Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

PETEPITE

A tizenegy és fél éves Pete Péter arra ébred, hogy alig fér el az ágyon. A takarója alól két szőrös láb kandikál ki, a keze óriási, a hangja mély és reszelős. Úgy tűnik, Pete Péter, azaz Pite egyetlen éjszaka alatt felnőtt, és pont olyan lett, mint az apja. Ráadásul apukája, dr. Pete Ádám is átváltozott, és a megszólalásig hasonlít a fiára. Sőt a megszólalás után is. Így aztán apa és fia egy cipőben járnak. Illetve egymás cipőjében. Pite suli helyett munkába indul. Ádámot pedig várja az iskolapad. De vajon helyt tud-e állni Pite egy komoly munkahelyen? És hogyan boldogul Ádám a gyerekek között? Egyszer majd jót nevetnek ezen az egészen, ha már visszaváltoztak. De vajon visszaváltoznak-e valaha? A kötet elnyerte AZ ÉV GYEREKKÖNYVE címet (2000) valamint Nemzetközi IBBY-díj kapott (2002) . A NAGY KÖNYV versenyében a 100 legkedveltebb regény közé került!

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
2 ajánlat
magyarmenedek
2 250 Ft
tovább a boltba
lyravac
2 190 Ft
tovább a boltba

Részletek a könyvből


— Nagyon csodálkozom rajtad, Ádám! Azt már megszoktuk, hogy Nórika nem mindig
gondolja meg, amit mond. .. Hogy finom legyek. De hogy te se...? Hogy te is a reklám
ellen. . .?! . .. Azt hiszem, ezt nem gondoltad vegig. ..

— De — mondta Pite most már határozottabban —, en ezt már otthon végiggondoltam. A
felnőtteknek légyen reklám, a gyerekeknek ne legyen. .. Mert nem minden reklám jó. .. Van
köztük olyan, de olyan buta!... — És csúfolódva énekelni kezdett. — ,,Egyszer volt, hol nem
volt, szoknyán, blúzon volt egy folt..."

— De hat öregem! — rikácsolt közbe Pocsai. —Az idióta reklámokat nem mi csináljuk! Mi
csak levetítjük. Mi közöm hozzá'.!

— Nem tudom — mondta Pite kicsit megszeppenve. — Én nem is tudom. .. De amikor egy ilyen
reklám jön, átkapcsolok egy masik csatornara. Még tilm közben is. De átkapcsol a többi. ..
(majdnem azt mondta: gyerek is, de aztán gyorsan helyesbített). .. átkápcsolnak a gyerekek is.
És akkor már senki se nézi a DeDé TV műsorát. Pedig azt akarjuk, hogy sokan nézzék.

Az asztal körül kitört a botrány.A legtöbben lehűlyézték Pitét, de Nórikán kivül Béres, az
író, meg Horváth, á színész-rendező egyetértett vele. Mindketten már régen meg akarták
mondani, hogy ellenzik a reklámokat a gyerekműsorokban, de eddig nem mertek szolni. Most
azonban, hogy doktor Pete ilyen kemény hangon beszélt, ök is elmondták a véleményüket.

Annamária se köpni, se nyelni nem tudott, annyira meglepte Ádám véleménye. Úgy érezte,
mintha nem is ugyanaz az ember ülne mellette, mint akit eddig ismert. És milyen igaza volt!

Az elnök az asztalt csapkodta dühében.

—Amíg én vagyok a DeDé TV elnöke, addig az lesz, amit én mondok! — üvöltötte. — Én
pedig azt mondom, hogy legyen reklám a gerékmú'sorokban, szakítsuk meg azokkal a
filmeket, mert az hozza a pénzt! És ezt nem csak én mondom, hanem a tulaj is, John D. John
úr! És aki ezzel nem ért egyet, az elmehet! Fel is út, le is út!

Az épület legfelső emeleten, üvegfalú szobájában John D. John úr mozdulatlan arccal
hallgatta az elnök kiábálását. A DéDé TV tulajdonosa ugyanis titokban mikrofonokat
helyeztetett el a tárgyalóteremben, ahol Pitéék értekeztek. Ez elég csúnya dolog, de John D.
John mindent tudni akart, amiről a birodalmában beszélnék. Többek között ezért tanult meg
magyarul, mint minden okos külföldi, aki ebben az országban akar üzletét csinalni.

Mikor az elnök elrikacsoltá az utolsó mondatokat, John D. John kikapcsolta a hangszórókat.
Lassan, ráérősen elnyomta a szivarját, aztán összekulcsolta hasán a kezét, kinézett az ablakon
a Gellért—hegyre, és elgondolkodott.

