kardfogú tigris bömbölt valahol a közelben...

Hát bömbölésről itt aztán szó sem volt. Léptek zaja közeledett a parkon át. Oszkár az imént ugrott
ki a földszinti kis szobácskáböl, ahol egy hevenyészett napozóágyon feküdt, és a hiányzó ablakon át
a csillagokat nézte. Éppen azon járt az esze, hogy tényleg olyan messze vannak—e azok, ahogyan a
csillagászok állítják, vagy sokkal közelebb, —merthogy a tudosok netán tévednek. Akkor hallotta
meg a lépteket, és rögtön az ajtófélfához húzódott.

Nem égy, hanem legalább két ember jött. Ettől Oszkárnak égnek állt a haja; tisztán érezte, hogy a
frizurája már olyan lehet, mint a sündisznó tüskéje, Lapaloma Jóska elájulna, ha látná. Hamarosan
hallotta amazok suttogását is. Márpedig ha suttognak, abból jó nem derülhet ki, ezt Oszkár saját
gyakorlatából tudta. Hisz azokban az átkos időkben, amelyekre ma már nem szívesen emlékezett

Hasonló cimű könyvek

Nemere István további könyvei