Elsö hallásra ö is nagy butaságnak tartotta, hogy a gyerékmüsorokböl kitiltsák a reklámokat.
Hiszen az pénzt hoz. És egy tévetulájdonosnak az az érdeke, hogy minél több pénze legyen.
Ugyanakkor tapasztalt televiziós szakember volt. Tudta: minden véleményt meg kell hallgatni,
és alaposan meg kell fontolni. Nem mindig az az igaz, ami első hallásra igaznak látszik, vagy
amit a legtöbb ember igaznak gondol. A legbutuskábbnak tartott véleményben is lehet egy
kicsi igazság. Sokáig mindenki azt hitte, hogy a Föld lapos. És aki azt mondta, hogy
gömbölyű, és forog a saját tengelye meg a Nap körül, azt máglyán elégettek. Pedig éppen neki
volt igaza. Úgyhogy vigyazni kell! — gondolta John. D. John úr. A reklamokat megtartjuk a
gyerekmúsorokban, de figyelni kell: mit csinálnak a gyerekek. Meg kell kérdezni tőlük, hogy
amikor a filmeket megszakítják a reklamok, tényleg átkapcsolnak-e egy másik csatornára. És
ha igen, akkor el kell gondolkodni. Egy biztos: doktor Pete Ádámot semmiképpen sem kell
elküldeni a tévétől azért, mert elmondta a véleményét.

Ezt gondolta a tévé tulajdonosa, John D. John. De nem így gondolta a harcsabajszú elnök.
Miután mindenkit kizavart a megbeszélésről, fél-alá rohangált az irodájában, és azon törte a
fejét, hogyan tudná ezt az idióta Pete doktort kirúgni á tévétől, mielőtt másokat is meggyőz
arról, hogy nem kell reklámmal megszakítani a gyérekmüsorokat. Az elnök ugyanis minden
reklárnbévétél után kapott egy kis pénzt a tizeteséhez. És nem ment el az esze, hogy
lemondjon erről a mellekjövedelméröl.

Igen, ki kell rúgni Pete doktort, akármilyen jó televizios szerkesztő. .. Vagy meg kell győzni,
hogy vonja vissza a véleményét. Hiszen eddig nem beszélt ilyen zöldségeket. Mostanáig
egészen normális volt. De ki tudna beszélni a fejévélíl... Megvan! Annamaria!

Behívatta magahoz.

— Annamária, kedves! — tért rögtön a lenyegre. — Maga jobban ismeri Pete doktort, mint én.
Talán tudja, hogy mért mondott ilyen... Hogy is mondjam? Sűletlénségekét.

A vörös hajú asszony a fejét rázta.

— Nem tudom. Nékem korábban sohasem beszélt erről. Nem értem, mi történt vele.

— Nem lehet az — rejtelyeskedétt a harcsabajszú elnök —, hogy a kis Nöriká keze van a
dologban?

Annamária felkacagott. Még hogy az a kis dundi?!

— Ugyan főnök! Mire gondol?

— Hamu alatt lapul a tűz. .. — kuncogott az elnök. —Ahogy mondani szokás. .. Nórika talán
kivetette Pete doktorra a hálóját!

— Ez még viccnek is rossz — mondta Annamária, és megint teliievetétt.

De azért a gyanú csak befészkelöd ött a dús, vörös hajzat alá. A féltékenység láthatatlan
vadallat. Azt hiszi az ember, a közelben sincs, aztán hirtelen előugrik a homályból, és üvölt.
Lehet, hogy Norika sokkal ravaszabb, mint gondolnánk?

— Beszélje le erről a butasagról Ádám barátunkat — vigyorgott végül az élnökAnnamáriára,
amikor elbúcsúzott tőle. — Nem fogja megbánni!

*
A tésiórán nem történt semmi különös. Csak akkor villant egy felnőtteset Ádám szemé,
amikor Radeberger tanár úr szekrényugrás elött rászólt:

— Kápkodd á patáid, Pete, mert meg lesz rúgva a pite! — És az osztály röhögött.

Ádám sejtette, hogy a tanár úr ezt minden tomaórán elszaválja Petyának, ha ugrás elótt
megtorpan, csak Pite nem mondja el otthon, mert szégyelli.

Nem szólt vissza semmit. Nekifutott a tornaszekrenynek. Aztan ugrott, és repült. Olyan szép
ívben suhant át a szekrény felett, és landolt bukfenccel a szőnyegen, hogy a gyerekekből
kiszakadt a ,,hú, de baró!" kiáltás. Radeberger tanár úr pedig kiejtette a szájából a sípot.

— El mán igen! — rikkantotta. — Mi van, kistiam'? Átmentél késelyűbé, hogy így répűlsz'.7

Tünde szeme nag/on csillogott.

Bácskai meg azt mondta, hogy ez tök véletlen volt, mert a Petének két bal lába van, és mind
a kettö el van törve. Vagy el lesz! Höhöhö! . ..

Aztán szünetben félrehívta Ádámot és az orra alá nyomta az öklét.

— Figyuzz, Pete! Nem mondom el kétszer. Leszállsz az lvanicsról, mert lerúglak. Már régóta
stiröllek, haver, hogy kocsányon lóg a szemed, ha lesed. De eddig kussba' vótál! Láttam a
szünetben a csajt, hogy odádzsalt hozzád! Mert ma egész napjátszod azt a kis agyad! De ne
lássalak a közelében még egyszer, mert élűtlek, mint ingaóra az éjfélt. Állítsd magad

Hasonló cimű könyvek

NÓGRÁDI GÁBOR további könyvei